Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-12-27 / 52. szám

240. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. Nincsenek adataink arról, hogy Márton István szerette-e a zenét, képet, szobrot, de hogy a művé­szet iránt nem volt idegen, mutatja az, hogy a nyelv­könyveiben levő pedagógiai fejtegetésekben a görög és latin Írókat, mint a jóizlés, a nemes emberiesség nevelőit ajánlja; őket az újhumánizmus elveinek meg­felelően nemcsak nagy tudósoknak és művészeknek, de a legnagyobb embereknek tartja, akiket utánozni nagy és nemes feladat. Márton István a tudomány, az újhumánizmus révén egyúttal tehát művészlelkü embernek is mutatja magát. A tudós magatartás meglátszik erkölcsi felfo­gásán is. Kant erkölcstanát teszi magáévá, mert ez a kor legmodernebb erkölcsi tudása, s mert ez felel meg egyébként is az ő kemény, egyenes és szóki­mondó jellemének. Kant erkölcstanának középponti gondolata az ész autonómiája. Az erkölcsben az ész önmagának ad törvényt: cselekedj úgy, hogy cselek­vésed főszabálya általános törvényhozás elvéül szol­gálhasson. Ez az erkölcstan tipikus tudós erkölcstan: erkölcsi racionálizmus, amely a keresztyénség szup­­raracionális és irracionális erkölcstanát nem közvetle­nül fogadja el, hanem az ész erkölcse szimbolikus ki­fejezésének tartja, s mint ilyet fogadja el. Milyen viszonyban volt Márton István a ha­talmi szférával? Az uralomvágy benne volt természe­tében : mint iskolaigazgató keménykezü vezető tanár­társaival, s az ifjúsággal egyaránt. Az egyházkormány­zat terén nem jut jelentősebb szerephez: ifjabb, de politikusabb tanártársa, Tóth Ferenc lesz az egyház­­kerület püspöke. Megyei és országos politikában nem vett részt, de Kanttal együtt várja, hogy az erkölcsös emberek társadalma meghozza az örök békét, a földi istenországát. Vallási felfogását Kanthoz szabja: a vallás kö telességeinknek Isten törvényei gyanánt való elisme­rése. Isten létét az erkölcsiségből lehet és kell be­látnunk és igazolnunk. Erénynek és boldogságnak har­móniában kell lenni egymással, de ez a földön nem történik meg. Szükséges tehát, hogy lelkünk halhatat­lan legyen, s legyen egy igazságosan Ítélő Isten, aki végül is összhangba hozza majd erényünket és bol­dogságunkat. A vallásnak ilyen felfogásából követke­zett az a gondolat, hogy a hittételekből csak azt kell elfogadnunk, amit erkölcsiségünk előmozdítására szük­ségesnek tartunk. Nem kell bizonyítgatnom, hogy ez a gondolatmenet az egyházi tanrendszerrel egyáltalá­ban nem egyezik meg, s nem lehet csodálnunk, hogy az egyházi emberek jórésze nem is nézte jó szemmel Márton István munkásságát, tanítását. Befejezésül próbáljuk meg tudós Márton Istvánt azzal a segédeszközzel is megvizsgálni, melyet a Kretschmer-féle karakterológia ad kezünkbe. E szerint az ember lelki élete testalkatával is összefüggésben áll (nem szükséges ebben materiálizmust látnunk; hogy a lélek építi a testet, összefér ezzel a felfogás­sal). A sovány emberek az ábránd, tépelődés, a gon­dolat emberei, közülök kerül ki a forradalmárok, val­lásalapítók, költők, tudósok, filozófusok nagyrésze, de az intrikus cselszövők, Mefisztók is. A gömbölyded emberek derűsebbek, optimizmusra hajlók; s bár az öröm és szomorúság hullámozása szinte örökös náluk, ezek a hullámok nem nagyok. Ha haragra lobbannak is, az indulat hamar elmúlik náluk, bosszúvágyat nem táplálnak lelkűkben. Közülük kerülnek ki a Luther Mártonok (mig Kálvint bajosan tudnók kövér em­bernek képzelni), a békés, derék papok, a közkedvelt emberek, a türelmes, fáradhatatlan üzletemberek, de költők és tudósok is. Harmadik típusul Kretschmer az izmos testalkatot veszi fel. Az idetartozó embere­ket az erélyesség, tetterő, a cselekvésvágy jellemzi. Ők a józan és hűvös gondolkozók, a valóság emberei, akiket az érzékfölötti világ, a misztikum kevésbbé ér­dekel. Ez a típus a hadvezéreké, hódítóké, felfedezőké, a nagy szervezőké, pénzembereké és politikusoké. Reánk maradt arcképe tanúsága szerint Márton István az izmos típushoz áll közel, arcvonala némileg a göm­bölyded típussal is rokonnak mutatja. Tóth Dániel a szemtanú és tanítvány azt mondja róla, hogy csaT öreg korában lett testesebb; ami viszont az öregedés­nek természetszerű járuléka. Életpályája, munkássága valóban úgy mutatja Márton Istvánt, mint a cselek­vés, az alkotó munkásság emberét, a nagy szervezőt. Tudományos művei sem revelálnak eredeti rendszeri­­kidolgozó lángelmét, hanem a rendkívüli befogadó ké­pességű, nagy munkaerejű tudóst, aki sokkal többet is produkált volna, ha munkakedvét a legszebb neki­lendülés idején el nem veszik. Erélyének, szervezőképességének köszönjük azt, hogy főiskolánk újjáéledt, s hamvaiból megelevene­dett Főnixként indult neki XIX. századbeli dicső pá­lyájának; szelleme örökségét láthatjuk iskolánk azon törekvésében, hogy mindig modern kíván lenni, a nél­kül, hogy ez magyarságát és keresztyénségét veszé­lyeztetné. A Gondviselés ajándéka volt ő, akiért »az örök Istennek adassék tisztelet«. (Folytatás és vége.) A dunáninneni ref. egyházkerület közgyűlése. A dunáninneni református egyházkerület decem­ber hó 9-én tartotta évi rendes közgyűlését Komárom­ban, a közgyűlés tagjainak élénk érdeklődése mellett. A délelőtt 9 órakor megkezdett közgyűlésen megjelentek Balogh Elemér kerületi püspök, konventi elnök, Szilassy Béla dr. szenátor, kerületi főgondnok, Patay Károly, Gyalókay László esperesek, Nagy Nán­dor komáromi egyházmegyei gondnok, Gaál Gyula dr. kerületi világi főjegyző, Akucs Lajos, Bihary Kálmán Gálffy Géza, Rácz Elemér, Soós Károly, Nagy Béla dr., Schmidt Imre, Tóthkárolyi Lajos, Tóth Sándor dr. világi tanácsbirák, Nemes Kálmán kerületi pénz­táros, Boross Kálmán, Czeglédy Pál, Csiba Imre, Fe­lvéts Sándor, Fülöp Zsigmond, Galambos Zoltán, Pap Elemér, Sándor Benő, S. Szabó Zsigmond, Vágó Ede egyházkerületi képviselők, Kovács Alajos kerületi tan­ügyi előadó, Czibor József lelkész, püspöki titkár, Nagy Sándor tanítóképviselő, valamint a kerület lel­kész! karának számos tagja. Szilassy Béla dr. egyházkerületi főgondnok meg­nyitó beszédében foglalkozott a súlyos gazdasági helyzettel, amelynek terhei ránehezednek a' kerület református egyházaira is, azok tagjaira is. Megemlé­kezett az egyházkerületnek ezelőtt tiz évvel történi megalakulásáról és a lefolyt küzdelmes évtized ál­landó harcairól, amelyet az egyházkerületnek kellett törvényes jogainak elismeréséért folytatnia az állami kormányzattal, amely a legnagyobb bizalmatlanság­gal viseltetett az egyházzal szemben. A helyzet az utóbbi időben némi enyhülést mutat. M.ajd vázolta az egyházak nehéz gazdasági helyzetét és utalt arra, hogy a mai nehéz viszonyok között fokozottabb gondosko­dással kell a református nép sorsa iránt viseltetni. Majd Czibor József püspöki titkár terjesztette

Next

/
Thumbnails
Contents