Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-09-06 / 36. szám
154, oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. kedves, 'becses dolgot közölt egyházi énekügyünkről. A 'diákzene névnapokon a tanárokhoz és máskor is több pápai úri családhoz ajtót nyitott előttünk. A 'testgyakorlatokra már akkor is nagy gondot fordított az iskola. A nagy, szép kollégiumi kertben a Tapolca partján volt a gyakorlótér. Rózsa István mint 'tornatanár is kitűnő volt. Az évzáró gimnasztika vizsgákra 'a ipápai közönség mint valami nagy nemzeti 'ünnepre özönlött. Próbára tették a frissen folydogáló Tapolca kerti hidját. És ilyenkor volt a Képzőtársaság örömünnepe is az iskola felső udvarán. Teremben nem fért volna el a hallgatóság. Még ma is emlékszem Pap 'Kálmán, Soós Tajos pompás verseire, Bakó 'József nagyhatású víg szavalataira. Lampérth Géza csak később jött a fiatalok között. És hát mindez a. magyar hazafias nevelés szolgálatában állott. Kellett-e oda még sok beszéd, ahol állandóan két olyan csillag tündöklött az iskola felett, mint Petőfi, Jókai. Szemtanúja voltam, mikor Petőfi pápai lakóházára az ókollégium mellett és Jókai diákköri lakására a Hosszú-utcában az emléktáblákat feltették. Jókait életemben ekkor hallottam beszélni a Griff-szálló termében a. közebéden. De a lágy, édes finom hangja és szellemes humora ma is fülemben cseng. Feledhetlenek az ily emlékek. Testvéri jó szellem volt a tanuló-ifjúság körében is. Kasztok nem választották el a nagyokat a kicsinyektől. A diákzenekarban jogászok, theológusok, baglyok, vércsék: Berzsenyi Gerő, Sebestyén Kálmán, Dukovics István, Hidy Ernő, Baráth Zoltán, Hannig Gyula stb. voltak a muzsikusok és engem, az apró III. osztályos gimnázistát is bevettek kontrásnak, mivel jó hegedűm volt és jól fogtam a dupla hangokat. Egy téli estén Sebestyén, a nagybőgős, a lakásomra jött el értem és az ölében vitt át a hófúvásokon. Mikor egy éjjeli vigalom után, melynek én csak az elejét láttam, az egész tisztes zenekart sedes elé idézték és én drukkoltam legjobban, Jády bácsi az ajtóból visszatuszkolt: »Amice, magának ezt hallani sem kell, menjen haza!« A református fiukkal mi ott együtt tanultunk! evangélikusok, róm. katholikusok és zsidók. De felekezeti kérdés és villongás köztünk soha fel nem merült. Különösen a két protestáns felekezet között uralkodott Pápán mindig testvéri szép egyetértés^ Én, mint muzsikus kis diák P. Szabó Károly névnapján láttam Gyurátz Ferenc lelkészünket magyar ruhában, csizmában táncolni. Gyurátz a református Kiss Gáborral és az összes kollégiumi tanárokkal a legszebb barátságban élt mindvégig. Tóth Dániel az evangélikus Pálfy József egyháztörténetét használta a gimnáziumban. A kollégiumba a közeli falvakból való sok evangélikus diák is járt mindig. Gyurátz és Antal Gábor nemcsak testi-lelki jóbarátok, hanem sógorok is voltak. Antal Gábor evangélikus családból nősült. Ihász Lajos dunántúli felügyelő a református Ihász-Jókai Miklóst választotta fiának és 193T örökösének. Engem, mint theologust és püspöki titkárt Tóth Dániel, Kis János, Antal Gábor, Németh István, Antal Géza, Kis Ernő, Faragó János, Kőrös Endre őszinte bizalmukkal és barátságukkal tüntettek ki. Kiss Jánossal séta közben sokszor beszélgettünk hittan! kérdésekről. Antal Géza püspök és Kőrös Endre Gyurátz halálakor több tekintetben aá evangélikus püspököt mondották ideáljoknak. íme, a pápai diákok ilyen példákat láttak. Szemforgatást, begyakorolt mükegyességet, ilyent hát nem tanultunk a kollégiumban, az bizonyos. De megtanultuk Istent lélekben és igazságban imádni, a hazát és felebarátot szeretni, az igazságot mindenkinek bátran és nyíltan a szemébe mondani, a szépért, igazért és jóért lelkesedni, a pályabért nem álutakon, hanem becsületes, kitartó munkával keresni, a közügyért önzetlenül, ha kell szenvedések, nélkülözések között is fáradni, a nyomorultakon könyörülni és segíteni s végül ha valamit elértünk, mindezért alázattal Istennek adni hálát és dicsőséget. Ilyen ideál sugárzott ki pápai tanáraink leikéből. Ezért áldjuk haló poraikban is emlékezetüket. Ezért kívánunk a négyszázados ősi kollégiumnak e nehéz, súlyos időkben is még századokra és a messze millenniumra vivő áldott és dicsőséges esztendőket. Istennek gazdag áldása legyen az ősi főiskolán! Dr. Payr Sándor nyug. egyetemi tanár. A pápai kollégium női pártfogói. Irta és a Pápai Református Nőegylet szeretetvendégségén felolvasta dr. Pongrácz József főiskolai igazgató. Mivel most a Pápai Református Nőegylet estélyén, a főiskolai köztartás helyiségében vagyunk együtt, alkalmasnak találtam, hogy bemutassam négy évszázadból összeszedve, díszes virágcsokorba kötve mindazoknak a nőknek a neveit, akik ennek a kollér giumnak évszázadok folyamán kegyes dajkáiéi, az intézménynek, tanároknak, diákoknak segítői, támogatói voltak. A mi kollégiumunk nem rendelkezett fejedelmi pártfogókkal, a főnemességből is, eltekintve a XVI. századot, kevesen támogatták, Dunántúl a középnemesség volt az, amely leginkább érezte egy ily iskola fennállásának szükségét és ez az osztály volt az, amely anyagi helyzeténél és műveltségénél fogva is tettekkel mutathatta meg pártolását. De a középnemesség aszszonyai mellett szép számmal voltak egyszerű iparor sok, kisbirtokosok is, akik örömmel emlékeztek meg hol életükben, hol meg végrendeletükben a főiskola szükségleteiről. A 'XVI. századból, az adatok elpusztulása, vagy lappangása következtében csak Enyingi Török Bálint feleségének Pemflinger Márk gróf leányának, Katalinnak, a »luteránus nőoroszlánnak« a nevét említjük, aki mint igazi nagyasszony, férje török fogsága alatt nagy szeretettel kezelte a pápai schola anyagi ügyeit is. Pápa 1543-iki ostroma után itt járt Pápán, a város megtekintésére, itteni megbízottja Martonfalvay György deák volt
