Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-09-06 / 36. szám

1931.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

153. oldal.

ban. Nagyapám, a szegény falusi lelkész, csak a legidősebb fiát tudta taníttatni. Ez is Payr Sándor volt s neki az a dicsőség jutott, hogy mint nagyobb diák többször együtt volt Sopronban a hosszusori, ma emléktáblával jelölt régi diáktanyán az itt katonai zubbonyt viselő Petőfi Sá,ndorral s ő is könyveket hordott és kölcsönzött a nagyratermett zöldhajtókás, sárgjapitykés közlegénynek. Ezt az adatot Fabricius Endre soproni polgármester naplója őrizte meg.

Nagyapám ezt a Sándor fiút, ki már jogot tanult, a magyar szó kedvéért az 1841/42. tanévre Pápára adta. Ekkor tanult itt Petőfi és Jókai Mór is. Milyen barátságban voltak, erről nincs adatom. De kezemben van idősb Payr Sándor jogtanuló 1842 aug. 19-én kelt bizonyítványa, melyet Czibor Ferenc igazgató s Tarczy és Bocsor, Petőfi tanárai Írtak alá. Ez a nagybátyám ajánlotta édesapámnak megtelepülésre a kedves diákvárost, Pápát.

Nem is léphettem volna tanulói pályára, ha Pápán nincs kollégium. Mert apám, a szegény mesterember az iskoláztatás költségeit idegen helyen nem győzte volna. És mennyi szeretettel fogadtak engem az én áldott emlékű jó és tudós tanáraim! Fentebbi Emlékeimben egyenként szólok rólok. Farkas Dezső, Vikár Kálmán, a helyettes Németh István szénior, Szabó Lajos, Rózsa István, Szép Gábor, a kedélyes Jády József bácsi, a fürge járású, tevékeny P. Szabó Károly tanított a gimnáziumban. Fent az emeleten a bölcsészeti és fizikai osztályokban pedig még tanáraink voltak Petőfi protektorai, Tarczy Lajos és Bocsor István, kiket a 48-as idők nimbusa vett körül. S méltóképpen csatlakozott hozzájuk a klasszikus világban élő, lelkes tudós .professzor, Szilágyi József és az áldott lelkű Váli Ferenc bácsi, Jókai sógora,, Nem voltak idegenek előttünk a ’theologia és jogakadémia tanárai sem: Kotasz István, Tóth Dániel, Kiss János, Körösi Sándor, Karsa István, Antal Gábor, Baranyay Zsigmond. Antal Gábor, a leendő püspök vette át Tarczy halála után hirtelen a felsőbb mathematika és fizika tanítását. Előtte tettünk érettségit.

Tanáraink igazi tekintélyek voltak előttünk, akik első sorban is tudományukkal tűntek ki. Tarczy Lajos adta ki magyar nyelven az első igazi fizikát (Pápa, 1838 és 1843). Az Akadémia koszoruzta pályadíjjal és tagjai közé választotta. Bocsor István Hegel történetfilozófiájával adta elő a históriát s egyéb tankönyvein kívül négykötetes magyar történelmet irt különös tekintettel a jogfejlésre {Pápa, 1861). Ennek lapjait ma is forgatom. Jády József, Váli Ferenc, P. Szabó Károly szintén irt tankönyveket. Az utóbbi indította meg Pápán 1874-ben az első hetilapot. Kiss János dogmatikát adott ki (Pápa, 1876). És pápai tanáraink nemcsak oktatók, hanem első sorban nevelők, igazi pedagógusok voltak. Puritán protestáns jellemük, szókimondó kálvinista nyíltságuk élő példa volt, mely jobban hatott, mint az írott betű. A feled-* hetlen Rózsa István még a nyelvtanban is példákul

úgy válogatta össze a latin mondásokat, hogy azokból a rómaiak erényeit és gyakorlati életbölcseségét ismertük meg. S a régi irók igazságait hazánk! történetére, a jelenkorra, még a városi eseményekre* is alkalmazta. Csupa szem és fül volt az egész ősz-* tály és kora halálakor úgy sirattuk, mint az édes-* apánkat. I

Az iskolai fegyelemben a szigorúságot szeretettel párosították. A theologusok mellett akkor még jogászok is tanultak abban az épületben. Diákcsinyek, némi rakoncátlanság a nagyobb diákok között bizony fordultak elő. A már öreg, gyenge szemű Szép Gábor haragjában néha rámordult a nagy kamasz úri fiukra, ezekre a mezei hadakra: »Szabadon tenyészik!« Állítólag az iskola régi pecsétjén a terebélyes szederfa körül ez lett volna a felirat. De én nem láttam. A fegyelmet bizony szigorúan vette az iskola. Pedellusa, az Öreg Györfy József végigjárta naponként a várost, a diáktanyákat, benézett a kávéházakba, vendéglőkbe. S aki vétett, az szombaton délelőtt bizony a tanári kar itélőszéke (sedes) elé került s az emeleten volt a career vasajtóval.

A szeretettel, párosult szabadabb szellem uralkodott a kollégiumban. De ez nem volt szabadosság, féktelenség. Kellő törvénytisztelet mellett a szabadság csak jó értelemben volt meg. A tanárok módszerében több volt a szabadság, az egyéni eljárás, mint ma. De nevelt is az iskola eredeti tehetségeiket, kiváló tudósokat, Írókat, költőket. Öntevékenységre, kedvteli szabad munkásságra nevelte a tehetséges ifjakat. Nagy hatása volt e részben a Képzőtársaságnak, melyben Petőfi és Jókai neve volt a két vonzó és világító csillag. Itt a Képzőtársaságban történt meg, hogy az V. vagy VI. osztályú gimnázista, az akkor még rövidnadrágos Antal Géza, a mai D. dr. püspök (aki testileg is nagynövésü diák volt), elnyerte a theologusok elől a prédikációra kitűzött pályadíjat.

Tanultuk már akkor is a gyorsirászatot, a francia nyelvet. Kitűnő volt a kántus Csekő Gusztáv vezetése alatt. Diákzenekarunk kettő is volt. Az öreg Bocsor István biztatott bennünket, aki fiatalkorában kitűnő brácsás is volt a diákbandában és Vid Károly vonós négyesében. Bocsor nemcsak »a karthágói harangokat« kongatta meg a .pápaiak előtt. Nyitott ő kávéházat is Pápán a Bach-korszakban, mikor a kaszinót nem engedélyezték és ilyen cégér alatt beszélték meg a haza sorsát.

Hogy jó magam is a zenét, a himnológiát megszerettem -s egyházamnak az új dunántúli ének ^könyvünkkel 'szolgálatot tehettem, azt a pápai diákok zenekultuszának köszönöm. Kálmán Farkas gyomai ref. lelkész megtudva azt, hogy én is, mint ő, pápai diák koromban Vid Károlytól tanultam az összhangzattant 'és Hannig Antal regens chori vezetése alatt muzsikáltam 'zenés miséken a nagytemplomban, 1895- ben levelet irt, kedves epigónjának szólított és sok