Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-18 / 3. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 3. szám. Pápa, 1931 január 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ............................................................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ...................-................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: FONGRÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐ- .Itt, FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÓK. A keresztyén misszió indító oka és célja. Minden rendszert következményeiből, gyümölcseiből kell megítélni. »Az eredmény, a kritérium.« Mit akarunk létrehozni? A különböző gondolat- és hitrendszerek végső céljai így foglalhatók össze: Görögország azt mondja: »Légy mértékletes, — ismerd meg magadat«. Róma így szól: »Légy erős, — parancsolj magadnak«. Konfuciusz vallása azt tanítja: »Légy magasabbrendű, — javítsd meg magadat«; a shintó vallás azt hirdeti: »Légy lojális, — nyomd el önmagadat«; a buddhizmus így kiált felénk: »Légy kiábrándult, — semmisítsd meg magadat«; a hinduizmus arról beszél: »Különítsd el magadat, — merülj el önmagadban«; a mohamedánizmus jelszava: »Légy engedelmes, — érvényesítsd magadat«; a zsidó vallás parancsa: »Légy szent, — alkalmazkodjál«; a modern materializmus azt tanácsolja: »Légy gazdag, — élvezz«; a modern dilettantizmus arra buzdít: »Légy széles látókörű, — képezd ki magadat«; a keresztyénség pedig így szól: »Légy Krisztushoz hasonló, — add oda magad«. Ha a kersztyénségnek s ezzel együtt a keresztyén missziónak a célja Krisztushoz hasonló életek formálása, nem kell védőbeszédet tartanom amellett, hogy keresztyén misszionárius vagyok, mert nem ismerek sem Istenre, sem az emberekre nézve nagyobb magasztalást, mint azt, hogy hasonló Krisztushoz. Nem tudok semmi magasztosabbat az Istenről. Ha Isten jellemében Jézushoz hasonló, akkor jó Isten, akiben meg lehet bízni. A mai időkben nem Krisztusban kételkednek az emberek, hanem Istenben. Az emberek azt kérdik, hogy lehet a dolgok mögött egy jó Isten, ha földrengések söprik el az ártatlanokat és bűnösöket egyaránt, ha ártatlan gyermekek szenvednek olyan betegségekben, melyeket nem maguk szereztek. A háborgó és kétkedő lelkek megkönnyebbüléssel fordulnak Jézushoz és azt mondják: »Ha isten olyan mint ő, akkor minden rendben van«. Mi keresztyének megerősítjük, hogy Isten olyan, — jellemében Krisztushoz hasonló, — és ezt minden megszorítás és a legcsekélyebb ingadozás nélkül hirdetjük. Hisszük, hogy »Isten mindenütt Jézus« és Jézus Isten — itt az Isten emberi élete. Ha Isten a kis gyermekek nyelvén gondolkozik, amint Jézus gondolkozott, ha gondot visel a bélpoklosokra, kivetettekre és vakokra és ha szíve olyan, mint az a szelíd szív, mely megtört a kereszten, akkor fenntartás és kérdés nélkül övé lehet az én szívem is. Ha az emberi nem legkiválóbb szellemei összeülnének, hogy kigondolják azt az Istent, akit legszívesebben látnának a világban, annak erkölcsi és szellemi képmása fokozatosan mind hasonlóbbá lenne az Embernek Fiához. A legnagyobbb jelentőségű hir, amelyik valaha is közöltetett az emberi nemmel, az, hogy Isten hasonló Krisztushoz. És a legnagyobb jelentőségű hír, amellyel a nem keresztyén világ elé állhatunk, az, hogy az az Isten, akit eddig homályosan el tudtak ugyan képzelni, de akinek jelleme felől bizonytalanságban voltak, hasonló Krisztushoz. Megfigyeltem, hogy ennek az igazságnak hirdetésére a hitetlenkedés hogy jelenik meg az indiaiak arcán. De a hitetlenkedés helyet ad annak a gondolatnak, hogy Istennek olyannak kell lennie és alkalomadtán annak a gondolatnak, hogy ő valóban olyan is. »A jövő életet illetőleg mindent kidobtam a hitemből« — mondotta az egyik legkiválóbb hindu, »kivéve az emberi létezés folytonosságát és az Isten jellemének állandó azonosságát«. Isten jellemének állandó azonosságát előtte Jézus tette bizonyossá, akiről azt mondta nekem: »Jézus Isten legmagasabb kifejezése, akit valaha láttunk«. Isten jellemének állandó azonossága mindaddig múlandó és megfoghatatlan, amíg Jézus örökre meg nem erősíti a lélekben. De az ember számára sem ismerek semmi magasztosabbat, mint azt, hogy ha hasonlóvá lesz Krisztushoz. Minden nyelvben a jellem jelölésére a legmagasabb jelző »Krisztushoz hasonló«. Az emberi természetet nem érheti nagyobb elismerés, mintha azt mondjuk róla, hogy Krisztusszerű. Amikor India népe, ez a nem keresztyén nép, legkiválóbb fia előtt legnagyobb elismerését akarta kifejezni és kereste az általa ismert legmagasabb jelzőt: Gandhit Krisztushoz hasonló embernek nevezte el. Mi előzékenyen letesszük ezt az ideált a világ filozófusai, államférfiai, ethikusai, reformátorai, vallásos gondolkozói elé s azt mondjuk nekik: »Testvérek, ez az, aminek megvalósítását megkíséreljük. Azt gondoljuk, érdemes keresztyén jellemeket formálni. Ismertek-e ennél valami eszményibbet, vagy jobbat? Tudtok-e valami nemesebb célt? Van-e olyan példaképetek, amelyről azt képzelitek, hogy ezt felülmúlja abban a tekintetben, hogy tökéletesen kielégíti az élet követelményeit? Ha van, mutassátok meg nekünk és Isten előtt mondjuk, el fogjuk hagyni ezt, hogy azt megkeressük«. Hiszem, hogy a világ ajka néma marad arra a felszólításra, hogy mondjon valami jobbat Jézusnál. A jellem birodalmában Jézus uralja a helyzetet. Az emberi életideálok harcában és összecsapásában az ő életeszménye a legalkalmasabb a fennmaradásra. Az embernek jelleme számára szüksége van egy végső célra és ez a végső cél: Jézus. Nekünk azonban a végső célnál többre is szükségünk van; szükségünk van szabad, teljes életre, mert az élet megbénult és eltörpült. Egy zsidó asszony Indiában azt mondotta a szerzőnek: »Ön vallásról beszél ezeknek az embereknek. Nekik kenyérre van szükségük. Nézze, milyen éhesek és milyen szükségben
