Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1931-07-26 / 30. szám
128. oldal DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1931. rnelési cikkünk, — amúgy sem volna megfelelő, arra kéri Püspök úr Öméltóságát, hogy kilátásba helyezett és régen várt egyházlátogatását az egyházmegye által kellő időben megjelölendő időpontra elhalasztani méltóztassék. — A nyugalomba vonult Szüts Károly balatonkövesdi, Csomasz Gyula szentkirályszabadjai, Ráczkevy Béla szentantalfai, Tánczos Gyula balatonudvari lelkészeknek, Szőts József balatonfüredi és Váczy Sándor szentkirályszabadjai tanítóknak nyugalomba vonulásuk alkalmából kéri közgyűlésünk, hogy Isten kegyelme és áldása kisérje őket a megérdemelt nyugalom minél számosabb esztendeiben. — Hajda Gyula vilonyai, Siskey , Imre balatonudvari, Bakos Dezső szentkirályszabadjai, Németh János balatonkövesdi, Kovács János szentantalfai, Szilassy Kálmán monoszlói lelkészek, Jóry János csóri, Varga Sándor hajmáskéri, Bóna Karolin gyulafirátóti kántortanítók és Újhelyi Kálmán balatonfüredi osztálytanító megválasztását véglegesen megerősítette közgyűlésünk. Fejérdy Irén Papkeszire választott osztálytanító megválasztását illetőleg, minthogy a vallás- és közokt. miniszter segédtanítói minőségben hagyta jóvá választását, csak akkor fog érdemlegesen határozni közgyűlésünk, ha részére az állam, mint rendes tanítónak, utalja ki a fizetéskiegészítést. — Örvendetesen vette tudomásul közgyűlésünk, hogy az új liturgiái szabályzat minden zökkenő nélkül lépett életbe január 1-én valamennyi gyülekezetünkben, de nyomatékosan felhívja a lelkészeket, hogy mindennemű funkciót, a reggeli könyörgéseket is, palástosan végezzenek és hat ízben tartsanak úrvacsoraosztást. — Közgyűlésünk mindazoknak, akik önkéntes adományaikkal járultak hozzá Isten anyaszentegyházának fenntartásához, névszeriint köszönetét nyilvánítja. Fűzfő-gyártelep református hívei arra kérik Püspök úr Öméltóságát, hogy az általuk tartandó nagyobbszabású műsoros ünnepélyükön megjelenni szíveskedjék és megjelenésével az egyre szaporodó ref. hívek hitbeli öntudatát és összetartozandóságának érzését erősíteni méltóztassék. Közgyűlésünk a maga részéről is kéri Püspök úr Öméltóságát, hogy fűzfő-gyártelepi ref. testvéreink hő óhajtását meghallgatni és Isten segítségével teljesíteni kegyeskedjék. — Hálásan jegyeztük fel jegyzőkönyvünkben azt is, hogy a balatonfüredi ref. templom építésének száz éves évfordulóján tartott ünnepélyen Püspök úr Öméltósága megjelent és azon tevékeny résztcett. — A részletes és sok helyütt örvendetes jelekről beszámoló esperesi jelentés letárgyalása után következett a közgyűlés elé tartozó több közigazgatási ügyben való határozathozatal. A tanügyi bizottsági jelentés és jegyzőkönyv kapcsán örömmel értesültünk tanítóink kiváló munkálkodásáról. A számvevőségi jelentés tárgyalásánál, hogy a számadások elkészítése és beküldése tekintetében rend legyen egyházmegyénkben, közgyűlésünk erélyes intézkedéshez nyúlt. A belmissziói munkálkodásról szóló jelentéssel évről-évre baj van, mert a konvent későn bocsátja a gyülekezetek rendelkezésére a jelentő-iveket. Ügylátszik, mintha e mulasztáson már nincs hatalom, amely segítsen. Legféltettebb, dédelgetett ügyünk volna a belmissziói? A mostani módon történő adminisztrációja azonban nagyon alkalmas arra, hogy a legbuzgóbb emberből is kiölje a missziós lelket. Alig tudtuk rábírni most is Kántor Gyulát, ez igazán buzgó lelkésztestvérünket, hogy továbbra is vállalja az előadói tisztet. Az egyházmegye belmissziói bizottsága így alakult meg: az egyházmegyei elnökségen kívül lelkészi tagok: Somogyi Zoltán és Kovács Lajos, tanítói részről Jóry János, világi tagok dr. Puskás István és Makay Zoltán. Kántor Gyula az előadó. A református szeretetszövetség ügyét nagy megértéssel tette magáévá közgyűlésünk. Elrendelte, hogy valamennyi presbitériumunk foglalkozzék vele és igyekezzék megalakítani a fiókszövetséget. Egyházmegyénk belépett a szövetségbe alapító tagul. Még több kisebb ügy letárgyalása után közgyűlésünk esperes úr buzgó imájával bezárult. Kovács Lajos. Teológus konferencia. Az »Országos Református Theologus Szövetség« június 26-28. napjain Tatán tartotta meg közgyűléssel kapcsolatos nyári konferenciáját. Az ország minden részéből összeserglő 66 theologus életében a tanulásnak szentelt esztendő legméltóbb megkoronázása voltak ezek a napok. Mindegyiket bibliatanulmányozás vezette be »serkenj fel, aki aluszol« és »nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát« igékkel. A konferencia szellemét az írás jegyében Szabó Imre »elhivatás« címen tartott előadása adta meg. A prófétaság lelkének megkövetelése, minden egyéni célkitűzés és kényelemszeretet félretevése, Isten ügyének a Tőle elhívott egész lélekkel való szolgálata, a mimagunk teljes odaszentelése lehet csak célja, mint feladata minden lelkipásztornak. Kontár és Isten szent ügyét olcsó vásárra viszi az, aki az Isten lelkének érintése nélkül és az azért való buzgó imádkozás elhanyagolásával áll oda, ahol az Isten kegyelméért való tusakodásban kellene feszülni az izmoknak, égni a szívnek és nagy akarások, merész álomlátások felé lendülni az akaratnak. Tékozlók tanyájává teszi az őrhelyet és eltékozolttá az Isten kárhoztatásába zuhanó lelkét. Mert Isten »letaszítja a szószékről« azt, aki méltatlan szívvel és ajakkal akar bizonyságot tenni az ő dicsőségéről és Krisztusáról. Az elhivatás gyümölcse ellenben a bátor lendületű prófétai bizonyságtevés Istenről és az ő Krisztusáról a kétkedő, kereső világ előtt. Azokat a napokat éljük, amikor a világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Talán nem is tudja, hogy mit vár, de égeti valami égető szükség, ezért keres megoldásokat emberi erőkben, de minden orvoslás hiábavaló, amig az igazi orvos, Krisztus, meg nem érkezik és nem foglalhatja el helyét a szivekben. Mert — amint azt Kováts J. István előadásából láttuk — nacionálizmus, internacionálizmus, szociálizmus fölé oda kívánkozik a Krisztiánizmus, amely ha diadalmasan tud fölibe kerekedni minden más utakon való életkeresésnek, akkor évszázados, sőt évezredes problémák, de a ma legégetőbb kérdései oldódnak meg hihetetlen gyorsasággal. Ä délelőttök folyamán két előadást hallottunk még, dr. Incze Gábortól és Győry Elemértől »Ismeretlen hadszíntér« és »Magvetés« címen. Az ismeretlen hadszíntérre induló ifjúi hevülést megszégyenítően leplezte le az a nem várt felfedezés^ hogy mi miagunk vagyunk elsősorban \az ismeretlen hadszíntér. Csak a magunk megismerése után indulhatunk el a magvetés munkájára, amelynek abban érlelődnek gyümölcsei, ha ü gyülekezethez való tart ózandó ságot
