Dunántúli Protestáns Lap, 1931 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1931-07-26 / 30. szám

1931.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

129 oldal.

minden embertársunk számára életkérdéssé tudjuk tenni. — A délutáni előadások hosszabb termé* szetü eszmecserék bevezetései voltak. Dr. Tóth Endre és dr. Illyés Endre A theologus közösségi- és a theologus egyéni életével kapcsolatosan felvetett kérdései alapján a megbeszélések során az a kép alakult ki, hogy mindkét élet alapja az egyéni felelősség Istennel és embertársainkkal szemben, .akik közé Isten őrállókul rendelt bennünket egyen-egyen. — A napi munkát esti áhitat zárta be, (amelyeket »Cél« és »Élő konfesszió« címen egy sárospataki és budapesti theologus vezetett. — Vasárnap délelőtt az istentiszteleten dr. Vass Vince Ján. 21:15—18 alapján hirdette Isten ■örök üzenetét: »Szeretsz-e engem?« Utána a gyülekezettel együtt úrvacsorát vett a konferencia minden résztvevője. Délután pedig az egész gyülekezet részvételével vallásos estély volt a templomban, ahol Ólé Sándor bizonyságtevő erővel tárta fel előttünk, hogy református mivoltunknak nem a keresztlevélen, de elsősorban élet folytatásunkban kell megbizonyosodnia az emberek \elött.

Étkezés közösen volt; egyébként a konferencia tagjai tatai református családok vendégei voltak. Nekik, az egész tatai gyülekezetnek és munkás lelkipásztorának, Gál Endrének a befogadásért és minden támogatásért e helyt is hálás köszönetét mondunk.

Varga Kálmán.

(Sin- - 7«^

KÖNYVISMERTETÉS )

........ ... -------- —k9S)

Dr. Payr Sándor: Gyurátz Ferenc életrajza

1841—1925. Kiadja a Dunántúli Evangélikus Egyházkerületi Lelkészegyesület. Sopron. Székely és Társa Könyvosztálya. 1931. (Ára 8 P.)

Előszavában elmondja az iró, hogy Gyurátz Ferencnek előbb tanítványa, majd bizalmas jó barátja volt. Munkájának a személyes ismeretségből eredő adatokon kívül rendelkezésére állottak Gyurátz diákköri és lelkészkedése idejéből való, egész haláláig terjedő naplókötetei. Adatokat kapott a még élő barátoktól. Felhasználta a pápai gyülekezet évkönyveit,, az egyházmegye és egyházkerület jegyzőkönyveit; emlékbeszédeket stb., valamint Gyurátz összes munkáit is. Ilyen forrásanyag birtokában Payr Sándor, a ma élő legnagyobb magyar evangélikus egyháztörténész valóban mesterit alkotott.

Ez az életrajz — bár elsősorban méltó emlék a nagy püspök életéhez és munkálkodásához — nem pusztán egy ember életrajza. Hiszen Gyurátz: lelkész, esperes, majd püspök, a főrendiház tagja, számos egyházi és más kultur-egyesület elnöke volt. Ezért ez életrajzban olyan korképet ad a szerző különösen a pápai ev. egyház, a veszprémi ev. egyházmegye, a dunántúli ev. egyházkerület és általában az egész magyar ev. egyházi életről, sőt a magyar életről is, mely ugyan Gyurátz élete nélkül megírható nem lett volna, de szükségképen több, jóval több lett Gyurátz életnajzánál. Hatalmas tanulmány ez, melynek középpontjában áll a nagy püspök élete.

Payr eddigi működésével is azt mutatta, amit most e munkájával is megbizonyít, hogy nagy koncepciókat nem tévesztve szem elől, a legapróbb, jelentéktelennek látszó részleteket is úgy tudja elhelyezni munkájában, hogy semmit nem lesz vele bőbeszédű, sem felesleges mondanivalók összehordója. Elejétől végig eleven képet rajzol, melyből különösen

azok, akik Gyurátzot ismerték, úgy látják őt maguk előtt, mintha a könyv lapjairól kilépne s előttük mozogna, beszélne, cselekedne és alkotna.

Nagy, átfogó bevezetés után, melyben Sopron megye — Gyurátz származási helye — nagy ev. férfiáiról beszél, öt szakaszban tárgyalja Gyurátz életét. I. Gyurátz ifjúsága. II. A lelkészi és esperesi évek.

III. A püspök. IV. Öregkora. V. Jellemzése. M.inde részeket egyformán a történetiró tárgyilagossága jellemzi, anélkül, hogy nagy szeretettel kezelt tárgya elfogulttá tenné. M.égis talán legkedvesebben Írja meg a talán legigénytelenebb részt: Gyurátz öregkorát. Legnehezebb feladat egy nagy férfiú öregkoráról írni. Hiszen legtöbb nagy embernél az öregkor gyengeséget mutat. Ámde Gyurátz annyira megőrizte szellemi és az évek súlyát meghazudtolva testi erejét is, hogy nem kellett a történetirónak semmit sem takargatni, semmit sem mentegetni. Talán sokkal emberibb e korban Gyurátz, mint a hivataloskodás éveiben, de anélkül, hogy nagy alkotásainak elfeledtető je lehetett volna. Akik őt ismertük, különösen ez a rész kap meg bennünket közvetlen üde bájával. Szinte halljuk e rész olvasása közben a sok tapasztalattal biró öreg bölcs, kimért, lassú szavát, látjuk törékeny kis alakját, mely annyira fáradhatatlan volt még 80 évvel a vállán is.

Sajnos, nincs terünk rá, hogy amint megérdemelné, a könyvet apró részletekig ismertessük. De nem is lehet. Olvasni kell ezt mindenkinek, aki a történet nagy alakjait szereti s aki léleküdítő olvasmányt szívesen vesz kezébe.

Hadd fűzzünk még ismertetésünkhöz valamit, ami hiányzik a könyvből, de ami a könyv Írójának lelkületére annyira jellemző.

Ez ismertetés Írója épen Gyurátz halála napján, talán halála órájában, csak annyit tudva, hogy az agg főpásztor súlyos beteg, — a soproni theologia meghívására harminc pápai theologussal indult Sopronba. ítéletidő volt. Az orkán fákat tört, vezetékeket szakgatott. A soproni theologusok professzoraikkal együtt nagy szívességgel és barátsággal fogadtak bennünket. Este szeretetvendégséget is rendeztek számunkra, amelyen részt vettek a professzorok családjaikkal együtt s a két iskola diáksága. Volt komoly és vig programm. Különösen emlékszem még most is Payr pápai emlékezéseire. Csaknem éjfélig együtt voltunk. Pedig a soproni professzorok már reggel megkapták Gyurátz halálhírét. De nem szólották róla még saját hallgatóik előtt sem. Payr mondta akkor, midőn másnap közölte velünk a hirt s megkérdeztük tőle, hogy miért nem mondták meg előtte való nap — hogy ő tudja, hogy Gyurátz a mennyei hazából helyben hagyta az ő hallgatásukat.

Aki ennyire ismerte Gyurátzot, nem is Írhatott volna róla más életrajzot.

A könyv igen nagy nyeresége az irodalomnak. Református lelkésztestvéreinknek figyelmét különösen is felhívjuk rá, már csak azért is, mert Gyurátznak a ref. egyház és annak vezető embereivel való viszonyának a könyvben való előadása a távolabbi érdeklődésen kívül is nagyon érdekelhet minden testvérünket.

Dr. Tóth Endre.

Nem azért adatott nekünk nyelv, hogy egymást kölcsönösen becsapjuk vele, hanem, hogy gondolatainkat kicserélhessük egymás között. Augusztinusz.