Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-11 / 19. szám
82. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. tektől beérkezett véleményeknek is figyelembe vételével vegye tárgyalás alá és erre vonatkozóan javaslatait olyan időben terjessze elő, hogy ez a törvénytervezet a zsinat legközelebbi ülésszakán tárgyalható legyen. Amint az országos zsinat tagjai a megküldött javaslatból látni méltóztatnak, az országos zsinat rendelkezései minden vonatkozásukban betartattak. Egyházmegyék és egyházkerületek a kellő időben beküldötték észrevételeiket, javaslataikat és én örömmel állapíthatom meg, hogy mindannyian értékes munkát végeztek, amely munka figyelembe vétetvén s gondosan felhasználtatván a bizottság tagjai által, ezek nagy tapasztalatán átszürődött bölcsességével készültek el és az előadó mesteri tollával lettek formába öntve. A Főtiszteletü és Méltóságos Országos Zsinat tagjainak már volt alkalmuk tanulmányozni a javaslatot az egyházalkotmányi bizottság által megállapított szövegben, én a magam részéről megelégedéssel állapíthatom meg a bizottsági jelentéssel egybehangzóan, hogy ez a bizottsági munkálat az egyetemes konvent törvénytervezetétől, az érdemet illetően, nagyon keveset különbözik. Részletekbe menni nem kívánok, mert ez messze vezetne feladatomtól. Most kezdendő zsinatunk tárgyalandó ügyei közé van felvéve az egyház missziói munkájáról szóló törvényjavaslat is. Áz egyházi közvélemény az elmúlt egy esztendő alatt ismét foglalkozott e javaslat némely részben kardinális újításaival s azt hisszük, hogy most már nyugodtan bocsáthatjuk az Atyák ítélete alá a sokat vitatott javaslatot, melynek kardinális pontjai és érdemleges intézkedései részben már bennfoglaltatnak rz egyházalkotmányról szóló törvényjavaslatban. A zsinat távolabbi feladatai közül, úgy, mint a múlt esztendőben, ez évben is megemlítem a lelkészt nyugdíj- és özvegy árva gyámintézet ügyét és az egyházi adózás kérdését. A nyugdíjintézet ügye, az elmúlt év alatt egy lényeges lépéssel haladt előre. Nyilatkoztak az egyházmegyék és egyházkerületek a várt reform irányelveire nézve, valamint a tagok s az egyházközségek megterheltetésének szélső határáról. A reform alapelveire nézve nagy általánosságban egyező a felfogás, a tagok és egyházak teherbíró képességét azonban. nem egyöntetűen Ítélik meg a nyilatkozatok s attól lehet tartani, hogy a most bizonyos agitációra önként vállalt magasabb terhek, amikor azok végleges elhordozásáról lesz szó, elégületlenséget fognak kiváltani. Ezen kérdéssel foglalkozott egyetemes konventünk legutóbb tartott ülésén és utasította végrehajtó-bizottságát, hogy a szükséges számításokat szakértő bevonásával elkészíttetvén, oly időben készítsen törvényjavaslatot, hogy az országos zsinatunk jövő évben tartandó ülésszaka által tárgyalható legyen. Az egyházi adózás kérdését már a múlt évben tartott beszédemben nehéz kérdésnek állítottam be, ez a meggyőződésem azóta is megerősödött s felfogásomat bizonyára megerősítik e kérdéssel foglalkozó bizottsági elnök és előadó úr. Még az a kérdés is felmerülhet, hogy szabad-e az adózás kérdéséhez ma egyáltalán hozzányúlni s nem helyesebb-e a quieta non movere ielvén állva, megvárni a gazdasági élet nyugvópontra jutását? Azon szerves összeköttetés folytán, amely egyházi törvényeink rendelkezéseiből kifolyólag országos zsinatunk és egyetemes konventünk között fennáll, talán nem végzek felesleges munkát, amikor megemlékezni óhajtok a Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat előtt néhány szóban liturgiális ügyeinkről is. A múlt ülésszakon megalkotott Istentiszteleti Rendtartásunk a zsinat jegyzőkönyvében publikáltatok: és minden egyházközségünknek megküldetett. Hogy a Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat helyes utón járt, midőn bölcs mérsékletet tanúsított istentiszteletünk megreformálása terén s hogy mély hitelvi okok nélkül nem nyúlt erőszakosan százados fejlemények eredményeihez, ezt bizonyítja az a közmegnyugvás, amellyel az Istentiszteleti Rendtartást országszerte, sőt csonka országunk határain túl is fogadták. Egyetemes konventünk, mint az országos zsinat határozatainak végrehajtója legutóbbi ülésében megtette mindazon intézkedéseket, melyek szükségesek az új Istentiszteleti Rendtartás életbeléptetéséhez. Elhatározta az egyetemes konvent, hogy a magyarországi református gyülekezetek és lelkészek számára egy alkalmas formájú Ágendás könyvet ad ki, körülbelül 20 ív terjedelemben. Ebbe belefoglalja a zsinati Istentiszteleti Rendtartást, megfelelő magyarázó kiegészítésekkel s homilétikai és liturgikai utasításokkal, istentiszteletünk bibliai és hitvallási elemeinek szövegével, felveszi ebbe az összes kötött alkatrészeket, az istentiszteleti sorrendeket, amint azt az Istentiszteleti Rendtartás kötelezően megállapította és függelékül példatárt közöl, melyben mindenfajta istentiszteletre lesz egy-egy, az illető istentisztelet egész lefolyását feltüntető példa. Minden reményünk meg van, hogy az új, végleges Ágendás könyv legkésőbb az ősz folyamára elkészül és szétküldhető lesz s eképen eleget fogunk tehetni a Főtiszteletü és Méltóságos Zsinat amaz utasításának, mely az új, megreformált liturgiális rendet 1931 január elsejével életbeléptetni rendelte. Nem hagyom említés nélkül egyházi életünknek egy másik örvendetes és eredményeiben, különösen hitéletünk elmélyítése szempontjából messze kiható egy másik mozzanatát sem. Ä theológiai tanárok kezdeményezésére és a paróchiális könyvtárbizottság előterjesztésére, egyetemes konventünk Theologiai Lexikon megjelentetését határozta el. A feladat, amely a dr. Antal Géza püspök úr elnöklete alatt működő szerkesztő-bizottságra szellemi téren hárul, nem kicsinyítendő feladat. De nem kicsinylendő az a feladat sem, amellyel a hatalmas, mintegy száz ivre tervezett mű kiadása terén anyagi tekintetben az egyetemes konventnek kell megküzdenie. Tisztában lehetünk azzal, hogy az öttagú szerkesztő-bizottság, ha egyen-egyen a legkitűnőbb tudós férfiakból áll is, eredményes és áldásthozó munkát csak úgy végezhet, ha egyházunk egyeteme minden tagjának támogatását, segítését, biztatását fogja állandóan maga mellett érezni. A vállalkozás nagyságához illő komolysággal hívom fel e helyről az atyák és testvérek figyelmét erre a kezdeményezésünkre s ajánlom azt munkás támogatásukba és áldást kérő imádságukba. Cseszlovákiához csatolt testvéreink alkotmányozó és szervezkedő zsinatja után, román impérium alatt élő hittestvéreink is összehívták zsinatjukat. Első alkalommal összeült törvényhozó zsinatuk nevében szívvel küldték hozzánk üdvözletüket. Új történelmi helyzetükben először gyűlhettek össze a két egyházkerület Atyái, hogy viszonyaiknak megfelelő törvényalkotással egyházuk jövendő munkásságának alapjait letegyék. Szilárd és rendületlen hittel állanak meg — mondja üdvözlő iratuk — régi hitük igazsága, a Szentírás és hitvallásainkban kijelölt feladataik mellett s templomaik, iskoláik, egyházi intézményeik fenntartása és fejlesztése által a nekik adott tálentumok értéke sze
