Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-05-11 / 19. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1930 május 11. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- Ä FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ©*© TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK. Megnyitó beszéd.* Főtiszteletü és Méltóságos Országos Zsinat! Amint emlékezni méltóztatnak, országos zsinatunk második ülésszakának utolsó ülését múlt évi május hó 2-án tartotta, amikor is üléseit elnapolta, miután pedig egyházi törvényeink, jelesül az E. T. I. t.-c. 98. § rendelkezései szerint: »A zsinat azon tiz éven belül, amelyre tagjai megválasztattak, üléseit, szükség esetén a tárgyalások folytatása végett, de egy évre nem hosszabb időre elnapolhatja és elnapolás esetén a zsinat folytatólagos tárgyalásának ideje és összehívása tárgyában, a zsinat elnöksége intézkedik«, a törvény ezen intézkedésének kívánt eleget tenni a zsinat elnöksége, amikor a tagjait a mai napra folytatólagos tárgyalásra egybehívta. Főtiszteletü és Méltóságos Országos Zsinat! Azon velünk született loyalitásnál fogva, mely minden igaz magyarnak egyéni tulajdona és melyben református híveink is mindenkor ékeskedtek, természetesnek fogja találni a főtiszteletü és méltóságos országos Zsinat, hogy mielőtt a lefolyt év egyes eseményeiről és az előttünk álló teendőkről, néhány szóban beszámolnék, első sorban azon pár hét előtt lefolyt eseményről emlékezzem meg, mely a folyó év március első napját ünneppé tette, amelyben nem parancsszóra, de saját, őszinte meggyőződését szíve szerint követve, részt vett hazánk minden igaz fia, hogy hálát adjon a Mindenhatónak, aki tíz év előtt a teljesen szétzüllött, kétségbeesett, a megsemmisülésszélére jutott Magyarország vezérévé tette, kormányzójává ültette Főméltóságu vitéz nagybányai Horthy Miklóst, Magyarország Kormányzóját, aki ezen lefolyt tíz év alatt bölcsességgel, tapintattal, eréllyel kormányozta hazánkat, nemzetünket, a rend a konszolidáció irányában és aki egyéni kiváló tulajdonságaival tiszteletet, elismerést, rokonszenvet tudott hazánk iránt ébreszteni és fenntartani az egész művelt világban. Református egyházunk méltó módon vette ki részét ezen ünneplésekből, hálaadó istentiszteleteket tartva összes templomainkban, megfelelő módon méltatva a nap fontosságát nép-, közép- és felső iskoláinkban, de legfelsőbb képviselete, az egyetemes konvent elnöksége útján élőszóval is kifejezést adva református egyházunk minden hive őszinte szerencsekivánatainak. Ezzel összhangban országos zsinatunk elnöksége, a hívek érzésének megfelelőleg szükségesnek látja Főméltóságú Kormányzó urunk nagyeredményü működését a tárgyalás rendjén jegyzőkönyve alapján méltó módon, hódolattal megörökíteni és kormány* A zsinat harmadik ülésszakának megnyitása alkalmából elmondotta Dókus Ernő zsinati világi elnök. zása tíz éves évfordulója alkalmából táviratilag üdvözölni a következő szövegű sürgönnyel: »A magyarországi református egyház országos zsinata Isten iránti hálaadással emlékezett meg Főméltóságu Kormányzó Úr országlásának tizedik évfordulójáról. Főméltóságod személyében az eleveelrendelés áldott eszközét látja, ki erejével és bölcsességével, hűségével és példaadásával a rettentő összeomlás után a magyar nemzetet a legnagyobb próbatétel hidján az élet szigetére átvezette. Visszaadta ennek a nemzetnek önbecsülését, felébresztette hitét és megmutatta örök reménységeinek erkölcsi alapjait. Megfogyva bár, de törve nem, romolhatatlan történelmi javaink teljes birtokában, le nem gázolható igazságunk felemelő tudatában, az életakarat elszántságával áll az egész magyar nemzet Főméltóságod vezéri alakja körül, hogy betöltse Istentől rendelt küldetését. A református egyház legmagasabb törvényhozó és kormányzó testületének, az országos zsinatnak Budapesten egybegyült Atyái, hódoló tiszteletüket és áldáskivánásaikat küldik a magyar nemzet gondviselésszerü vezérének, pásztorának és Kormányzójának«. Zsinatunk tagjai sorában a lefolyt évben részint elhalálozás, részint lemondás és nyugdíjazás folytán több változás történt. Lemondás folytán elveszítettük a tiszántúli egyházkerület főgondnokát Horthy Istvánt, aki korábban vállalt nagymérvű elfoglaltsága miatt távozott körünkből és akinek anyaszentegyházunk érdekében kifejtett buzgó működésére bizonyára mindnyájan hálás köszönettel fogunk emlékezni. A halál szakította el tőlünk Lévay Mihály esperest és Szele Györgyöt, zsinatunk nagyérdemű tagját, kinek emlékét és érdemeit bizonyára méltóztatnak megörökíteni jegyzőkönyvünk lapjain. Részint lemondás, részint nyugdíjazás folytán távozott körünkből Kátay Endre, dr. Révész Imre, Szűcs László Tiukacs Lajos lelkészi rendes tag, Chernél Antal, Szabó György, Komoróczy Iván világi, dr. Rácz Lajos, Faragó János tanári, Gál István, Földes Ferenc, Jílek Ferenc tanítóképviselő, kik mindannyian eredményes, építő munkát végeztek anyaszentegyházunk érdekében s ezzel érdemessé tették magukat, hogy elismerésünknek, köszönetünknek méltó módon adjunk kifejezést, jegyzőkönyvünk lapjain. A megüresedett helyek betöltéséről a zsinat elnöksége fog részletes jelentést tenni. Főtiszteletü és Méltóságos Országos Zsinat! Múlt évi május 2-án kelt 527. sz. a. határozatával Országos Zsinatunk az egyházalkotmányról és szervezetről szóló törvényjavaslatot azzal küldötte le az egyházkerületekhez és azoknak útján az egyházmegyékhez, hogy az erre vonatkozó észrevételeiket és esetleges javaslataikat 1929 december hó 31-ig terjesszék a Zsinat elé és utasította az egyházalkotmányi bizottságot, hogy a törvénytervezetet az egyházkerüle
