Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-21 / 51. szám
1930. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 245. oldal elfogadják; utóbb a Szabad egyházak zsinata minden korlátozás nélkül megengedte a nőknek a lelkészi funkciókat. Genfben a felszentelt nőket helyettes vagy segédlelkészekül alkalmazzák, de rendes lelkészeknek nem választják meg. Bernben megkaphatják külön vizsgák alapján parókhiális segédnek kineveztetésüket (ketten vannak is), de a rendes lelkészi tiszt megengedésére a törvény revíziója volna szükséges. A Grisonokban elvileg nincs akadálya a nők lelkészkedésének, de az egyes gyülekezetek joga dönteni a nők választhatósága felől; ezt a jogot még eddig sehol sem gyakorolták. Neuchatelben még nem került tárgyalásra ez a kérdés, de egy jelölt kivételesen megkapta az igehirdetés jogát. Elszász-Lotharingiában a református egyház zsinata egy szabályzatot dolgozott ki, amelyet az államtanács elnöke is jóváhagyott 1927 júl. 5-én s ez felhatalmazza a theol. tanfolyamon oklevelet szerzett nőket arra, hogy mint helyettesek teljes lelkészi szolgálatot végezhetnek. Van is 'egy kiváló sikerrel működő nő-lelkész Mülhausen ben. Ebben a helyzetben az ág. hitv. iev. egyházak direktóriuma is kidolgozott egy szabálytervezetet, amely megengedi a nőknek a segédlelkészi szolgálatot, ha egy évi alkalmas rendes lelkész vezetése alatt bevezettetett a pásztori teendőkbe. A s.-lelkész nő e terv elfogadtatása esetén a következő szolgálatokra nyer jogosítványt: vallástanítás, ifjúsági istentisztelet tartása, lelki gondozás, prédikálás az egyházi intézményekben s a templomi szószéken is, de ez utóbbira nézve külön felhatalmazással kell bírnia a direktórimtól. Ez utóbbi tagjai közül azonban némelyek nyomatékosan ellenzik ezt az újítást s benne nagy bajt látnak az egyházra nézve. Tudomásunk szerint nálunk is van már leányközépiskola, amelyben nő-vallástanár végez igehirdetői funkciót, de templomi szolgálat iránt semmiféle igény nem észlelhető még a nők részéről. Bizonyára nagy ellenmondásra is találnának. Rácz Kálmán. Gairdner W. H. T. A mohamedánok közt végzett missziói munka egyik legkiválóbb munkása volt Gairdner W. H. T., akinek 1928 május 22-én bekövetkezett halála nagy veszteség volt nemcsak szükebbkörü barátainak, de az egész mohamedán missziói munkának. Mint jóbarátja és életrajzirója, Zwemer Sámuel azt irta Gairdnerről, hogy mint nagy állócsillag, úgy fénylett az élete Kairóban, a mohamedán világ szellemi központjában. Gairdner kora ifjúságától fogva a lehető leggondosabb neveltetésben részesült. Szülei jómódúak voltán és a valódi keresztyén otthon minden kedvessége és gondja vette őt körül, mig családja körében élt. Egyetemi tanulmányait Oxfordban végezte, ahol megismerkedett a Keresztyén Diákmozgalommal és ez az ismeretség kihatott egész életére. Kiváló diák volt. Szerette, valósággal falta a könyveket, de csak a legjobbakat. A Bibliát nagy szeretettel és komolysággal tanulmányozta. Isten sokféle tehetséggel áldotta őt meg. Könnyen tudott nyelveket tanulni, az arab nyelvnek elsőrangú búvárlója volt. Költői képessége bibliai tárgyú drámák írásában ínyért kifejezést; szerette a zenét, jól játszott zongorán és orgonán. Az átlagot felülhaladó ismeretekkel rendelkezett az ókori és újkori történelem és a modern szépirodalom terén, Minden képességét egy nagy cél szolgálatába állította: magasztalni és prédikálni Jézus Krisztust, mint megfeszítettet. Az élet külső dolgai nem kötötték le: ő az emberi lelkekkel törődött és néha gallér nélkül jelent meg valahol. Egy nyári diákkonferencián, Van Sommer Annával való beszélgetés után határozta el magát, hogy a mohamedánok evangelizálására szenteli életét. Mielőtt Egyptomba ment volna, ahova az anglikán egyház missziói társulata küldötte ki, teljes erővel dolgozott a nagybritanniai Keresztyén Diákmozgalomban. Bibliaköri vezérfonalakat irt az Imádságról és János evangéliumáról, embereket nyert meg a külmissziói munka számára. Olyan személyiségek, mint Mott János, Wilder Róbert és Speer Róbert hatása alatt főcéljának a diákság evangelizálását tartotta, így készülvén elő életmunkájára, a mohamedán misszióra. Mint misszionárius egy negyedszázadig dolgozott Kairóban. Bármennyire lelkesedett is^ józan, világos látással birt és tudta, hogy Egyptom evangelizálása emberileg nézve lehetfteien feladat. Nem becsülte le az izlám erejét, tudta, »hogy ez az egyetlen vallás, amely határozottan azzal az igénnyel lép fel, hogy kijavítsa és felülmúlja a keresztyénséget; ez az egyetlen, mely kategorikusan tagadja a kereszjyénség igazságát, ez az egyetlen, amely a múltban jelentős győzelmet aratott a keresztyénség felett; az egyetlen, amely komoly versenytársa a keresztyénségnek a világ meghódításában«. Ezzel az ellenféllel való harcban szükség volt Gairdner minden tehetségére és misszionárius társai sokszor fordultak hozzá tanácsért, felvilágosításért, mert tudták, hogy Gairdner nemcsak szorgalmas misszionárius, de kiváló apologeta és theologus. Nagyjelentőségű az az irodalmi munkásság, amellyel arab és angol nyelven szolgálta a mohamedán misszió ügyét. Arab nyelven 11 munkája jelent meg a mohamedánok számára, melyeket gyakran lenyomattak és lefordítottak más nyelvekre is. Az ?gyptomi kopt keresztyének számára 12 könyvet irt bibliai tárgyakról, 6-ot az imádságról és a kegyes életről, mert érezte, hogy a kopt egyház megelevenítésével lehet csak igazán megoldani Egyptom és a közel Kelet evangelizálását. Angol munkái közül nevezetesebbek: Thornton életrajza, az 1910-ik évben Edinburgban tartott külmissziói világkonferencia méltatása, az »Izlám szemrehányása« cimü érdekfeszítő könyve és az ,arab nyelvről irt három fontos munkája. Ezenkívül Kelet és Nyugat címen arab és angol (nyelven megjelenő havi folyóiratot is szerkesztett. Amint azonban Zwemer megjegyzi, Gaidner munkáiban nem a nagy szám a fontos, hanem a belső érték. A mohamedánok számára irt evangelizáló könyvei elsőranguak és bibliai drámái nag)^szerü eszközök a keleti ember figyelmének megragadásához, Mint keresztyén nem ismerte a felekezeti elfogultságot. Sokat tanult, sokat tapasztalt és azért türelmes volt. Kairóban ő volt a keresztyén egység egyik legerősebb támasza. Mindenki szerette őt, mert meglátszott életén, hogy ő meg nagyon szereti a Mestert. Most már hazament és Krisztussal van, akivel lenni mindennél jobb. — Már 20 fillérrel is lendíthet a református diákság ügyén! Egy-egy tégla is sokat jelent a balatonszárszói diáküdülő fejlesztésére! Hózzon áldozatot az egészségesebb jövendőért! Kérjen téglajegyet terjesztésre a Központtól! (IX., Lónyai-utca 7., II. 28.)
