Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-21 / 51. szám

24b oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1930.

í* KÖNYVISMERTETÉS ^

^ ■■ ---------------------A kettős tüzes nyelvek fényében. Egyházi beszédek. Irta Győry Elemér. Győr, 1931. Vitéz Szabó és Uzsaly könyvnyomda.

Minden prédikáció értékét és építő hatását az szabja meg, iiogy milyen pásztori munka áll mögötte. E nélkül lehet jó prédikációt Írni a homiletika szabályai szerint, vagy a szivek múló gyönyörködtetésére, de ha nem a lelkipásztori munka kitermelődései s nem azzal állanak szerves összefüggésben, akkor csak zengő szó minden prédikáció. Győry Elemér egyházi beszédei épen azért jelentenek különösen is értéket a mai prédikációs irodalomban, mert Írójuk nem vasárnapi vagy ünnepi diszszónok, hanem pásztor, aki pasztorációja közben szerzett tapasztalatait s emberismeretét viszi bele prédikációiba. Akik ezeket a beszédeket hallották, azok nemcsak gyönyörködtek a mesterien felépített szerkezetbe művészi gonddal beleillesztett és kicsiszolt stílusművészettel megirt gondolatokban, — sőt talán elveszett előlük külső forma, stílus és szerkezet, mert érezték, hogy a velük jóban-rosszban együtt élő lelkipásztor a lelkűket mélyen érintő és érdeklő, számukra égetően fontos problémákat nyit fel az Ige által! — A nyomtatásban előttünk fekvő kötet is így lesz teljes értékű, ha a gyülekezetére s lelkipásztorára így gondolunk.

Győry Elemért — a beszédek Íróját — nem kell bemutatnunk a Lap olvasói előtt. A pápai theológia volt gyakorlati professzora, jelenleg győri lelkész, ismeretes e kerület minden lelkipásztora előtt. Érthető is, ha nagy várakozással és magasra szabott igényekkel tekint bárki is beszédkötete elé. A nagy várakozást beteljesíti s az igényeket mindenben kielégíti e kötet a benne foglalt beszédek révén. Mint fentebb is mondottuk, minden beszéd elolvasása után az az érzésünk, hogy nemcsak homiletikai szempontból remek, hanem a gyülekezet lelkét ismerő, megértő s ahhoz szólni tudó lelkipásztor munkája. Nincsen rá terünk, de nem is szükséges, hogy mindegyik beszédet külön bemutassuk, boncolgassuk. Az egyházi év különböző alkalmaira készítve, a beszédek egymásból folyók — mert az adottságok gyülekezet és lelkész szempontjából folytonosságot jelentenek — és mégis mindig újszerüek — hisz az alkalmak s a világ folyása, a gyülekezeti élet fejlődése ezt követelik. A gyülekezet, melyben ezek el mondattak, egyesít magában igen magas intelligenciájú és igen egyszerű híveket, de ezeket a beszédeket egyformán megérti, belőlük egyformán épül minden hivő lélek.

A kötet 30 egyházi beszédet tartalmaz. A beszédek alkalom szerin; így oszlanak meg: 1 beköszöntő, 4 adventi, 2 karácsonyi, 1 óévi, 1 újévi, 5 böjti (sorozat), 1 virágvasárnapi, 1 nagypénteki, 3 húsvéti, 1 áldozócsütörtöki, 2 pünkösdi, 1 reformációi, 1 konferenciai, 1 kerületi gyűlési, 1 tanévnyitási és 4 közönséges beszéd.

A szerző, a hű pápai diák és pápai professzor, beszédkötete elején a következő ajánlást olvassuk: „A pápai református főiskolának négyszáz éves jubileumára hálával és szeretettel ajánlom !“

Az ízlésesen kiállított kötetet minden prédikátor lelkész testvérünk nagy haszonnal és gyönyörűséggel forgathatja. Mint minta-prédikációk is tanulmány tárgyai lehetnek a bennük feldolgozott hatalmas, gazdag anyag, a gondolatok változatossága, meglátások s' a belőlük sugárzó hit pedig bőséges anyagot nyújtanak új beszédek készítésére is, ilyenformán — a mi szegény kommentár-nélküli egyházunkban — igen jó segítőtárs lesz lelkésztestvéreinknek.

A hit, a komoly tudás, a Jézusra tekintő bizonyságtevés legjobb ajánlás e kötetnek, mely január 1-ig a szerzőnél, Győrben, azontúl könyvárusi forgalomban kapható.

Minden lelkésztestvérünknek igen melegen ajánljuk!

Dr. Tóth 'Endre.

® ®@®@®®@®®®®@@®®®@;®®®®®®®®® ®@®@® s @® ©

| VEGYESEK I

®@®®®®@@©®®®®®©@®®®®@©@®®®®®®@®g>®®:e)®®®©

Lapunk olvasóinak és munkatársainak Istentől gazdagon megáldott karácsonyi ünnepeket kívánunk.

— Székfoglaló. Főt. dr. Antal Géza püspök úr a Petőfi Társaságban dec. 14-én tartotta meg székfoglalóját, mint a társaság tiszteleti tagja. A fenségesről szóló székfoglaló, mint a fővárosi lapok Írják, nagy hatást keltett és Pékár Gyula elnök meleg szavakkal méltatta Püspök úr sokoldalú irodalmi és közéleti munkásságát.

— A svéd evangélikusok érsekét, Söderblom Náthánt tüntették ki az idei Nobel-díjjal. Nagy ünnepségek keretében nyújtották át Oslóban a király és az udvar jelenlétében a világhírű evangéliumi egyházi férfiúnak az összegében is jelentős kitüntetést a világ békessége érdekében kifejtett munkálkodásért. A neves upsalai érsek volt a mozgatója annak az oekumenikus zsinatnak, mely 1925-ben Stockholmban az egyházak munkaegységét tűzte ki céljául és melyen megjelent a világ minden keresztyén egyháza, a vatikánit kivéve. Nagy feltűnést keltett annak idején a locarnói megegyezés után Briandhoz küldött távirata, melyben örömét fejezte ki a felett, hogy „Európa széttépett családi közösségében győzni kezd az értelem és a szolidáritás“. A családi életnek áldását és szépségét hangsúlyozza, egyházi és politikai életbe a családi légkört akarja bevinni a tudós érsek, akinek családját tiz gyermekkel áldotta meg az Isten. Munkája és élete méltó volt arra, hogy ő kapja meg a békesség érdekében kifejtéséért a Nobeldíjat.

— Lelkészválasztások. A nyugdíjazás folytán megüresedő szentkirályszabadjai lelkészi állásra egyhangúlag Bakos Dezső berhidai lelkészt, az ugyancsak nyugdíjazás folytán megüresedő balatonkövesdi lelkészi állásra a jelenleg Utrechtben tanuló Németh János s.-lelkészt választotta meg a gyülekezet. Isten áldása legyen a választottakon és a választókon egyaránt.

— Gyászhírek. Őszinte részvéttel értesültünk, hogy Tóth Kálmán deáki ref. lelkész, a komáromi egyházmegye tiszteletbeli esperese, életének 76-ik évében december 11-én elhunyt. A megboldogult a szó igaz értelmében lelkiatyja volt a gyülekezetének, akinek szivjósága, közvetlen és szeretetteljes modora hívei tiszteletét és szeretetét egész életére biztosította. Már ifjú lelkész korában élénk részt vett az egyházi közéletben, mint a komáromi egyházmegye egyik aljegyzője. Csakhamar tanácsbiró, később főjegyző lett, Vörös Ede esperes halála után pedig 1907 óta, 16 és fél éven át mint esperes dolgozott fáradhatatlanul egyháza érdekében. Különös szeretettel viselte szivén az iskolák ügyét és meleg gondolkodása tárgyát képezte a lelkészözvegyek és árvák sorsa. Esperesi működése alatt az egyházmegye lelkiekben és földiekben egyaránt gazdagodott és bár az anyaországtól való elszakítás következtében, a súlyos időkben nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, Istenébe vetett mélységes hittel, a cselekvések kívánta bölcseséggel s egyháza elvitathatatlan jogainak megvédelmezésével teljesítette felelősségteljes feladatát. Ezt a komáromi egyházmegye egyértelműen ismételten elismerte és