Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-21 / 51. szám
244. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1930 igazgató az áll. polg. és elemi iskolák és ovodák, Hősei Károly főjegyző a községi elöljáróság és az ipartestület, Aágh Józsefné elnöknő a Mansz., Türnböck Károly gyógyszerész, elnök a Kaszinó, Labancz László (nagymarosi lelkész a ref. egyház presbitériuma és Petrovich Pál gondnok a mária-nosztrai fegyintézeti szórvány nevében köszöntötték Püspök urat, ki mipderi egyes küldöttségnek külön-külön válaszolt. A presbiteri gyűlés a templomban folyt le, melyet Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző buzgó imája vezetett be. Majd Püspök úr a gyülekezet lelki és anyagi életére vonatkozólag tesz fel kérdéseket s folytat megbeszélést a presbitérium tagjaival. Az egyháznak régi vágva templomának használhatóvá tétele, mert temploma jelenleg mélyen a földben van. Erre a célra kellene cca 12.000 P s eddig még csak 4200 P áll a gyülekezet rendelkezésére. X gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. Délben 50 terítékes bankett volt a Kaszinó helyiségében. Ebéd alatt felköszöntőt mondottak Püspök úr, Bauer Jenő főerdőtanácsos, Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző és Karafiáth Jenő képviselőházi háznagy, a kerület orsz.gyül. képviselője. Délután 3 órakor indul továbbb Püspök úr és kísérete. Ekkorra már elállóit az eső s Visegrád vára — a dicsőséges múltnak ez a hatalmas és gyönyörű emléke — teljes fenségében bontakozik ki előttünk. A Mftr. nagy előzékenységgel ingyen szállítja át Püspök urat és kíséretét a Duna másik partjára, hova a hajóval átjönnek a nagymarosi egyház bucsuzásra megjelent presbiterei is lelkészükkel együtt. A mólón már ott állanak a dömösi és pilismaród fehér ruhás leányok, 12 pilismaród kerékpáros levente, a parttól távolabb 5 dömösi és 12 pilismaród bandérista. A fe hér és magyar ruhás leányok sorfala között Szabó József pilismaróti és Hajdú Sándor dömösi gondnokok fogadják Püspök urat, üdvözlő szavaik után mozsárágyu harsog, majd Szabó Juliánná csokrot nyújt át. Hosszú kocsisor viszi tovább Püspök urat és kíséretét a dömösi leányegyház felé. Künn az országúton Esztergom vármegye határán Palkovics László vármegyei alispán Maros Antal tb. főszolgabíró kíséretében fogadja Püspök urat Esztergom vármegye közönsége nevében. Itt is szól a mozsárágyu. Dömös község bejáratánál diszkapu áll »Isten hozott« felírással, hol Reviczky Elemér főszolgabíró az esztergomi járás nevében, a leventék és tűzoltók sorfala között a községi elöljáróság élénközségi elöljáróság élén pedig Havas Ernő főjegyző köszönti a Főpásztort. Harangok zúgása közben érkezünk az iskolához és tanítói lakhoz, hol újabb diszkapu áll, rajta: »Szeretett főpásztorunk« felírás. Az iskolán nemzeti szinü zászló leng, az iskolás gyermekek kezükben virággal sorfalat állanak, itt is, mint a község bejáratánál is, ismét pattog a mozsárágyu. Püspök úr virágokkal behintett utón lépdel a diszkapuig, hol Kovács Dániel praeorans tanító üdvözli a leányegyház presbitériuma élén. Cseh Mariska magyar ruhás V. o. tanuló az iskolás gyermekek, Kapornay Magda pedig a dömösi ref. leányok nevében kedves szavak kíséretében csokrot nyújtanak át. Püspök úr meleg szavakban köszöni meg az üdvözlést s a kis leányegyház összesereglett tagjaira Isten áldó kegyelmét kéri. Ahogyan a keresztyén egyházban van nemkeresztyéni elem is, úgy a keresztyénségen kiviil is található keresztyéni elem. Augustinus. Nők a templomi szószéken. A »Le Christianisme social« aug.—szept. kettős száma érdekes cikket közöl a nőknek egyházunkban folytatott lelkészi munkájáról. Ebből vesszük ki a következő érdekes adatokat: Dániában a theol. fakultások és a parókhiális tanácsok háromnegyede formálisan vétót emelt az ellen, hogy a nők rendes lelkészekül alkalmaztassanak. 1921-ben törvény mondotta ki, hogy a nők minden hivatal betöltésére egyenlősíttetnek a férfiakkal, csu-v pán a lelkészkedésre nem. 1925-ben elvetették azt a törvényjavaslatot is, amely megengedte volna a nőknek a börtönökben és kórházakban káplánokul alkalmazását. N agy britanniában az anglikán egyház álláspontja eltér az u. n. disszidensétől, amennyiben a nők ott nem prédikálhatnak, de mint diakonisszák tág munkakört töltenek be s így valóságos segédlelkészeknek tekinthetők; segédkeznek a lelkésznek az istentiszteletben, Bibliát olvasnak, tanítják az ifjúságot, a pap távollétében keresztelhetnek, sőt a püspök igehirdetésre is felhatalmazhatja őket. A disszidens egyházak a teljes lelkészi tisztség gyakorlását megengedik azoknak a nőknek, akik a theologia baccalaureátusai. Jelenleg 14 ilyen nő van, köztük kettő kongregácionálista, négy baptista és 8 unitárius. Egyikük úgy nyilatkozott a két nembeli ifjúságra gyakorolt vallásos hatásáról, hogy jelenleg az egyike a legmélyebbre ható befolyásnak. Ä nőpapok szolgálata Nagybritanniában minden igényt kielégít. Svédországban megengedik a nők lelkészkedését, de ez csak az ifjúság tanítására, a lelki gondozásra, a börtönök és kórházak látogatására és a miszsziókra korlátozódik. A kérdés körül élénk vita folyik, úgy gondolják, hogy a teljes lelkészi szolgálat megengedése túlmodern újítás volna, amit a hívők tömege nem tudna elhordozni. Általában megengedik a nőknek a segédlelkészi szereplést, de ha férjhez megy, el kell hagynia állását. Hollandiában teljes lelkészi munkakört tölthetnek be nők a baptistáknál mennonitáknál, remonstránsoknál és a lutheránusodnál. A református egyházak korlátozzák a nők lelkészi szolgálatát (kisegítők lehetnek). A holland ref. egyház az egyetlen, amely nem engedi meg a nők lelkészkedését. Tizenöt év óta ismeretes a nő-lelkészi intézmény, egy nő mint prédikátor különösen kedvelt, nagyszámú hallgatóságot vonz magához. Hollandiában inkább az orthodoxok, mint a liberálisok ellenzik a nők szolgálatát. Norvégiában nincsenek nő-lelkészek. Tanulmányozzák a kérdést, de nem sok kilátás van a kedvező állásfoglalásra. Németországban az utóbbi évekig a theológiát végzett nők inkább a tanításban és a tudomány művelésében keresik ambíciójuk kielégítését, mint a lelkipásztorkodásban. Az államegyházak (Poroszország, Hannover, Hessen-Nassan, Frankfurt) megengedik a nők lelkészi munkáját, bizonyos megszorítással, amenynyiben nem prédikálhatnak, nem keresztelhetnek, űrvacsorát nem szolgálhatnak, csupán szegényházakban. Egész Németországban mintegy tiz nő-lelkész van, inkább a konzisztoriumok idegenkednek tőle. Svájcban a kantonok szerint változó a helyzet. Zürichben törvényes intézkedés nincs, de az egyházközségek saját felelősségükre lelkészekül és segédekül alkalmaznak nőket (jelenleg két nő-lelkész van). Vaud kantonban kifejezett kérésükre segédlelkészekül
