Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-21 / 51. szám

244. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1930 igazgató az áll. polg. és elemi iskolák és ovodák, Hő­sei Károly főjegyző a községi elöljáróság és az ipar­testület, Aágh Józsefné elnöknő a Mansz., Türnböck Károly gyógyszerész, elnök a Kaszinó, Labancz László (nagymarosi lelkész a ref. egyház presbitériuma és Petrovich Pál gondnok a mária-nosztrai fegyintézeti szórvány nevében köszöntötték Püspök urat, ki mip­­deri egyes küldöttségnek külön-külön válaszolt. A presbiteri gyűlés a templomban folyt le, me­lyet Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző buzgó imája vezetett be. Majd Püspök úr a gyüleke­zet lelki és anyagi életére vonatkozólag tesz fel kér­déseket s folytat megbeszélést a presbitérium tagjai­val. Az egyháznak régi vágva templomának használ­hatóvá tétele, mert temploma jelenleg mélyen a föld­ben van. Erre a célra kellene cca 12.000 P s eddig még csak 4200 P áll a gyülekezet rendelkezésére. X gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. Délben 50 terítékes bankett volt a Kaszinó helyiségében. Ebéd alatt felköszöntőt mondottak Püs­pök úr, Bauer Jenő főerdőtanácsos, Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző és Karafiáth Jenő kép­viselőházi háznagy, a kerület orsz.gyül. képviselője. Délután 3 órakor indul továbbb Püspök úr és kísérete. Ekkorra már elállóit az eső s Visegrád vára — a dicsőséges múltnak ez a hatalmas és gyönyörű emléke — teljes fenségében bontakozik ki előttünk. A Mftr. nagy előzékenységgel ingyen szállítja át Püspök urat és kíséretét a Duna másik partjára, hova a hajóval átjönnek a nagymarosi egyház bucsuzásra megjelent presbiterei is lelkészükkel együtt. A mólón már ott állanak a dömösi és pilismaród fehér ruhás leányok, 12 pilismaród kerékpáros levente, a parttól távolabb 5 dömösi és 12 pilismaród bandérista. A fe hér és magyar ruhás leányok sorfala között Szabó József pilismaróti és Hajdú Sándor dömösi gond­nokok fogadják Püspök urat, üdvözlő szavaik után mozsárágyu harsog, majd Szabó Juliánná csokrot nyújt át. Hosszú kocsisor viszi tovább Püspök urat és kíséretét a dömösi leányegyház felé. Künn az ország­úton Esztergom vármegye határán Palkovics László vármegyei alispán Maros Antal tb. főszolgabíró kísé­retében fogadja Püspök urat Esztergom vármegye közönsége nevében. Itt is szól a mozsárágyu. Dömös község bejáratánál diszkapu áll »Isten hozott« felírás­sal, hol Reviczky Elemér főszolgabíró az esztergomi járás nevében, a leventék és tűzoltók sorfala között a községi elöljáróság élénközségi elöljáróság élén pedig Havas Ernő főjegyző köszönti a Főpásztort. Harangok zúgása közben érkezünk az iskolához és tanítói lakhoz, hol újabb diszkapu áll, rajta: »Szeretett főpászto­runk« felírás. Az iskolán nemzeti szinü zászló leng, az iskolás gyermekek kezükben virággal sorfalat álla­nak, itt is, mint a község bejáratánál is, ismét pattog a mozsárágyu. Püspök úr virágokkal behintett utón lépdel a diszkapuig, hol Kovács Dániel praeorans ta­nító üdvözli a leányegyház presbitériuma élén. Cseh Mariska magyar ruhás V. o. tanuló az iskolás gyerme­kek, Kapornay Magda pedig a dömösi ref. leányok nevében kedves szavak kíséretében csokrot nyújtanak át. Püspök úr meleg szavakban köszöni meg az üd­vözlést s a kis leányegyház összesereglett tagjaira Isten áldó kegyelmét kéri. Ahogyan a keresztyén egyházban van nemkeresztyéni elem is, úgy a keresztyénségen kiviil is található keresz­tyéni elem. Augustinus. Nők a templomi szószéken. A »Le Christianisme social« aug.—szept. kettős száma érdekes cikket közöl a nőknek egyházunkban folytatott lelkészi munkájáról. Ebből vesszük ki a következő érdekes adatokat: Dániában a theol. fakultások és a parókhiális tanácsok háromnegyede formálisan vétót emelt az ellen, hogy a nők rendes lelkészekül alkalmaztassanak. 1921-ben törvény mondotta ki, hogy a nők minden hivatal betöltésére egyenlősíttetnek a férfiakkal, csu-v pán a lelkészkedésre nem. 1925-ben elvetették azt a törvényjavaslatot is, amely megengedte volna a nők­nek a börtönökben és kórházakban káplánokul alkal­mazását. N agy britanniában az anglikán egyház álláspontja eltér az u. n. disszidensétől, amennyiben a nők ott nem prédikálhatnak, de mint diakonisszák tág munka­kört töltenek be s így valóságos segédlelkészeknek tekinthetők; segédkeznek a lelkésznek az istentisztelet­ben, Bibliát olvasnak, tanítják az ifjúságot, a pap távollétében keresztelhetnek, sőt a püspök igehirde­tésre is felhatalmazhatja őket. A disszidens egyházak a teljes lelkészi tisztség gyakorlását megengedik azoknak a nőknek, akik a theologia baccalaureátusai. Jelenleg 14 ilyen nő van, köztük kettő kongregácioná­­lista, négy baptista és 8 unitárius. Egyikük úgy nyilat­kozott a két nembeli ifjúságra gyakorolt vallásos ha­tásáról, hogy jelenleg az egyike a legmélyebbre ható befolyásnak. Ä nőpapok szolgálata Nagybritanniában minden igényt kielégít. Svédországban megengedik a nők lelkészkedé­sét, de ez csak az ifjúság tanítására, a lelki gondo­zásra, a börtönök és kórházak látogatására és a misz­­sziókra korlátozódik. A kérdés körül élénk vita folyik, úgy gondolják, hogy a teljes lelkészi szolgálat meg­engedése túlmodern újítás volna, amit a hívők tömege nem tudna elhordozni. Általában megengedik a nők­nek a segédlelkészi szereplést, de ha férjhez megy, el kell hagynia állását. Hollandiában teljes lelkészi munkakört tölthet­nek be nők a baptistáknál mennonitáknál, remonstrán­­soknál és a lutheránusodnál. A református egyházak korlátozzák a nők lelkészi szolgálatát (kisegítők lehet­nek). A holland ref. egyház az egyetlen, amely nem engedi meg a nők lelkészkedését. Tizenöt év óta isme­retes a nő-lelkészi intézmény, egy nő mint prédikátor különösen kedvelt, nagyszámú hallgatóságot vonz ma­gához. Hollandiában inkább az orthodoxok, mint a liberálisok ellenzik a nők szolgálatát. Norvégiában nincsenek nő-lelkészek. Tanulmá­nyozzák a kérdést, de nem sok kilátás van a kedvező állásfoglalásra. Németországban az utóbbi évekig a theológiát végzett nők inkább a tanításban és a tudomány műve­lésében keresik ambíciójuk kielégítését, mint a lelki­pásztorkodásban. Az államegyházak (Poroszország, Hannover, Hessen-Nassan, Frankfurt) megengedik a nők lelkészi munkáját, bizonyos megszorítással, ameny­­nyiben nem prédikálhatnak, nem keresztelhetnek, űr­­vacsorát nem szolgálhatnak, csupán szegényházakban. Egész Németországban mintegy tiz nő-lelkész van, inkább a konzisztoriumok idegenkednek tőle. Svájcban a kantonok szerint változó a helyzet. Zürichben törvényes intézkedés nincs, de az egyház­­községek saját felelősségükre lelkészekül és segéde­kül alkalmaznak nőket (jelenleg két nő-lelkész van). Vaud kantonban kifejezett kérésükre segédlelkészekül

Next

/
Thumbnails
Contents