Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1930-12-21 / 51. szám

1930. DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP. égő szomj gyötrelmében, ha el nem megy és nem iszik a forrás vizéből? Ha a nyíló tavasz melegét érzem és azt mondom annak, akinek virága a pincében fonnyad, vidd ki a friss napsütésre, hogy megeleve­nedjék a hervadó virág, vádolhat-e az az ember, hogyha elpusztul virágfája, ha pincében hagyja to­vább is virágját? Ha szomorú a szivünk s a vigasztalás élő vize után eped, ha lelkünk világosság és meleg után sóvárog és azt izeni Isten nekünk: Megtartót adtam számotokra, hogy vigasztalást, életet, megúju­lást adjon epedő lelketeknek és mi nem hallgattunk laz Isten szavára, vádolhatjuk-e Istent, hogy vigaszta­lás, békesség, megtartás nélküli életünk? Isten meg­tette a magáét. Ő előbb szeretett minket. Ő megmu­tatta az ő szeretetét. Abban mutatta meg, hogy el­­küldötte szent Fiát, hogy legyen számunkra út, élet és giazság. Mi is tegyük meg a magunkét. Szeressük őt, aki azért jött, hogy életünk legyen és abban, bővölködjünk. Ez a karácsony köteleztetése számunkra. És amig be nem töltjük ezt a köteleztetést, addig ne csodálkozzunk azon, hogy a világnak, másoknak volt, van és lehet, de nekünk még nem volt s nem is lehet igazi karácsonyunk. Ámen. Vásárhelyi János. * „Jobban, Tiéd Uram“ c. kötetéből, melyet lapunk ez évi 10-ik számában ismertettünk. Püspöki egyházlátogatás a drégelypalánki egyházmegyében. Délután 3 órakor indult tovább Püspök úr autó­kon VámosmikoIára, induláskor újból szóltak a haran­gok s a falu melletti dombon levő diszkapunál újból ott állnak a leventék, iskolás gyermekek, magyar és fehér ruhás leányok s igen nagy sokaság. A leányok nevében Koczó Irma mond búcsúszavakat, az egyház és község nevében pedig Henczkó Henczel József és Fidel Lajos vesznek búcsút Püspök úrtól, kit a gyüle­kezet tagjai 12 kocsival kisértek át Vámosmikolára, hol a község határában Deák Ferenc adóügyi jegyző fogadja a Főpásztort, az iskolánál pedig katonák, tűzoltók, leventék és iskolás gyermekek állanak sor­falat. A bejáratnál diszkapu áll, hol a presbitérium élén dr. Hints Ferenc kir. járásbiró, egyházközségi főgondnok mond üdvözlő szavakat, Vizi Karoiin pedig csokrot nyújt át. Püspök úr Csintalan Aladár ref. ta­nító szobájában fogadja a küldöttségeket, melyek so­rán dr. Révész Mihály ügyvéd az izr. imaegyesület,, Tamáskovits Dezső vezető járásbiró a kir. járásbiró­­ság, vitéz dr. Nyerges Gyula pénzügyi segédtitkár az adóhivatal, dr. Bauer János ügyvéd a Vámosmikolai Tesz., a Kaszinó, a Tűzoltó és Levente-egyesületek, Pálfy Pál elnök az ipartestület, Péter Henrik nagy­börzsönyi evangélikus lelkész pedig a ref. és ev. egy­házak nevében köszöntik Püspök urat, ki mindegyik küldöttségnek külön válaszol. Az üdvözlések után a virágokkal, zöld ágakkal díszített udvarra megy ki Püspök úr, hol már a kis leányegyház tagjai várakoznak s felmegy a részére készített, ugyancsak virágokkal ékesített emelvényre. Itt Szunyogh János gondnok köszönti Püspök urat az egyház, Szabó László VI. o. tanuló pedig az iskolás gyermekek nevében. Püspök úr hosszabb be­szédben válaszol az üdvözlésre s az egész gyülekezet­hez szól meleg hangon az egyház iránti hűségről és szeretetről. Püspök úr és kísérete ezután rövid láíoga-243. oldal. tást tesz dr. Fodor Vilmos főszolgabíró, egyházmegyei gondnok családjánál s a gyülekezet tagjainak lel­kes éljenzés közben folytatja útját Szob felé. A szobi kis fiókegyház tagjai — nagyobbrészt vasutasok, vámőrök, katonák s tisztviselők — a köz­ség nyugati szélén levő vasutas-háznál várják Püspök urat s itt a szobi járás nevében Keve Károly főbíró fogadja, Szendrei Gyula községi főjegyző pedig a község nevében köszönti, majd Lázár Lenke polgári iskolai tanuló, ki már öt évvel ezelőtt Püspök úr nagykanizsai fogadásánál is jelen volt, édes anyja, Lázár Kornélné által irt megható versben üdvözli a Főpásztort. Majd a kisded gyülekezet bevonul a MÁV épület oktató termébe, melyet az igazgatóság ima­házul engedett át s itt Labancz László nagymarosi lelkész, a kis fiókegyház gondozó lelkésze mond üd­vözlő szavakat, mire Püspök úr az egész gyülekezet­hez intézett hosszabb beszédben válaszol, hithűségre, hazaszeretetre s kitartásra buzdítvi a kicsiny, de lel­kes fiókegyház tagjati. Rövid beszélgetés után Püspök úr búcsút vesz s folytatja útját legközelebbi állomása felé. Egészen beesteledett, mire Püspök úr beérkezett Nagymarosra, hol a község szélén villannyal megvilá­gított diszkapu állott, ezzel a felírással: »Isten ho­zott!« Itt Zsofnay Aranka II. polg. isk. tanuló kedves szavak kíséretében csokrot nyújt át, Hősei Károly fő­jegyző pedig a politikai község nevében fogadja Püs­pök urat, kinek kíséretéhez csatlakozott Keve Károly szobi főbiró is. A harangok zúgása közben érkezik a menet a lelkészlakhoz, hol újabb diszkapu áll ezzel a felírással: »Áldás a bejövőre!« Itt Labancz László helybeli lelkész a presbitérium élén galástosan fogadja és köszönti a Főpásztort, a sorfalat álló fehér ruhás leányok közül pedig Molnár Mária II. ismétlős cso­korral kedveskedik. Vacsorára Püspök úr és kísérete a lelkészcsaládnak volt kedvesen fogadott vendége. Püspök úr éjszakára a lelkészlakon, kíséretének tagjai pedig egyes családoknál nyertek elhelyezést. Másnap, szeptember 11-én reggel 9 órakor kez­denek harangozni. A templomon nemzeti színű zász­lót lenget a szél, közben az eső kezd hullani s a szem­közt, a Duna túlsó oldalán kimagasló Visegrád várát viharfelhők vonják sürü fátyolba. A virágokkal díszí­tett templomban tiz órakor veszi kezdetét a 7. dicsé­ret 1. versével az istentisztelet, melyen résztvesznek dr. Makay Sándor nógrádverőcei és Bálint Ambrus mária-nosztrai kir. országos büntető intézeti ref. lel­készek is. Főéneknek énekeljük a 101. dics. 1—2. ver­sét, mely után Labancz László helybeli lelkész buzgó imája emeli a lelkeket ég felé. A 31. dicséret elének­­lése közben Püspök úr megy fel a szószékre s Lukács XII. r. 32. versének alapján gyönyörű, lelkes beszéd­ben, a hős Gusztáv Adolf svéd király énekéből vett s általa fordított megkapó idézetekkel átszőtt beszé­dében ezt a határszéli kicsiny nyájat buzdította a to­vábbi kitartásra s itt a jórészt nemzetiségi vidéken a hazához és egyházhoz való odaadó hűségre és ragaszkodásra. Püspök úr főpapi imája után a Him­nuszt énekeltük s a gyülekezet a 34. dicséret 1—2. versének éneklése közben távozott a templomból. Istentisztelet után a lelkészlakon folyt le a kül­döttségek tisztelgése. Monsberger Ferenc esperes-ple­­bános lü tagú küldöttség élén a r. kath. egyház, Sommer Gyula váci ev. lelkész az ág. lntv. ev. egyház, Wittich Ignác őrnagy a m. kir. vámőrség és csend­őrség tisztikara, Pauer Jenő főerdőtanácsos az állami, a Máv. és Mftr. tisztviselők, Aágh József polg. isk.

Next

/
Thumbnails
Contents