Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-14 / 50. szám
238. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1930. Másnap, szeptember 10-én délelőtt 10 órakor harangoznak be istentiszteletre. Lépcsőkön megyünk fel a magas dombon épült templomhoz, melyet teljesen megtölt az ünneplő sokaság. A templom belseje ízlésesen van festve, a bejárat, a szószék és urasztala környéke cserépvirágokkal van díszítve, a karzatokon és oszlopokon cserlevélből és virágból girland, az egész Szolár István főjegyző és felesége nemes ízlését dicsérik, kik a templom feldíszítésének kedves gonddal járó munkáját önként vállalták. Bemenőre énekeljük a LXXXIV. zsoltár 1. és 2. versét ének közben érkezik meg a helyi lelkész édes atyja és édes anyja (a csehektől megszállott Ipolypásztóról), majd Kovács Sebestyén József helybeli lelkész szárnyaló imát mond. Utána az énekkar Törzsök Gábor kántortanító vezetésével az »Örök Isten leborulva imádunk« kezdetű éneket énekli, miközben Püspök úr megy fel a szószékre s Máté XXI. r. 28—31. versei alapján hatalmas erővel szólott az Úrnak való áldozatos, odaadó szolgálatról, ki a mi erőtlenségünkben megdicsőíti a maga fenséges erejét. Püspök úr főpásztori imádsága után az énekkar a Himnuszt énekelte el, majd a gyülekezet a CXXII. zsolt. 2. s a XC. zsolt. 1. és 8. versének eléneklése közben távozott a templomból. A templom előtt az egész gyülekezet megvárta Püspök urat, kinek az ige hirdetéséért Szabó Bálint presbiter mondott köszönetét. Istentisztelet után az iskolában folyt le a presbiteri gyűlés, melyet Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző imája vezetett be. Püspök úr a presbitérium tagjaival megbeszéli az egyházlátogatási kérdések alapján a gyülekezet ügyeit s a valláserkölcsi életre vonatkozólag Püspök úr kéri a presbitériumot, hogy saját példájukkal vezessék a gyülekezetét a Krisztus tiszta útjára. Élénk megbeszélés tárgyát képezte a világi hatóság által erősen kifogásolt régebbi iskolaépület ügye, melyet Püspök úr és kísérete külön is megtekintett. A gyűlés Fazekas Mihály püspöki titkár imájával zárult. Itt az iskolában kedves jelenet is folyt le: a perőcsényi asszonyok igen szép kézimunkával lepték meg Püspök urat az egyházlátogatás emlékére, mely állott egy abroszból és hat szalvétából és egy másik térítőből. Az abroszon a következő felirat olvasható: »Perőcsényi asszonyok emléke. 1930«. s benne és a szalvétákban A. G. monogramm. A presbiteri gyűlés után a lelkészi irodában folyt le a küldöttségek tisztelgése, melyek során Teplán Gergely kemencei esperes-plebános a róm. kath. egyház, Fidel Gergely presbiter a ref. egyház, Szabó János biró a község és Törzsök Gábor kántortantíó a tanítótestület nevében köszöntötték Püspök urat, ki mindegyik küldöttségnek külön-külön válaszolt. Egy órakor 50 terítékes diszebéd volt a kulturházban, melyen résztvett Karafiáth Jenő országgyűlési képviselő, a képviselőház háznagya is. Ebéd alatt felköszöntőt mondottak: Püspök úr az ország kormányzójára, továbbá Fidel Bálint, Medgyasszay Vince, Nagy István, Teplán Gergely, Kovács Sebestyén József lelkész és Karafiáth Jenő képviselő. A vasárnapi iskola és vezetője.* Az utóbbi két évtized tanúsága szerint a természetes nevelő eszközök fegyverével a gyermek nevelésében épen ott vagyunk, ahol a civilizáció van a pogányvilágban evangélium nélkül. Az ősember csiszol* Előadás a tatai vasárnapi iskolai konferencián. tabb lesz, a néger európai ruhába bújik és európai szokásokat majmol, az önképzés szüksége felébred benne, de hogy önmagát legyőzze, ura legyen önmagának, az igazságot megismerje és szolgálja, épen olyan kevéssé tudja, mint fekete haját fehérre mosni. Valahol olvastam, hogy az emberevők hazájában egy kulturexpedició vezetőjét megkérdezték, hogy vadembereivel eljutott-e már addig, hogy embertársait (nem falják fel. A felelet így hangzott: Nem, ezt még nem értük el, de annyira mindenesetre eljutottunk, hogy a vadak, ha egy embert felfaltak, utána fogaikat fogkefével megmosták. Ez mindenesetre kultúra a vadak között, nem több a semminél. A világ mai állapotából ítélve, az evangélium nélküli nevelés ügye körülbelül ezen a magaslaton áll. A gyermeknevelés evangéliumi úttörői a magyar református egyházban régen meglátták, hogy a gyermekpasztoráció, gyermekistentisztelet az újabb nemzedékek lelki életében, a jövő gyülekezetének a kialakulásában — hézagpótló. 1780-ban, most 150 éve, az az angol nyomdász, aki először szólt a vasárnapi iskolában az evangélium nyelvén, megérezte a lelkinevelésnek ezt a hézagpótlóját. Németországban 1913-ban ünnepelték a vasárnapi iskola 50 éves jubileumát. Ünnepi iratjukban a gyermeket így aposztrofálták: Die kleinen Majestäten. Mi magyar reformátusok a hajnalt köszöntjük a vasárnapi iskolában. Aki útra kél, munkába kezd, tudnia kell, hová akar jutni. Minden értelmes ember útjának és munkájának van célja, e szerint intézi dolgait. Olyan nagyon fontos munkában, mint a gyermek lelkének irányítása, szükséges a cél ismerése. A célkitűzésben az emberek nem értenek egyet. Egyik nagyon magasan, másik nagyon alacsonyan jelöli meg; sokan, mondhatni a legtöbb család és iskola, nagyon is egyoldalú, földi célok elérését tűzi a gyermeg elé. Ha rövid úton derék, munkás emberekké lettek, akik hivatásuk betöltésének szükséges ismeretével és képességeivel rendelkeznek, a mindennapi élet mértéke szerint a világban való előbbrejutásra készen vannak: célt értek. Mennyivel más befolyással van embertársaira az a keresztyén ember, aki amellett, hogy földi hivatása betöltésében igen derék, igen ügyes ember: egyúttal só és világosság. Ha a nevelésnek egyetlen, legmagasabb, földi célja volna, amelyre tör az élet, a gyermek, az ifjú, akkor senki sem akarná azt, amit Isten megjelölt. Isten teremtette az embert képére, halhatatlan lélekkel ruházta fel, látnia kell, hogy a legfelségesebb célt a teremtés koronája szem elől tévesztette, sokkal alacsonyabbal megelégszik, mint az Ő örökkévaló rendeltetése. Ebbe a magasztos rendeltetésbe a gyermek is bele van számítva. Jézus, az isteni gyermekbarát mondja: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket. Nem is kell nagyon kényszeríteni őket. Hogy a gyermek alaplelkülete vallásos, minél többet foglalkozunk velük, annál nyilvánvalóbb lesz. Milyen könnyű a gyermeknek hinni a láthatatlan istenben és imádkozni a láthatatlan Úr Jézus Krisztushoz, alapvallásossága még nincs beletemetve a földi vágyakba. Nagyon előkelő hivatást töltünk be, amikor ezt a nemes erőt, ezt a belső szükségletét a gyermeknek kifejlődni segítjük. A vasárnapi iskolában Isten szövetségesei [mellé állunk és a gyermekszívben a nagyon is egyoldalú, földi célokkal szemben, az örökkévaló célok érdekében mindent belevetünk \a mérleg serpenyőjébe. Legyetek szentek, mert én szent vagyok, az Úr
