Dunántúli Protestáns Lap, 1930 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1930-12-07 / 49. szám
Negyvenegyedik évfolyam. 49. szám. Pápa, 1930 december 7. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................•• MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..........—...........—.........•—..... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL IGAZG. PÁPA, FŐFŐMŰNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK. A Református Tanterv. Tantervűnk elkészítésére nagyon kevés az idő. Kiss Zoltán tanügyi bizottsági elnök azon megállapítása, hogy a tanterv ügyének — »a sajtóban napvilágot kell látnia« — elég indok lehetne a javaslatok határidejének — legalább január végéig — meghosszabbítására, mert a tanterv ügyét kár volna futólépésben lejáratni. Távol áll tőlem a vitakeresés, vagy a bírálat szándéka, de úgy képzelem, hogy ha »a konvejnt várja a fundamentális szervek munkálataiban a valósulni akaró kívánságokat« — akkor nagyon szűkre kell szabni e kívánságokat, mihelyt a tankönyveket is felvesszük a direktívák közé; mert akár jók azok, akár rosszak, már adottságok, melyek a tevékenységet leszorítják a foldozás színvonalára. Egy új tanterv életbeléphet akkor is, ha a mai könyvek elfogytak és helyettük elkészül egy esetleg olcsóbb, de mindenesetre megfelelőbb könyv. Egyik célom rámutatni azon visszás helyzetre, melybe a tanítóegyesületek jutnak javaslataikkal, ha nyilvános hozzászólás nélkül kialakulatlan irányelvek szerint dolgoznak. A tervek sokfélesége a szélsőségek fokozataival az egyeztetőkre oly fárasztó hatású lenne, mely a többoldalú helyeslést figyelembe véve az állami tantervnél pihenne meg s azt fogadná el teljes egészében. A tanterv megalkotását nagyon fontosnak tartom és bár az állami tanterv keret gyanánt áll előttünk, hogy az ebben kitűzött cél más, a mi érdekeinknek megfelelőbb anyagbeosztással is elérhető, előttem nem kétséges. Az állami tanterv tehát nem áll útjában egy céltudatos református' tantervnek. És ez esetben az új tanterv direktívái közé felvenném: 1. az anyag kiválasztását a ref. szellem és érdek alapján; 2. az? anyagelrendezést a methodikai szempontok szerint, szemelőtt tartva, hogy általuk egyházunk kultúrnívója kiemelkedhessék. Nagyfontosságú továbbá a végrehajtási utasítás, mely a célokat összpontosítaná. A földrajz, történelem s a többi tárgyak kapcsán is ki kell emelni azokat a sorsdöntő erőkifejtéseket, felfedezéseket, eredményeket, amelyek a reform, szellem, reform, nagyságok és tudósok alkotásai, melyek által úgy a reform, öntudat, mint az állami tanterv célkitűzései biztosíttatnának. Ki merné kétségbe vonni, hogy a hazaszeretet, mely oly sok önfeláldozó őstől nyerne indíttatást, nem ütné meg az állami tanterv előirt mértékét? És ki merné kétségbe vonni a kálvinista activitás megerősödését? Egy ilyen kiválasztás nagy ereje lenne tantervűnknek. Kétségtelen, hogy az az újítási vágy és kapkodás, mely methodikai téren napjainkat jellemzi, fog ugyan eredményeket felmutatni, de ez nem zárja ki sem a logikai igazságokat, sem a gyermek egyéni-I ségét, melyek a szertelenség esetén mégis kivívják jogaikat. A gyermek öntevékenységét nem szabad abban a hitben művelni, hogy a tudás számára a gyermek mindent önmagából hozhat elő. És ha nézem, hogy a mondatalkotások során kijelentő, óhajtó, kívánó és még a nagypaedagógusok tudják miféle mondatalakzatot állapítanak meg az ítélet igenlő, vagy tagadó minőségét figyelmen kívül hagyva: oly szétszórt képzeteket keltünk, amelyek összpontosítása lehetetlen. így a gyermek vagy gyáva, vagy szemtelenül vakmerő lesz. A tankönyveket nem tartom alkalmas irányadónak nehéz nyelvezetük, téves fogalmi meghatározások és a kidolgozások igazán szertelenségei és anyagelrendezésük miatt. A történelem szemelvényeket nyújt, holott a nemzeti élet alakulatainak görbéjéhez leglogikusabb az 'időszerű feldolgozás. így a 'hatalmi nagyságok mellett a nemzeti törekvések nagyjai s velük a kálvinista nagyságok letörpülnek a lázadók sorába, ahova a történelmi átértékelés szeretné őket helyezni. A földrajznál lehet-e nagyobb képtelenséget állítani, minthogy a Cserhát, Mátra, Bükk és Hegyalja földrajzilag egységes vidék? A tantárgyak elosztásánál kérdés, nem lehetne-e a történetet levinni a harmadik osztályba; az V—VI. oszt. anyagát úgy osztani fel, hogy ne az anyag legyen A. B., hanem pl, a természetrajz egész anyaga az V. o., a természettan egész anyaga a VI. osztályé, a másik idejét felhasználva. Nem lehetne-e az osztatlan iskolát átcsoportosítani a tanítási anyaggal együtt úgy, hogy az a közvetlen tanítások idejét emelje (osztatlan iskolánál). Mind e kérdések felett napirendre is lehet térni, de eszmecserét is lehet támasztani: a cél azonban aktuálissá teszi azokat. Az én ideám e szempontból a kísérleti iskolák létesítése. A vallás és egyházi énektanítás teljesen a kezünkben van, de egyúttal kész is a tantervűk és kérdés, szabad-e hozzászólani. Én az éneket nem az örökszép elve, hanem a napi szükséglet szerint alkalmaznám és a napi szükséglet részére keresném az örökszépet, mert bár a lelki életet élő ember tudja alkalmazni az örökszépet, de .a mindennapi életet élő embert az életjelenségek árjából felemelni nehéz. Aki időt nyert, az mindent nyert, kérem azért a határidő meghosszabbítását. Szerecseny. Gáti Samu ref. tanító. Sok szent ember meglehetős mértékben nincsen otthon a tudományokban, mások nagyon is otthonosak azokban de ezek meg semmiképen sem szentek. Augustinus.
