Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám
Melléklet a Dunántúli Protestáns Lap 1929. évi húsvéti számához. NAGYPÉNTEKI EVANGÉLIUM. 33. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől. 34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, veiének reájok sorsot. 35. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja. 36. Csúf Iák pedig őt a vitézek is, oda járulván és ecettel kínálván őt, 37. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat! 38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya. 39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazd őt, mondván : Lukács ev. XXIII. rész, 33—46. vers. Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is! 40. Felelvén pedig a másik, megdorgáld őt, mondván : Az Istent sem féled-é te ? hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy! 41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését veszszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett. 42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban! 43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban. 44. Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lön az egész tartományban mind kilenc órakorig. 45. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. 46. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én telkemet. És ezeket mondván, meghala. HÚSVÉTI EVANGÉLIUM. 1. A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz ménének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velők. 2. És a követ a sírról elhengerítve találók. r 3. És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét. 4. És lön, hogy mikor ők e felett megdob benének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben : 5. És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? 6. Nincs itt, hanem föltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, Lukács ev. XXIV. rész, 1—12. vers. 7. Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. 8. Megemlékezének azért az ő szavairól, 9. És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. • 10. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velők, a kik ezeket mondák az apostoloknak. 11. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hívének nékik. 12. Péter azonban felkelvén elfuta a sirhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és eltnéne, magában csodálkozván e dolgon.
