Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-03-31 / 13. szám
2 Üres sír és üres beszédek. Nincsen olyan komoly gondolat, vagy szent dolog, amit valaki ha akar, nevetségessé ne tudna tenni. És mivel a mai kor emberének a fülét legjobban csiklandozza a komoly gondolat és a vallásos szent dolgok kigúnyolása, aránylag könnyű dolguk van azoknak az embereknek, akik abban találják gyönyörűségüket, hogy gúnyt űzzenek a vallás legszentebb dolgaiból, komoly gondolatokból és eszmékből. Városi, úgynevezett „úri társaságokban“ és a falusi kovácsműhelyekben, vagy a pusztán lakók enyelgéseiben a szellemeskedés abban áll, hogy Istenről, Jézusról, a vallásról, a hívő embert mélyen sértően beszélnekTés a legszellemesebb az, aki a legkönnyelmübben tud dobálódzni a mi legszentebb érzéseinkkel és gúny tárgyává tudja tenni a mi legféltettebb kincseinket. A legszentebb dolog és komoly valóság az, hogy jézus feltámadott. A legvigasztalóbb hir az, hogy üres a sír. Mária Magdaléna, Johanna, Mária, a Jakab anyja és egyéb asszonyok látták, hogy üres a sír és ezt elmondták az apostoloknak. Péter, aki futva ment Jézus sírjához, behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott, egyébként üres a sír. Az apostolok, amikor a kegyes asszonyoktól meghallották Jézus feltámadását, nem hittek nekik. A keresztre feszítés és jézus halálának látása annyira leverte őket, hogy azt, amit Jézus előre meg mondott, t. i., hogy fel fog támadni, nem tudták elhinni és az asszonyok híradása üres beszédnek látszék előttük. Ne rójjuk meg az apostolokat ezért; nem csodálkozhatunk rajta, hogy amit nagypénteken láttak és lelkűkben átéltek, úgy leverte őket és annyira elcsüggedtek, hogy nem tudtak hitelt adni a Jézus sírjától jövő asszonyok beszédjének. Féltek a félrevezetéstől, a rászedetéstől. Csak Péter volt az egyedüli, aki komolyan vette a híradást és úgy, ahogyan volt, felkelvén elfuta a sírhoz. Az emberek ma is tartózkodók a komoly és szent dolgokkal szemben, mert nincsen bizonyosságuk. Rettenetes azonban az, hogy a komoly és szent dolgokkal szemben tartózkodó emberek üres beszédek után indulnak. Nem hisznek az evangyéliomókban és a nagy húsvéti igazság prédikáiásának, ellenben azoknak a léha, felszínes, kétértelmű, üres beszédeknek nagy hallgatósága van, melyek ellentétben vannak mindazzal, amit Jézus tanított. A szentirásnak igen kis számú az olvasóközönsége, a ponyvairodalomé táborok. Minden baj abból a tévedésből származik, hogy a mi nemzedékünk azt tartja értékesnek, amitől a komoly emberek megvetéssel fordulnak el és ami az isteni megítélés mérlegén tartalmatlannak, üresnek bizonyul. És viszont, ami legközelebbről érinti a mi életünket, az evangyéliomot és annak hirdetését, üres beszédnek tartja. Péter komolyan vette, hogy Jézus feltámadott, mert komolyan vette minden mondását, azt is, amikor előre megmondotta, hogy harmadnapon fel fog támadni. Péter leikén, ezen a bánat árjával elöntött lelken a bizonyosság fényessége ragyogott fel, mint sötét éjszaka után a felkelő nap sugára a föld színén. Megszólalt a nagy fájdalomban megnémult lélek, ragyogtak ismét a kisirt szemek és feltámadt benne az elhalt szív: Jézus feltámadott, Jézus él. jézus él! Óh ez mindenre elég, elég minden szenvedés elviselésére, elég martiromságra, elég az egész életre és a halálra. Jézus él, mi is élünk, a haláltól nem félünk, mert meggyőzte a halált, örök váltságot talált isteni erejével, hathatós érdemével. Kedves olvasó, a husvét diadalünnep, az élet ünnepe. De ennek az ünnepnek a tartalma csak annak az embernek lesz erő, diadal és élet, akinek vannak személyes tapasztalatai a Jézus Krisztusban való életről. Ilyen tapasztalatok nélküli ember életében évről-évre visszatér ugyan a husvét, mint tavaszról-tavaszra a rtigyfakadás, anélkül azonban, hogy érezné, mit adott Isten Jézus feltámadásában És ha énekli is: Jézus, ki a sírban valál, általad meghalt a halál, az élet pedig feltámadott. . . , csak úgy jön ajkáról a szó, mint verkliből a muzsikaszó, ha hajtják, öntudatlanul, nem tudva, mit énekel. * *
