Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-03-31 / 13. szám

1929.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

55. oldal.

egész falu költözködött, ott hagyván házaikat a »gonosz lelkek«-nek, akik ragályt bocsátottak reájuk. Hogy milyen volt ez időben a misszionáriusok munkája, minő nehézségekkel kellett megküzdeniök, mutatja dr. House orvos misszionárius esete, akit Csiengmaibe hivtak az ott levő misszionáriusok feleségeihez. Elefánton utazott a bozóton keresztül. Egy reggel az elefánt mellett haladva, a vadállat agyarával felhasította a hasát. A seb igen lent volt és tükröt.kért és ügy varrta be saját maga hasonfekve. Két hétig lebegett élethalál között, de Isten meggyógyította és még idejében megérkezett Csiengmaiba.

A harmadik korszak a szervezés ideje. A déli területen, a buddhizmus fészkében fiú és leányiskolákat állítottak. A Wattena Wittiya Akadémia jelenleg is a legelső leányiskolája Sziámnak. Itt Dunlap evangelizáló munkája ért el sikereket. Feleségével együtt bejárta az országot hajón, lovon, kocsin és gyalog és mindenütt, ahol megfordult, keresztyén közösségek támadtak. Az északi részen Wilson Jonatán említendő, aki Lampangban szervezett állomást. 26 éves korában kezdte meg a keresztyén énekek sziámi nyelvre fordítását. Halálakor olyan lao énekeskönyvet hagyott hátra, amely bármely egyháznak dicsekedése lehetne.

A negyedik korszak a megszilárdulás ideje. Amint az állam is óriási fejlődésen ment keresztül, úgy a misszió is megizmosodott. 1922-ben az északi és déli missziók egyesültek és így a Sziámi Missziónak 10 állomása van, több mint 10.000 urvacsorázó egyháztaggal. Bangkokban van két erős kollégiuma, Csiengmaiban theológiai szemináriuma és Bélpoklosok otthona. A bankogkoki Szülészeti Otthon nemrég kapott 6500 dollár adományt, amiből fejleszteni fogják ez intézményt.

Elfogulatlan szemlélő mondja, hogy a nép általános jólétének fejlődése főleg a misszionáriusok munkásságának köszönhető. A király, aki maga buddhista, őszintén elismeri, hogy minő szolgálatokat tettek a misszionáriusok az országnak.

A nagy akadályok, amikkel küzdeni kell: a bűntudat hiánya, a lelki dolgok iránt való közöny és a mának való élés, de Jézus lelke napról-napra hódít és eljön a nagy aratás napja.

The Missionary Review of the World, 1929 Január.

Thaly Kálmán és Pápa.

Most van 90-ik évfordulója Thaly Kálmán »az utolsó kuruc« születésének. Talán ebből az alkalomból jelent meg az elmúlt esztendő folyamán a könyvpiacon vitéz Veszprémy Dezsőnek dr. Thaly Kálmán életrajza cimü munkájának I. kötete,1 mely Thaly életét 30 éves koráig tárgyalja. A kötetben szó van természetesen Thaly diákéveiről is, ahol az ő pápai diákkora is elég bőven kommentálva van. És pedig úgy a szorosabb értelemben vett diákpályafutása, mint a képzőtársaságban való működése.2 Bár a könyvet a kritika nagy méltánylással fogadta,3 s nem is akarunk annak többi részére vonatkozólag értékéből semmit sem levonni, a pápai diákévekről szóló rész némileg korrigálásra, némileg pótlásra szorul. E néhány sorban Thaly Kálmán pápai diákkorát akarjuk röviden összefoglalni s utalunk néhány szóval a szerző tévedéseire.

Thaly Kálmán 1853-ban jött Pápára tanulni4 Pozsonyból. Az »idegenből felvett tanulók« névsorában 1853. őszhó 3-án irta be Kerkápoly Károly Jhaly nevét, mint aki 14 éves, helvét hitvallású, Csepen, Esztergom megyében (sic) született s özvegy édesanyja ugyanott lakik, a pozsonyi lyceumból jött a VI. osztályba vétetett fel, nem az iskolában kap élelmet5 s 2 pengőt fizetett. Tehát az 1853/54. isk. évben a VI. osztályba iratkozott be. Ebben az iskolai évben az első félévben megtartott közvizsgán két elégségese volt a görög nyelvből és mértanból, többi osztályzata kitűnő és jeles volt, az általános osztályzata elsőrendű volt. Ä II. félévben már csak mértanból van elégségese! Mindkét félévben Csepely Sándor volt osztálytanára. 1854 55-ben a VII. osztályt végzi el majdnem ugyanilyen eredménnyel. Ez osztályban Szép Gábor volt az osztálytanára. 1855 56-ban a VIII. osztályról vizsgálzik mind a két félévben, amidőn is I. félévben a szépészet-bői kapott elég osztályzatot, többi osztályzata sail, félév összes tárgyai kitűnőek és jelesek. Ez évben Váli Ferenc volt az osztály tanára. Három éven át mindig jó erkölcsi magaviseleté s kellő szorgalma volt, tiszta volt Írásbeli dolgozata s általános osztályzata mind a hat félévben /. rendű volt. Az osztályában a VI. és VIII. osztályban negyedik, a hetedik osztályban 3-ik volt tanulása szerint.

Ez száraz képe iskolai pályafutásának Pápán. Az itt felsorolt adatokat a pápai ref. gimnázium igazgatósága által őrzött felvételi könyvekből iés »értesítvény«-ekből jegyeztem ki. A vitéz Veszprémy Dezső adataival nem mindenben egyeznek meg e hiteles forrásból merített adatok. Műve 26. lapján azt írja, hogy Thaly sok más társával itt hagyta az intézetet ama válsága miatt, melybe a Thunrendszer miatt jutott az iskola s y>a VII. osztály végzése után Pestre ment, hogy a református fögintn. Vili. osztályába Írassa be magát«...., majd a 27. lapon: »az iskolai év kezdetén már Pesten van, hogy tanulmányait folytassa. Sikeresen el is végzi a VIII. osztályt...« Mint a fentebbiekből kitűnik, a tényállás ezzel szemben az, hogy Thaly Pápán végezte el a VIII. osztályt is. Érdekes, hogy Thaly általa ismertnek vélt távozását több oldalról is igyekszik megvilágítani. Beszél róla, hogy barátja Molnár Aladár és tanárja Csepely Sándor le akarják beszélni távozási szándékáról, de »Thaly hajthatatlan maradt s beiratkozott a pesti ref. főgimnázium Vili. osztályába«. Ugyanakkor igyekszik alátámasztani ez állítását egy levéllel, melyet Molnár irt Thalyhoz, idézi is a levelet: »,Elválunk tehát stb.« s a levél, mint maga megjegyzi, 1856 szept. 3-án kelt, tehát azután, midőn Thaly a VIII. osztályról már Pápáin levizsgázott.

Thaly szorgalmasan dolgozott iskolai feladatainak végzése mellett a Képzőtársaságban is. Legfőbb dokumentuma ennek a Képzőtársaság érdemkönyve, hol Thalynak 12 költeménye van bejegyezve sajátkezüleg. A Képzőtársaság jegyzőkönyveinek bizonyságai szerint az 1853/54. isk. év 6. ülésén tűnik fel először Thaly, hol több költeménye »egyenként az érdemkönyv koszorújának szebb virágaiként közhangulata elismeréssel s örömmel megtűr itattak. A fiatal erő különösebb kiemelésben részesülvén a jeligés levélke feltörése után kitűnt, hogy a szerző Thaly Kálmán«. Ettől kezdve gyakran szerepel neve a társaság ülésein oly munkák szerzőjeként is, melyek az érdemkönyv említett 12 darabja közt nincsenek. 1855- ben a 9-ik ülésen bírálóul választatott »titkos szavazattal«, s azóta többször működik közre bírálataival is. Az évvégi verspályázatokon is három pályakérdés közül kettőt Thaly nyer meg.