Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-12-29 / 52. szám

256 oldal.

DUNÁNTÚL! PROTESTÁNS LAP

1929.

bői. A ház belsejében több asszony ült a padlón, akik élénk figyelemmel hallgatták az olvasót. Kívül meg több férfi és fia figyelt.

Találkoztam egy fiatal brahmin ügyvéddel a vonaton, aki elmondta, hogy hallotta kis korában, amint atyja a Bibliát olvasta. Atyja rég meghalt és az a Biblia példány elkallódott, de azt mondja: »Gyakran gondoltam arra, amit hallottam és elhatároztam, hogy szerzek egy példányt magamnak«. Később eljött hozzánk és vásárolt Újszövetséget.

India tele van szórva missziói iskolákkal, a kis falusi esti, vagy nappali iskoláktól fel a kollégiumokig és ezekben mindenütt tanítják az írást. Sok megtérést az ezekben az iskolákban nyert keresztyén oktatásra lehet egész határozottan visszavezetni, ezek közül az egyik legnevezetesebb Sadhu Sundar Sing megtérése.

Sok ember mondta nekem nyilvánvaló büszkeséggel, hogy missziói iskolában nevelkedett és örült az ott kapott keresztyén tanításnak. Néhány évvel ezelőtt egy brahmin kormányhivatalnok mondta el, hogy a B. A. tudományos * fokozatát a Nagpurban levő Hislop Kollégiumban szerezte. Lényegében ezt mondotta: »Önök, misszionáriusok ne csüggedjenek el amiatt, hogy a diákok közül aránylag kevesen térnek meg. Határozottan tudom, hogy amikor én diákoskodtam, csaknem minden diák, hindu és mozlim egyaránt, Krisztus titkos követőjévé lett«.

Az orvosi missziói munka nagy mértékben előmozdítja az evangélium terjedését. Bizonyos, hogy sok előítéletét ledöntött és előkészítette az utat az evangélium közvetlen hirdetésének. Többször tapasztaltam, hogy azok, akik ellene voltak a keresztyén igehirdetésnek, teljesen megszüntették ellenállásukat az orvosmisszionáriusok egy vagy két látogatása után. A legtöbb missziói kórháznak és rendelőnek képzett evangélistái vannak, akik bibliai oktatásban részesítik az összes kórházlátogatókat. Amit e téren tettek és tesznek ma is, az jelentős szerepet játszik a keresztyénség elterjedésében.

Magát az evangélizálást többféle módon végzik. E munka egyik legközönségesebb formája az utcai vagy szabadban prédikálás. Ehhez járulnak a vetítettképes előadások és énekkarok szereplése. Ezek a rendes, szervezett gyülekezeti istenitiszteletekkel együtt alkotják a »tömegmunkát«. Az egyéni munkát a házrólházra való látogatás alkalmával végzik. A kettőt természetesen egybe is lehet kapcsolni. Az elmúlt két és fél év alatt sokszor tettem ezt a mohamedánok közt végzett munkámban. Egyet már megkereszteltünk és egy másik is nemsokára megkeresztelkedik.

A nemsokára inegkeresztelkedő ember született »miszkin« vagy mozlim koldus. Atyja és anyja is koldus volt és ő maga élete eddigi 25 vagy 30 évében semmi mást nem csinált, mint koldult. Egyszer eljött hozzám, nem kéregetni, hanem az üdvösség útját tudakozta. Valahogy hallott Krisztusról. Az egyik lába be volt pólyáivá és én megkérdeztem, mi baja. Elmondta, hogy üvegbe lépett és az elvágta a lábát. Miután orvosságot adtam a lábára és bekötöztem, hozzám fordult és azt mondta: »Ön az első, aki megkérdezte, hogy mi baja a lábamnak«. Azt mondtam neki, hagyjon fel a koldulással és keressen munkát. Beleegyezett. Később rájöttem, hogy ópiumot szí; megmondtam neki, hogy erről is le kell mondania, ha keresztyén akar lenni. Megígérte, hogy megpróbálja. Azóta már többször járt nálam és büszke arra, hogy mint kuli dolgozik napi 16 centért (=90 fill.) és elhagyta az ópiumszivást. Azt mondja: »Hiszek a Krisztusban. Ö az én Üdvözítőm. Kérem, kereszteljen engem meg, hogy mindenki tudja, hogy én keresztyén vagyok«.

A keresztyén misszionáriusok mindenkor végeztek több, kevesebb szociális munkát. Sok nem keresztyén szervezet iparkodik e tekintetben a legapróbb részletekig utánozni a keresztyén módszereket. Ä legutóbbi pestisjárvány alkalmával egy vagyonos hindu a moziszinházát járványkórházzá alakította át és ezzel a névvel szerepelt: »A Szociális Szolgálat Ligája«. Tulajdonkép ő volt az egész liga, bár volt egész sereg önkéntes keresztyén és kevés fizetett hindu segítője. Sokszor megtörtént, hogy a pestises emberek^ hinduk és mohamedánok kijelentették előttem, hogy Krisztus volt az, aki a sok keresztyént segítésre indította. Hozzátették: »A mi vallásunkban semmi sincs, ami a mi népünket segítésre késztetné. Aái meghalhatnánk, ha ti keresztyének nem lennétek itt«.

Nemrégiben kereszteltem egy mozlim megtértet, aki az aligarhi mozlim egyetemen végzett. Azt mondotta, hogy az ottani keresztyénellenes légkörben csak megerősödött benne a vágy, hogy keresztyénné legyen.

Azt kérdezhetné valaki, mi az az evangéliumban, ami a hindut vagy mozlimot arra bírja, hogy születése vallását a Krisztusban való hittel cserélje fel. Egy mozlim kormányhivatalnokkal beszélgetve, az illető hirtelen hozzám fordult és ezt mondta: »Az Önök vallása az igazságosságon, jogon és méltányosságon alapszik. Mindez rég eltávozott a mi vallásunkból«. Más alkalommal, a vonatban utazva, egy művelt brahmin, megtudván, hogy keresztyén prédikátor vagyok, megkért, hogy üljek melléje, meg fogta jobbomat és fejére tette, ezt mondván: »Kérd az Istent, hogy szálljon rám az Ő áldása, mert az Igazság ti nálatok van. Nálunk nincs. Csak Krisztus üdvözíthet«.

Nem régiben kereszteltünk egy mozlimot, aki azt mondotta, hogy őt nem a biblia olvasása tette keresztyénné, hanem az európai magasrangu tisztek szives bánásmódja.

Egyik nap, vonaton utazva, kértek, mondjam el, hogyan lettem keresztyénné. Egy fiatal mozlim mérnök azt mondotta, hogy ő saját vallása minden szektájában kereste már a bűnbocsánat megtapasztalását. Tovább beszélve, így szólt: »Az ön vallása megadta önnek ezt a tapasztalatot. Az enyém nem adta meg nekem; az önének igaznak kell lennie, az enyémnek hamisnak, mert sohsem hallottam azelőtt ilyen bizonyságtevést«. Mig ő beszélt, egy öreg, vörösszakállu Haji, aki már Mekkában is volt zarándokúdon, bólingatott a fejével és ezt mondogatta: »Igaz, igaz, ez igaz«.

Krisztus üzenete akkor a leghathatósabb, amikor a nemkeresztyének, akik ismerik Krisztus tanítását, látják, hogy az valóság a magukat Krisztuskövetőknek vallóknak az életében. Ha az Indiában levő névleges keresztyének napról-napra élnék a Krisztus életét, India milliói csakhamar keresztyénné lennének.

(Perkins hajderabadi misszionáriusnak a The Missionary Review of the World 1929 áprilisi számában közölt cikke.)

— A jugoszláviai reformátusok volt esperesük, Klepp Péter emlékére, 100.000 dináros árvaházi alap összegyűjtését határozták el. A Magvető cimü laptársunk örömmel közli, hogy az összeg teljes egészében együtt van, sőt már több is néhány ezer dinárral.