Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám
1929 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 257. oldal. Dr. Antal Géza püspök úr díszdoktorrá avatása. A debreceni Tisza István tudományegyetem dec. 14-én fényes ünnepi keretben avatta fel a magyar protestáns világ öt kitűnőségét tiszteletbeli doktorává. Dr. Antal Géza, dr. Ravasz László, Soltész Elemér református püspökök és Stráner Vilmos a theológiai kartól, dr. Baltazár Dezső püspök a jog- és államtudományi kartól nyerte a kitüntetést. A Debreceni Független Újság különösen kiemeli Antal Géza püspök diszdoktorrá avatását, »hiszen Antal Géza püspök valósággal missziót teljesített az által, hogy a magyar protestáns theológiai tudomány kiépítésére értékes alapul kibocsátotta a Református Egyházi Könyvtár köteteit. A háború és az azt követő, gazdaságilag súlyos esztendők ugyan lehetetlenné tették, hogy befejezze, illetve a kellő tempóban folytassa ezt a munkát, azonban az általa felfektetett alapokra már könynyebben építhet majd a változandó időkben a magyar református egyház«. A doktorráavatáson a hittudományi kar dékánja, dr. Vargha Zsigmond egy. tanár a következő beszédben méltatta Püspök úr életpályáját: »Dr. Antal Géza dunántúli püspök mögött negyven esztendei közéleti munkásság áll. Áldásokban és eredményekben gazdag negyven esztendő! Ez időből dr. Antal Géza 26 évet a pápai református theológiai akadémia szolgálatában töltött, 1924 óta pedig a dunántúli református egyházkerület püspöke. Mint tudós professzor, a hazai lelkészek egész nemzedékeit nevelte, kik hálás szeretettel gondolnak a Tőle nyert szellemi hatásokra s akiknek ajkán az Ő neve áldás és zászló. Mint a professzorság igazi mintaképe, nem elégedett meg csak a szükséges ismereteknek tanítványai leikébe való csepegtetésével, hanem az egyházi adminisztrációba történt erős bevonattatása dacára is, igazi tudós professzor maradt, ki tudományos kutatásaival jegyezte be nevét a magyar irodalom halhatatlanjai közé. Exakt kutatási módszeréről tanúskodnak szakja körébe vágó értékes dolgozatai, szellemének sokoldalúságát dicséri az a sok közhasznú cikk és tanulmány, mely részint önállóan, részint előkelő folyóiratokban magyar és nemzetközi nyelveken látott napvilágot és külön irodalmi érdeme marad, hogy a magyar és holland kultúra kiváló alkotásait elsőrendűen sikerült fordítások alakjában ismertette meg a két néppel. írói működésében a püspöki méltóság sem jelentett megszakadást, sőt az idők nehézségeinek megfelelően, szinte fokozódott az, amikor minden erőfeszítéssel éppen a holland-magyar XVII. századvégei egyházi és kulturális kapcsolatokat igyekszik eredeti levéltári kutatások alapján tisztázni s a magyarság ügye iránti külföldi érdeklődést a múlt hagyományainak, örökségének a felmutatásával is erősíteni. Dr. Antal Géza hosszú éveken keresztül szerkesztője volt a magyar egyetemes református egyház egyetlen tudományos könyvtárvállalatának: a Református Egyházi Könyvtárnak is s szerkesztői gondosságát e sorozatban megjelent nem egy kiváló értékű alkotás dicséri. Széleskörű, állandó tudományos és irói működésének legszebb bizonyítéka azonban az a 29 oldalas kis füzet, melyet dr. Antal Géza négy évtizedes munkássága eredményeiből bibliografikus alakban állított össze a tanítványi hálás szeretet s amely a dr. Antal Gézja hatalmas szellemi teljesítménye ! előtt egyaránt csodálatra és tiszteletre indít mindenkit. Mint egyházkerületének püspöke, minta rendet tart a rábizottakon belül, teljes erejével igyekszik a szellemi előhaladás alapját képező anyagi konszolidációt minél teljesebbé tenni, a reofrmátus anyaszentegyház érdekeit a külföld irányában is a legméltóbban képviseli és nagy része van abban, hogy mikor nemzetünk ügye a legvigasztalanabbnak látszott, külföldi befolyásos egyházi körökben éppen akkor nyilatkozott meg irányunkban a leghangosabb és legtettrekészebb rokonszenv. Igazán áldások élete a dr. Antal Géza közéleti működése s hittudományi karunk e ragyogó és maradandó egész életmunkásságot óhajtotta megkoszorúzni kitüntetésével. * A diszdoktori diplomának Csánki Benjámin rektor kezéből átvétele után dr. Antal Géza püspök a következő beszéddel köszönte meg a kitüntetést: »Mély meghatottsággal fogadom a kitüntetést, amellyel engem a debreceni m. kir. Tisza István tu| dományegyetem megtisztelni kegyes volt. A próféta j szavai állanak lelkem előtt: »közeledik az est, hosz: szabbednak az árnyékok«. Életem alkonyán visszapillantva a lefolyt évtizedekre, szomorúan állapítom meg, | hogy az én életem is, mint a legtöbb emberi élet, le! folyt kis és nagy küzdelmek között s az eszményi ! után való törekvéstől az én életemet is gyakorta elvonták a mindennapi élet aprólékos gondjai. A költő szavai jutnak eszembe, én is »Mákot szemeltem s lassan elmúlt az élet felettem, egy véka hamu, meg egy itce mák« ... s ha ezt a csekély eredményt a debreceni m. kir. Tisza István tudományegyetem a tekintetes theológiai kar előterjesztésére méltónak találta arra, hogy az egyetem részéről nyújtható legnagyobb kitüntetéssel honorálja, méltatlanságom érzetében megszégyenülten fogadom el a meg nem érdemlett kitüntetést. De van egy jogcím, amely, úgy érzem, megadja nekem a jogot arra, hogy emelt fővel mondjam: én is akartam valami nagyot és maradandót alkotni és ez a jogcím: a Református Egyházi Könyvtár megalkotásának gondolata és kivitele volt. A német tudományosság egyik kitűnősége, a velünk magyarokkal nem rokonszenvező Lagarde egyik munkájában, mint inferioritásanknak jelét hozza fel azt, hogy ifjaink évszázadokon át járták a külföldi egyetemeket a nélkül, hogy visszatértük után valódi magyar theológiai tudományosságot tudtak volna életre kelteni. Negyven év előtt, amikor e sorokat olvastam, úgy éreztem, mintha skorpió csípés tüze járta volna át ereimet s azzal az eltökéléssel tértem vissza külföldről hazámba, hogy minden erőmmel rajta leszek a magyar protestáns theológiai tudományosság megteremtésén. Úgy éreztem, mint az Elnémult Harangok Simándyja, hogy kötelességem népem és egyházam javáért minden erőmet harcba vinni és a magyar protestáns theológiai tudományosság érdekében megtenni mindent, amit megtennem az isteni kegyelem megengedett számomra. Hálatelt szívvel gondolok arra, hogy ez a törekvésem megértésre talált a a Református Egyházi Könyvtár létrejött s első 12 kötetével bizonyságot tett arról, hogy Magyarországon is lehet theológiai tudományos életet teremteni, bár annak előfeltételei hazánkban sokkal kedvezőtlenebbek, mint a 'külföld szerencsésebb országaiban. Ezek a kötetek, amelyekből a háború előtt 12 jelent meg, 2000 egyházba vitték szét a theológiai tudomány világát és én boldogan gondoltam arra, hogy ha az eszme a maga teljességében megvalósulhat, a La-
