Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-29 / 52. szám
Negyvenedik évfolyam. 52. szám. Pápa, 1929 december 29. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOLISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®*® TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK „Magyar Presbiter.“ Advent utolsó napjaiban beköszöntött hozzánk, amit már régóta vártunk és nélkülöztünk: az Országos Református Presbiteri Szövetség lapja, a Magyar Presbiter. Régóta vártuk, mert régóta nélkülöztük. Hogy létrejött, éppen az ennek a bizonysága. Mi vitte rá az ORLE és a Presbiteri Szövetség miskolci gyűlését az eszmének nemcsak fölvetésére, de egyben megtestesítésére is, ha nem a hiány érzete? Akinek fáj valami a mi egyházunkban, akinek égeti belsejét a romlás és pusztulás képe, ami egyik-másik gyülekezetünkben az Ezékiel-látta mezőre emlékeztet, az örömmel üdvözöl mindent, ami megújulásnak eszköze lehet, örömmel üdvözli tehát a presbiterek lapját, a Magyar Presbiter-t is. Az ember azt gondolhatná hirtelenében: minek már ennyi egyházi lap, mikor fele is elég volna? Nem bírjuk sem fizetni, sem olvasni! Én most nem bocsátkozom az egyes egyházi lapok szükségességének a vitatásába, csak megállapítom, hogy a presbiterek lapjára feltétlen szükség van, azt a feltétlen szükség érzete hozta létre. Általában is igaz: a sajtó nagy hatalom; számunkra élő szószék, állandó prédikátor lehet. De akkor nagy hatalom lehet a presbiterek lapja is, amely »megmutatja a magyar presbiter eszményét, látókörét a falu tornyán túl, országossá szélesíti s elszakíthatatlan egységbe fonja közös eszményeivel a sokszor magukra hagyott presbitériumokat«*' Nagy hatalom lehet a presbiterek lapja, amely a presbiteri eszmény megmutatásával segít a gyülekezetnek presbitert nevelni, csak mi neveljük rá a gyülekezetét, hogy szeressen olvasni. Az ember mégis fölveti a kérdést: minek már ennyi egyházi lap, mikor a fele is elég volna? És feleletül megszületik Belsősomogyban a »Református Élet«. És hála Istennek, hogy megszületett. Olyan rátermettséggel, olyan élő hittel és egyházszeretettel szerkesztett lap, hogy veszteség volna, ha meg nem született volna. Olyan szeretet sugárzik felénk minden sorából, ami valósággal megszenteli azokat a sorokat. Hadd járjon hát ez a lap; hadd világítson és melegítsen; világítson a sötétség bozótjaiba és hadd melegítse, olvassza életre a jéggé fagyott sziveket! Ez a hivatása és egyben a jogosítványa. De hát azt kellene-e magyarázni, hogy a presbiterek lapjának mi a jogosítványa? Hát meg vagyunk-e magunkkal elégedve, testvérem? Nem panaszkodunk-e már, hogy a lelki munkák, a hitélet mélyítő, egyházvédő- és építőmiunkák, sokszor azért nem haladnak előre vagy feneklenek meg, mert vannak ugyan nekünk kormányzó embereink, de nincsenek igazi presbitereink? Presbitereket nevelni, presbiteri lelkületet kifejleszteni, presbitereket presbiterré tenni: nemde nem ez lesz-é az a gyülekezeti munka, melyet a Szentirás így fejez ki: »bocsátók tibelétek lelket és éltek?« Nem ez lesz-e *az a munka, amit a Szentirás így fejez ki: »lön zúgás és indulás és egybemenének a tetemek«. Bizonyos, hogy a szekták hol itt, hol ott ütik fel fejüket a gyülekezetekben, ahöl megerőtlenült a kálvinista lélek. Állítsuk hát vissza régi fényébe és méltóságába, erejébe és boldogságába a kálvinista lelket! Jöjjön a négy szelek felől a lélek és leheljen ezekbe a megölettekbe, hogy éljenek! Az a lélek pedig a presbiteri egyházban a presbiteri lélek lehet. Visszaáll régi dicsőségébe, fényébe és erejébe a mi presbiteri egyházunk, ha egyszer ugyanaz a presbiteri lélek kormányozza és élteti, ami kormányozta és éltette a mi ekklézsiánkat a XVII. században, Kanizsai Pálfi János püspök századában. Meg lesz akkor oldva az egész belmisszió egy csapásra, mert az egész belmisszió bent lesz a presbiteri lelkületben, abban a lelkületben, amely »semmiféle tévelygést, cégéres bűnt, gyűlölködést« nem tűr, amely »mindent megtesz, ami az egyház javára szolgál«. Tolsztojnál olvasom: »Mindenki Isten országának eljövetelét várja. És ez közeledik. Egyre erősebben lép a tiszta keresztyénség annak a helyébe, melyet ma keresztyénségnek neveznek«. Eljön a tiszta keresztyénség, az ősi, evangéliumi keresztyénség a bibliai lelkületnek, a keresztyénséget olyan hatalmas arányokban kifejlesztő és elterjesztő presbiteri lelkületnek kifejlesztésével! Ennek a szent célnak áll szolgálatába a presbiterek lapja. Karoljuk fel szeretettel, hogy megerősödhessék, megizmosodhassék, rendes, legalább kéthetenként megjelenő lappá válhassék s betölthesse a hivatást, mely reá vár. Ólé Sándor. Keresztyén hatások Indiában. India gondolkozás t át meg át van szőve a keresztyénség tanításaival. Ha beszélsz az emberekkel a boltokban, hivatalokban, vonaton, vagy vasúti állomásokon, észreveheted, hogy a Jézus Krisztus vallása messze túlterjedt a missziói állomásokon. A Biblia ma a legolvasottabb könyv Indiában. 50 nyelven és tájszólásban vau forgalomban és egyedül egy egyház 1924—1927-ben 1,580.000 Bibliát, Újszövetséget és bibliai részt terjesztett el, ugyanez az egyház ez idő alatt nyolc és fél millió keresztyén traktátust helyezett el. Az írás szava sokszor oda is eljut, ahova az igehirdető nem tud elmenni. Egyszer eladtam egy bazárban egy bibliai részt egy fiúnak. Aznap este, amint egy másik falun mentem keresztül, megláttam a fiút, amint egy küszöbön ült és hangosan olvasott a könyv
