Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-10 / 6. szám

6. szám, Pápa, 1929 február 10. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEOL TANÁR FÁRA, FC- -Ä FŐMŰN KATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE : TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AMHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGA l'Ó FAFA, FŐISKOLA, AKIHEZ A RE\LAMÁCIÓK INTÉZENDÓK Az eszményi gyülekezet.* Milyen lehet az eszményi gyülekezet külső és belső képe, mely mint eszmény ott lebegjen lelki sze­meink előtt? Kívülről nézve bizonyára olyan, amelyik­ről a mi Urunk ezt mondja: »Hegyen épített város, amely nem fejtethetik el« (Máté 5: 14). Magasan áll ez a Sión, hogy mindenki látja! De nem kőfalai maga­sak, hanem a hite, buzgósága! Lobog, mint a gyertya a sötétben. »A gyertyát sem azért gyújtják, hogy véka alá tegyék, vagy a rejtekbe, hanemhogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak!« (Máté 5:15.) Azaz hívőknek és hitetleneknek, kiválasztottaknak és elvetetteknek. De csak a házban levőknek világítson ez az eszményi gyülekezet? Messzebbre kell világí­tania: »Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jócselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat« (Máté 15:16). Kívülről nézve minden hegyen épített város képe vonzó. De ott belül, ahová a világ nem lát, milyen lehet az eszményi gyülekezet vonzó képe? A kiváló misszionárius, Pál apostol, aki a sötét ázsiai partokon épp úgy, mint a ragyogó műveltségű Göröghonban annyi gyülekezetét alapítod, ilyen vonzó képben tárja fel az eszményi gyülekezet belső élet­irányait: »Az igazságot követvén szeretetben, minde­nestül fogva növekedjünk Abban, Aki a Fej, a Krisz­tusban, Akiből az egész test szép rendben egyberakat­ván és egybeszerkesztetvén, az ő segedelmének minden kapcsaival minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben« (Eféz. 4: 15—16). íme, az eszményi gyülekezet vonzó, belső képe. Gyönyörű kép! De jól esik látnunk! Csak sohase tűn­nék el szemeink elől! Mert ezt a belső képet nem szabad elfelednünk, hogy »hegyen épített várossá« le­hessünk, mert mi kálvinista és evangéliumi gyüleke­zetek belülről épülünk kifelé. Tehát nem úgy, hogy magas kőfalakat rakunk és ráfogjuk, hogy ez a hely szent, akármi van ott belül, hanem lélekben épülünk szent hellyé és mikor a szivekben ott ragyog az evan­géliumi világosság: ettől megfényesednek kőfalaink is; áttetsző, isteni fényben ragyog az egész, kis he­gyen épített város, a »drága Sion«, mert ott belül a szivekben az ősi, apostoli hitnek hajnali fénye lángol! Ilyennek, ilyen eszményinek szeretnénk látni titeket, kálvinista gyülekezetek, hogy mint kisebb és nagyobb pásztortüzek világítsatok sötét horizont alatt, magyar éjszakában! Úgy legyen! * Részlet Darab Ferenc nemesdédi lelkésznek az alsó­­segesdi lelkészi konferenciával kapcsolatos templomi estélyre irt előadásából. — A magyarországi római kathoiikus egyház 1927-ben a külmisszióra 122.955 P-t adott. Egyháztörténetirásunk feladatairól.* Hogy ezzel szemben hogyan keletkezett a még ma is érvényben levő verzió, annak igen érdekes tör­ténete van. Nyitját egy beszéd adja, melyet Lussy Menyhért lovag, a hires svájci államférfin, 1572-ben, Rómában, XIIi. Gergely pápa üdvözlése alkalmából tartott s melynek szövegét tavaly Buliinger Henrik iratai között találtam meg. (Kiadtam a Zwingliana 1927. évf. 1. számában.) Lussy e beszédben — a szentszék tartozásainak sikeres behajtása érdekében — elősorolta az új pápá­nak mindazt, amit Svájc a szentszék érdekében már tett s ezen érdemlistában, mint legnyomósabbat, ter­mészetesen Zwingli elpusztítását prezentálta. Még a megölés részleteire is kiterjeszkedik a különben szűk­szavú beszéd, annyira fontosnak tart minden momen­tumot. Azonban a hatás kedvéért, eltér a történeti igazságtól s egy kis' csodát gyúr a nagyon is prózai embertelenségből. »Röviddel rohamunk előtt — je­lenté ő a pápának — egy csodálatos eset történt. A gaz eretnek, kit Zwinglinek hívtak, felmászott egy magas fára s onnan biztatta az övéit. Mi erre elkezd­tünk lövöldözni rája, mindaddig míg a fáról holtan lebukott. így adta nekünk a szentséges Szűz győzel­münk előjelét, mert miként az Úr büntetése és bosz­­szúja az eretnekség szerzőjét érte legelőször, akként öltük meg vagy kergettük a szégyenteljes vereségbe híveit, kiken fényes győzelmet arattunk.« Lussy beszéde, még Rómában, nyomtatásban je­lent meg s miután más nyomtatott hir Zwingli halálá­ról századokon át nem látott napvilágot, a Lussy-féle verzió — miraculummal és csuda nélkül — annyira átment a köztudatba s innen az egyháztörténeti mű­vekbe, hogy ott még ma is él. Az ilyen legendák ellen, s ilyenek nálunk is él­nek seregestül, csak egy orvosság van: a világosság, amely annál intenzivebb, minél inkább sikerül ma­gunknak a hazai források ismeretét megszerezni. Eh­hez azonban az is szükséges, hogy ezen források rend­szeres, egyes intézményeket avagy gyülekezeteket tel­jes egészükben felölelő, publikációkban tétessenek megközelíthetőkké. Őszinte s nagy örömmel látom, hogy e téren végre hajnalodul kezd ... itt a Nyugaton. Dr. Antal püspök úr Öméltósága nagy tudásának, tör­ténelmi érzékének, kezdeményezésének s állandó tá­mogatásának köszönhető, hogy innen Pápáról indul ki azon új szellem, mely legközelebb a legöregebb hazai protestáns főiskola történetének gazdag adattárával fogja megajándékozni a hazai kutatást s nem kételke­dem, hogy azt hamarosan az egyházkerület és egyes gyülekezetek történetének anyaga fogja követni. E kezdeményezésre Pápa mindenkor büszke lehet! * A pápai református theológia Tóth Ferenc Önképző­körében tartott előadás.

Next

/
Thumbnails
Contents