Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-01 / 48. szám
Negyvenedik évfolyam. 48. szám. Pápa, 1929 december 1. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK Térjetek meg. Luk. 33. „És méné a Jordán mellett lévő minden tartományba, prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatára.“ Isten kegyelméből ismét adventét értünk. Krisztust váró, adventi hangulatban újra megjelenik a keresztyénség millióinak lelki szemei előtt Judea pusztájának kemény szavú, aszkéta prófétája s messze hangzó szóval újra beledörgi e mi törtető s vad gyűlöletben tülekedő, nagybeteg, modem világunkba: Térjetek meg! Térjetek meg! Nincs a Szentirásnak mondása, amit annyira félreértenének s annyian kisajátítanának, mint ez a mondás. Amióta a keresztyénség fennáll, orthodoxok és kiközösítettek, bölcselők és rajongók az ellentábor tömege felé folyton ezt kiáltják: térjetek meg! Ahány szekta ma is előáll, ahány álapostol ma is megvilágosodik, ahány új meglátást nyert hivő ma is csak a tettek mezejére lép: mind magának sajátítja ki e felhívást s zászlaját e szavakkal bontja ki: térjetek meg! S e megtérés alatt természetesen nem ért mást, minthogy az emberek álljanak mögé, mert csak nála van az igazság, az élet, az igazi hit, a valódi üdvösség; minden más itt a bűnnek és halálnak útja, mely a kárhozatba visz; egydül csak az ő eszméi alapján rajzolódhatik ki az emberen a Krisztus ábrázata a maga teljességében. A komolyan gondolkodó ember, mikor végig vonul előtte a keresztyénség közel kétezer éves történetének minden hitvitája, szenvedélye, anatémája, eretnekégetése és vérengzése, megrendülve hajlandó kétségbevonni a keresztyénség isteni voltát. De amikor mélyebben elmerül a sok régi és új fanatikus szemléletében s látja, hogy ezek mindegyike farizeusi gőggel néz le mindenki mást: meglátja azt is, hogy ez nem igazi keresztyénség, mert keresztyénség csak egy lehet: Krisztus útjának követése, az Ő nyomdokain járás. S ez nem tan, nem beszéd, hanem élet, mely mindennél hangosabban kiáltja: hova kell állani, mit kell cselekedni, hogyan kell élni. Keresztelő a hozzásereglő írástudók, farizeusok, vámszedők és új életre vágyók tömege előtt megmutatja eddigi életük helytelenségét: az Írástudók és farizeusok képmutató, kicsinyeskedő törvénybetöltését, a vámszedők zsaroló szívtelenségét, a zsoldosok békéden és szeretetlen viselkedését, de rámutat előttük egyúttal egy új élet lehetőségére, az Isten és felebaráti szeretet nagy törvényeit betöltő életre, amelyben a lelket nem nyűgözi le a törvény béklyója, a szivet nem teszi keménnyé a társadalmi széttagoltság, amelyben a szív és lélek tisztasága minden mindenekben. Lássátok meg e tükörben bűnösségeteket s térjetek meg ez új életre! Öljétek a keresztelés vizébe régi éneteket, az ó embert, hogy felbukjék abból egy új ember: az új életet élő ember. Térjetek meg! — hangzik bele a dörgő kiáltás modern világunkba. Térjetek meg, mert nektek, modern kor eltévedt gyermekeinek van igen nagy szükségetek erre a régi és mégis mindig új életre. Hisz a ti világotokban annyi a bűn, a szeretetlenség, gyűlölet, képmutatás, irigység, rosszakarat, könyörtelenség, anyagiasság és még hosszú sora a nemtelen érzéseknek — s oly kevés a szeretet! Hiába minden tudás és tökéletesség, ha nincs bennetek az új élet ereje! Térjetek meg az új életre, amelyet nem emberek, nem álpróféták adnak, hanem az, aki ez életnek egyedüli fundamentuma, elkezdője és bevégzője. Ennek az életnek kialakulása nem hirtelen változással bevégzett tény, de lassú és nehéz munka folytán egyre erősödő folyamat. Amint az ember semmiben sem lehet márólholnapra tökéletes, úgy a lelki élet kialakulása sem történik máról holnapra, de egy egész életen keresztül. Nem mondhatja senki magáról, hogy bűn nélkül való, tökéletes keresztyén, mert mindnyájan gyarló emberek vagyunk, akiknek szükségünk van minden évben Keresztelő János dörgő figyelmeztetésére: Térjetek meg! s A „Református Élet“ programmja. A »Református Élet« alapítói és barátai, de a református 'egyház minden hivatalos és önkéntes munkása is nagy hálával tartozik Győry Elemér lelkésztestvérünknek, aki a Dunántúli Protestáns Lap folyó évi 47-ik számában olyan megértő hangon adott kifejezést a »Református Élet« iránt testvéri együttérzésének és felvetette a kérdést, nem volna-e szüksége minden dunántúli egyházmegyének egy hasonló lapra, illetve nem volna-e szükséges a »Református Élét« programmját úgy kiszélesíteni, hogy az minden egyházmegye közös hitépítő lapjává fejlődjék. Ennek a közös lapnak a célkitűzését cikkíró oly meggyőzően adta elő, hogy az ő tervezetét teljes egészében el kell fogadnunk, ha fontosságot tulajdonítunk a missziói építő munkának. Alulírott, mint aki a »Református Élet« ügyét legközelebbről ismeri, indíttatva érzi magát, hogy az így felvetett kérdéshez hozzászóljon és megkísérelje az illetékeseket tájékoztatni a lap programmjáról. Természetesen az első kérdés, amit egy új egyházi lappal szemben fel kell vetni, az, hogy mi szükség volt már megint egy új lapra a többi mellett, amelyek maguk sem tudnak kellően boldogulni. A felelet bennfoglaltatik a »Református Élet« programmjában. Két fősajátsága van ennek a programúinak. Az egyik az, hogy kizárólag vallásos építő tartalommal kívánja kielégíteni olvasóinak az evangélium iránt való szomjúságát. Ebben különbözik min-
