Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-12-01 / 48. szám
232. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. den olyan laptól, amely a vallásos tartalom mellett más tárgyú közleményekkel is igyekszik olvasói érdeklődését lekötni. A vallás van olyan önálló érték, amelynek önmagában van a vonzó ereje és nem szorul semmiféle más segédeszköz támogatására, hogy annak a társaságában fogadtassák be. Egyházunk tagjainak van egy olyan igen értékes rétege, amelyik, a lap alapítóinak tapasztalata szerint, elsősorban építő szolgálatot vár az egyház minden megmozdulásától és ezt jobban értékeli, mint bármiféle szórakoztató vagy ismeretterjesztő munkát. A másik fősajátsága, hogy az építő eszközök sokoldalú és tervszerű összefoglalásában olyan tartalmi gazdagságra törekszik, amelyet így együttvéve egyetlen más lapban sem találunk meg. Erről meggyőz az állandó rovatok áttekintése. Általános irányú cikkei ébresztő, építő, tájékoztató, eszméltető célúak. A református kegyesség gyakorlására nyújtanak ösztönzést és segédeszközt az Áhitat, Bibliaolvasó kalauz és Imák rovatai. Ez a három rovat a gyakorlati vallásosságnak valóságos vezérfonala s utóbbi mint egy modern »Szikszay« népünk imádkozó kedvét kívánja ébresztgetni és szolgálni. Nem lehet vitás, hogy mindez nélkülözhetetlen a református élet gyakorlásában. A szépirodalmi rész és A mi hitünk rovata egyrészt a kedély, másrészt az értelem útján nevel hitünk szeretetére. Utóbbi rovatban Kálvin Institúciói nyomán népszerű modorban ismertetjük a református keresztyén hit igazságait. Magyarországon szenvedélyes viták folynak egyházi pártok között a felől, hogy melyik párt az igazi református, illetve kálvinista, de a közönség alig fogja fel e vita értelmét, mert nem tud dönteni, hol az igazság. Mi nem polemizálunk, gyakorlati oldaláról fogjuk fel a kérdést: adjuk olvasóinknak a kálvinizmus tanítását úgy, amint azt Kálvinnál, a Heideíbergi Kátéban és a II. Helvét hitvallásban találjuk. A következő három rovat (Az egyház múltjából, Krónika, A jobb jövőért) együttvéve az egyház életfolyamatának egymással összefijggő három főmozzanatát rríutatja be. A múltra való emlékezés és a jelen kiemelkedő eseményeinek szemlélete adja az ösztönzést a jobb jövőről való gondoskodásra a vallásos nevelés felkarolása által. A Hires emberekről szóló rovat tudósok, feltalálók, államférfiak, uralkodók, általában a történelemben és a társadalomban kiváló szerepet játszó emberek nyilatkozatainak vagy életének bizonyságtételével kíván építeni és így azok számára, akik sokat adnak az emberi tekintélyre (amit bizony szinte általánosan tisztelnek az emberek), mint gyakorlati apologia szolgál hitépítő eszközül, de különben is az emberi művelődés egyik legérdekesebb és legértékesebb fejezetéből ad szemelvényeket. Az egyesületi élet rovata címében kifejezi célját, Arany gyertyatartók cim alatt egyes gyülekezetek tevékenységét mutatjuk be történeti visszatekintéssel. A Könyvismertetés építő célzattal és az olvasásra nevelés gondolatával történik, a Hírek nemcsak a puszta érdeklődést és tájékoztatást kívánják szolgálni, hanem egyúttal a példaadásnak és a lelkiismeret felébresztésének is eszközei és kivált a távolabbi munkamezőkről egyenesen ebből a célból vannak kiválasztva. Külső harcok és kiélezett elvi viták legalább egyelőre nem juthatnak szóhoz a »Református Élet« hasábjain, nem, mintha ezek jelentőségét nem méltányolnánk eléggé, de mert a mi népünk, még intelligenciánk nagyrésze is olyan tájékozatlan a hit- és egyházi élet legelemibb kérdéseiben, hogy ezeknek a harcoknak jelentőségét egyáltalában nem foghatja fel és sokszor azokban csak az egyenetlenség megbotránkoztató jeleit látja. A református egyház olyan ostromlott vár, amelynek belső erősségei omladoznak, tehát a legsürgősebb feladat azok kiépítésé. Melyik egyházban nincs szükség a »Református Élet« építő munkájára? Mit adunk e nélkül vágyakozó híveink kezébe, hogy gondozzuk a szórványokat és hogy védekezzünk a szekták ellen? Híveink nem polémiát várnak tőlünk, hanem lelki vigasztalást és a szekták éppen fogékonyabb híveinket ejtik meg építő iratokba rejtett tévtanítások által ott, ahol az építő munkát mi magunk nem gyakoroljuk elég igyekezettel! Hogy ez a programén helyes, abban egy pillanatig sem kételkedünk, legfeljebb az lehet vitás, hogy a kitűzött célt az úttörők milyen mértékben tudták megközelíteni. E tekintetben hálásan fogadunk minden kritikát, de igazán gyakorlatias kritikának azt az egyet tartjuk: kivenni kezünkből a tollat és amit mi nem jól csináltunk, megcsinálni jobban. Vagy testvéries egyetértésben dolgozni velünk együtt a református élet újraébresztésén. Győry Elemér indítványának megvitatását a gondolatok érdekes találkozása folytán előre megkönnyítettük azzal, hogy a lapból mutatványszámot küldtünk minden egyházmegye esperesének és belmissziói előadójának tanulmányozás végett. A jövőben is bárki kívánságára szívesen küldünk mutatványszámot a lapból, aki óhajtását alulírottnál bejelenti. Meggyőződésünk, hogy erre a lapra szüksége van minden egyházmegyének, illetve, hogy a »Református Élet« megfelelő továbbfejlesztéssel hasznos, sőt nélkülözhetetlen hitépítő eszköz lehet az egész dunántúli egyházkerület számára. Olcsósága és a tömeges előfizetésnél nyújtott 50o/0-os kedvezmény anyagi szempontból is arra predesztinálják, hogy eljusson minden református családhoz, mert rendeltetését csak úgy töltheti be teljesen. Ajánlom a felvetett indítványt az illetékesek szeretetteljes figyelmébe. Őrei. B. Major János. A salgótarjáni református egyház templom-szentelési ünnepélye. Örömünnepe volt november 23. és 24-én a salgótarjáni egyháznak. 20 évvel ezelőtt — az akkor még tót ajkú vidéken — csak hírből volt ismerős a református vallás és 1929 november 24-én már 1380 református ajkáról hangzott a szent ének: »Jövel Szentlélek Ür Isten« s 1380 református szeméből hullottak az örömkönnyek. Városunk egyik legszebb helyén, itt a végeken, a szerető és megértő szivek adományaiból épült fel kálvinista Sionunk büszke vára, mintegy 700 lelket befogadó képességű templomunk. Örömmel látjuk, tapasztaljuk, hogy mire képes az egyházát szerető vallásosság, hogy a mai modern világban is van még hegyeket mozgató hit, amely képes mindeneket megcselekedni. Szeretett főpásztorunk személyes megjelenésével még fokozta örömünket. Eljött hozzánk, hogy örömünkben részt vegyen. Püspök úr Öméltósága Nagy István drégelypalánki esperes és Kovács Sebestyén József perőcsényi lelkész kíséretében november 23-án, a 4 óra 45 perces gyorsvonattal érkezett városunkba. A főtéri állomáson a presbitérium és a nagyszámú hívek részvétele mellett Püspök urat és kíséretét az egyház nevében Szabó Dezső lelkész, a város képviseletében dr. Förster Kál
