Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-08 / 36. szám
Negyvenedik évfolyam. 36. szám. Pápa, 1929 szeptember 8. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. IGAZG. PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐTANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. Egyházi élet.* Egyházi életünk két legfontosabb mozzanata volt a zsinat és a tatai egyházmegyében teljesített generális vizitáció. Egyházunk zsinata ez évben egyházunk liturgiájával és a lelkészválasztással foglalkozott. A liturgiára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása nagyobb kontroverziák nélkül ment végbe, egyedül a keresztségnél és az úrvacsoraosztásnál volt, amott a keresztszülők, emitt az úrvacsoránál használandó ágenda tekintetében nézeteltérésről tanúskodó vita. Az úrvacsoratannál a dunántúli egyházkerületben és a tiszáninneni egyházkerület számos egyházmegyéjében fennálló azt a szép szokást, amellyel az úrvacsorái jegyeket is megáldja a lelkész, mielőtt azokat az úrvacsorával élőknek kiosztaná, a zsinat meghagyta azon egyházakban, ahol ez eddig is szokásban volt, utasítván a konventet, hogy erre is kötött formulát készíttessen. Annál nagyobb volt a vita a lelkészválasztásnál, ahol a szabad választás és a korlátolt választás hivei ütköztek össze, de ezen a magas színvonalon tartott vitánál is sikerült végre közös nevezőre hozni az eltérő nézeteket s a zsinat az új lelkészválasztási törvénnyel valószínűen megtalálta azt a helyes középutat, melyen haladva, egyházi életünkből a felburjánzott lelkészválasztási visszaélések kiküszöbölhetők lesznek. A zsinat tárgyalásain az első két héten magam is résztvettem s úgy a liturgia, mint a lelkészválasztási törvényjavaslat tárgyalásánál felszólaltam, a tárgyalások végét azonban nem várhattam be, mert a tatai egyházmegyei látogatásom programmja már meg volt állapítva s így erre az időre helyettesemül Medgyasszay Vince, hivatalára nézve legidősebb esperest jelentettem be, mivel időközben Szűcs László őrségi esperes úr zsinati tagságáról lemondott. Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző, mezőföldi esperes úrnak a helyettesítésért ez úton is hálás köszönetemet nyilvánítom. A tatai egyházmegye egyházait április 28— május 15-ike között látogattam meg. Utamban meglátogattam minden egyes egyházat és minden egyházban teljes istentiszteletet tartottam, ami, tekintettel arra, hogy 31 anyaegyházban és 2 leányegyházban kellett fungálnom s tekintettel arra, hogy az idő egész utam alatt nagyon meleg volt, elég sok fáradsággal járt. Utam, külsőségeit tekintve, méltán sorakozott az előző egyházmegyei látogatásokhoz s remélem, Isten kegyelméből, hogy erkölcsi hatását tekintve is, nem marad eredmény nélkül. Hálás köszönettel említem meg azt a kiváló gondosságot, mellyel utamat a tatai * Részlet az 1929 szeptember 22-én megnyíló egyházkerületi közgyűlés elé terjesztendő püspöki jelentésből. egyházmegye vezetősége előkészítette úgy, hogy az út minden zavaró körülmény nélkül, programmszerüen volt lefolytatható és végezhető. Kíséretemben volt a tatai egyházmegye elnöksége, nagytiszteletü Lőke Károlt esperes úr és nagyságos Szabó György egyházmegyei gondnok úr, kit magas kora sem tartott vissza attól, hogy az út fáradságaiból ki ne vegye a maga részét s kit csak néhány napi hivatalos elfoglaltsága alatt helyettesített Varjú József egyházmegyei tanácsbiró úr. Az egyházmegye elnökségén kívül kíséretemben volt állandóan Besse Lajos egyházmegyei főjegyző, illetve az esperes és főjegyző koronkénti akadályoztatása esetén Komjáthy Aladár egyházmegyei tanácsbiró és Tapsonyi Sándor egyházmegyei aljegyző. Kedves kötelességet teljesítek, amikor az egyházmegyei elnökségnek és a lelkészi főjegyző úrnak, illetve az őket helyettesítő egyházmegyei tanácsbiró és aljegyző uraknak ez úton is hálás köszönetemet nyilvánítom. Hálás köszönetét kell nyilvánítanom a politikai és közigazgatási hatóságoknak, melyek mindenütt a legnagyobb előzékenységet tanúsították utamon s annak külső fényét és díszét a maguk hozzájárulásával emelték. Kérem a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést, hogy úgy Győr vármegye főispánjának, mint Komárom és Esztergom ideiglenesen egyesített vármegyék fő- és alispánjának s a járások főbiráinak a maga részéről is elismerését és köszönetét nyilvánítani szíveskedjék. Köszönetemet fejezem ki végül Fazekas Mihály, Győ'ry Elemér és Pongrácz József uraknak, kik utamon kísérni szívesek voltak s úgy az út külső eseményeit, mint az egyes helyeken tartott egyházi beszédeket gyorsírással megörökítették, hogy így egy esetleg kiadandó emlékkönyv számára ezek a feljegyzések és beszédek átadhatók legyenek. Isten kegyelméből immár a negyedik egyházmegye látogatását is sikerült befejeznem s jövőre a pápai egyházmegye egyházközségeit szándékozom meglátogatni, ha Isten életemnek és egészségemnek kedvez. Az esperesi jelentésekből is, de magánértesülésekből is úgy látom, hogy a püspöki látogatás egyike azoknak a ténykedéseknek, amelyeknek az egyházi életre legnagyobb kihatásuk van s reményiem Isten kegyelméből, hogy nemcsak múló, hanem maradandó eredményük is. Sem a mezőföldi, sem a tatai, sem a pápai egyházmegyében nem volt emberemlékezet óta püspöklátogatás s épen ezért tartom kötelességemnek lehető gyors tempóban felkeresni mindazokat az egyházakat, amelyek eddig generális vizitációt falaik között nem láttak. Remélem, hogy a jóságos Isten megadja érnem azt, hogy így két éven belül az egyházkerület összes egyházmegyéit meglátogathatom. A belsősomogyi egyházmegye épen úgy, mint 1898-ban boldog emlékű Antal Gábor püspöki látogatásáról, az általam két évvel ezelőtt eszközölt püspök
