Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-25 / 34. szám

162. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929 A pápai egyházmegye közgyűlése. A pápai református egyházmegye 1929 július 31-én tartotta évi rendes közgyűlését Pápán, a főis­kola dísztermében Jakab Áron esperes és dr. Jókay- Ihász Miklós egyházmegyei gondnok elnöklésével. Előző napon a különböző bizottságok gyüléseztek s az egyházmegyei lelkészegyesület tartotta értekezletét, melyeken a közgyűlési ügyek is olyan alapos előké­szítést nyertek, hogy a 64 pontból álló tárgysorozat minden fennakadás nélkül letárgyalható lett. Közgyűlés napján, reggel 8 órakor a templom­ban tartott istentiszteleten Jakab Áron esperes Máté ev. IV: 1—11. v. felolvasása után ez igékre épült imádságban vitte a szolgák bűnbánó megalázkodásra kényszerített, majd a hit és reménység krisztusi erői­vel felemelt lelkeket az örök kegyelem trónja elé, könyörögve az Isten országa építését szolgáló mun­kára a mennyei Atya segedelméért. Istentisztelet után a közgyűlés tagjai teljes számban a püspöki székház nagytermébe vonultak, hol a Presbiteri Világszövetség bostoni konferenciájá­ról szerencsésen hazaérkezett dr. Antal Géza püspök urat dr. Jókay-Ihász Miklós üdvözölte az egyház­megye nevében. Válaszában Püspök úr Öméltósága az egyházmegyét jóindulatáról s szeretetéről biztosította. A közgyűlést alakulás után egyházmegyei gond­nok úr nagyszabású beszéddel nyitotta meg, melyben hazai viszonyainkat érintve, egyházi életünk minden ágára kiterjeszkedett, különösen részletesen foglal­kozva a zsinat végzett munkájával. Az esperesi jelentés az egyházmegye hű képét tárta a közgyűlés elé, minden jellemző vonást a meg­felelő színekkel ecsetelve. A jelentéssel kapcsolatban megemlékezett a közgyűlés a 10 év előtti, még emlé­kezetben is rettenetes állapotokról, főtiszt, és mélt. Püspök úr 40 éves tanári és lelkészi szolgálatának ju­bileumi ünnepéről, =s a maga körében is lelkesen ünne­pelte s a legmelegebb és legőszintébb jókivánatok­­kal halmozta el a jelen levő Püspök úr Öméltóságát, ki meghatva fogadta az egyházmegye ragaszkodását s mondott köszönetét áldáskivánásaiért a közgyűlésnek, a jubileumi ünnep gondos megrendezéséért az egy­házmegyei elnökségnek. Üdvözölte a közgyűlés egyházkerületünk újon­nan választott tisztviselőit, valamint dr. Baditz Lajos egyházmegyei tanácsbiró urat, ki ez évben ünnepelte 80-ik születésnapját. Örömmel vette a közgyűlés tudomásul, hogy a jövő év tavaszán Püspök úr a pápai egyházmegye gyülekezeteit látogatja meg. Aggodalomra okot adó jelenség van Csetényben az érthetetlen szektáskodás miatt, Sopronban anyagi bajok miatt, de e helyeken sem reménytelen a helyzet. Egyebütt, de e két helyen is, a kicsiny egyházközsé­gek heroikus küzdelmet fejtenek ki, valóságos élet­­halál harcot vívnak az áldozni kész hitnek csudás ere­jével felfegyverkezve a reménységgel s a folyton nö­vekedő terhekkel szemben. Isten csodája, hogy össze nem roppannak! Kéri azért a közgyűlés egyházi ható­ságainkat, világi nagyjainkat a folytonos zörgetésre az államkormánynál jogos igényeink kielégítéséért. Az áldozatkészség önkéntes adományokban és hagyományokban is megnyilvánult; az adakozóknak köszönetét mondott, a hagyományozok emlékét pedig jegyzőkönyvében örökítette meg a közgyűlés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter hét iskolán­kat községesíteni, egyet államosítani, két kántorta­nítói állást és két osztálytanítói állást megszüntetni tervez. Ez önkényes eljárás ellen a közgyűlés minden erejével tiltakozik s tiltakozását a kerület útján az egyetemes konventhez felterjeszti. Mezőlaki és mezőörsi lelkészválasztások megerő­­síttettek. Bállá Endre csetényi lelkész 40 éves szolgálat után nyugalomba vonul. A sok megpróbáltatáson és küzdelmen átment hű szolgától melegen búcsúzik el a közgyűlés. A tanítói karból nyugalomba ment Székyné Csabi Karolina pápai és G. Szabó Jolán adorjánházai tanítónő. Kiváló munkások voltak, elfáradtak. Érde­meik elismerésével bocsátotta el őket az egyházmegye. Elhatározta a közgyűlés, hogy a tanácsbirák szá­mát 7—7-re emeli. Nagy szükség van rá. Tanügyi bizottsági elnök jelentésének tárgyalása során megállapítást nyert, hogy egyházmegyénk tan­ügyi állapota kifogástalan. Hivatásuk magaslatán álló tanítók végzik nagyfontosságu munkájukat egyházaink veteményes kertjeiben. Missziói bizottság és számvevőség jelentései s egyéb helyi jelentőségű ügyek mellett megemlékezett a közgyűlés a speyeri birodalmi gyűlésről a 400-ik évforduló alkalmából. E. T. I. f.-c. tervezete a módosításokkal, vala­mint a lelkészi nyugdíjintézetről szóló törvényjavas­lat elfogadhatónak találtatott. A gróf Ráday-féle in­dítványt és az egyetemes hivatalos lapra vonatkozó indtíványt a közgyűlés elvetette. Ruzsás Lajos köz­alapra vonatkozó javaslatát a közgyűlés üdvösnek s kiviendőnek találta. Két új anyaegyház alakul az egyházmegyében. Az egyik Sopron, melynek anyaegyházzá léteiét már az 1917. évi egyházkerületi közgyűlés jóváhagyta, de a lelkészi állás mindezideig nem töltetett be, nagy ká­rára az egyházközségnek. Most az állás betöltésre ke­rül. A másik Nemesszalók, mely a Szalókv Géza-féle hagyatéknak haszonélvezetileg is birtokába lépett. Mivel azonban a lelkészlakásul hagyott ház még egv ideig le van kötve, azután pedig újraépítésre szo­rul, mit a kis gyülekezet meg nem bírna, a lelkészi állás betöltése 1935-ig elhalasztatott. A hagyaték ed­digi jövedelme tőkésítendő s a lelkészlakás felépíté­sére fordítandó. Tőkekamat-segélyért kilenc egyházközség kérvé­nyezett. Mind tele adóssággal, vagy a saját erejük­ből szinte megoldhatatlan nagy feladatok előtt. Bár­csak mindegyik elsősorban és első helyen megkap­hatná azt a segélyt, melyre égetően szüksége van. A tárgysorozat kimerítése után a közgyűlés es­peres úr imájával zárult. Délután bírósági ülés volt, melyen csak egy közigazgatási ügy — egyházi adófellebbezés — sze­repelt. Vs. Cserkészeink Angliában. Körülbelül majdnem egy hónapja, hogy elindult 850 ragyogó szemű, árvalányhajas magyar cserkész­szel az a hatalmas vonat, mely nemzetünk legdrágább kincsét, ifjúságának szine-javát vitte abba a hatalmas cserkésztáborba, hol negyvenkét nemzet fiai, szám­­szerint kb. hatvanezren, adtak egymásnak találkozót, hogy egymással összebarátkozva, egymástól tanulva, a cserkésztörvények alapján még jobban igyekezzenek az igazságot és testvériséget nemcsak saját nemzeti

Next

/
Thumbnails
Contents