Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-25 / 34. szám
1929. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 163. oldal. életükben, de a nemzeteknek egymással való közösségében is diadalra juttatni. Örülnék, ha az eseményeket úgy tudnám leírni és közölni, hogy az olvasókra is olyan eleven erővel hatnának, mint reánk, akik azokat a maguk teljességében átélhettük. Ez azonban nemcsak helyszűke miatt lehetetlen, de azért is, mivel az események itt oly boszorkányos gyorsasággal kergetik egymást, hogy még naplóinkban is alig tudunk velük lépést tartani. Ma még csak színes mozaikokban raktározzuk el a szebbnél-szebb élményeket, hogy azután az ezerféle színből egy teljes, minden vonatkozásában harmonikus kép alakuljon ki. Amint forgatom a kaleidoszkópot, a következő színeken akad meg szemem: Az utazás. Soha nem vitt még vonat ilyen sereget, mint amilyet most röpített Nyugat felé. Nyolcszázötven magyar ifjú, kik szigorú megválasztás után kerültek be abba a seregbe, melynek feladata versenyek nélkül minden tettükkel, minden mozdulatukkal nemzetüket képviselni, annak erényeit, magas kultúráját egy kialakulóban levő új világnak megmutatni. Csak egy erényekben gazdag, célkitűzésében biztos, acélakaratu ifjúság tud három napig tartó szárazföldi és tengeri utazás fáradalmai közt úgy viselkedni, hogy az elindulástól a táborhelyre való megérkezésig, vasúton és hajón, az egész csapat élelmezésével járó nehéz szolgálatot is felváltva teljesítve, az egész úton a legnagyobb rendet és pontosságot s a legteljesebb fegyelmet tanúsítani. Táborozás. Ez a rend és fegyelmezettség jellemezte a magyar csapat táborverését is. Szitáló esőben érkezett vonatunk Birkenhead város állomására. Öt perc alatt már sorban álltunk, hogy elfoglaljuk helyünket a számunkra kirendelt emeletes autóbuszokon. Árnerre elhaladtunk, az utcákon valósággal sorfalat álló lakosság lelkes éljenzéssel, kéz- és kendőlebegtetésseí köszöntétt bennünket. Délután 2 óra volt, mikor hátizsákjainkat letettük a számunkra kijelölt táborhelyen, a többszáz hold kiterjedésű, gyönyörűen fásított Arrow-park egyik szép tisztásán. Este már készen állt a tizenhét csapat szépen elrendezett tábora. Másnap már büszkén emelkedtek a táborkapuk, a zászlóárbocok, melyekre felszökött a magyar trikóról, elkészültek a szépen díszített kerítések, úgy hogy teljesen kialakult a magyar tábor képe. Ennek szépségét nagyban emelte a pápai csapat gyönyörűen díszített kapuja, mely ízléses buzafonataival, remek aratókoszoruival, finoman készített szalmacsüngőivel legszebb ékessége a magyar tábornak. Nemcsak a magyar tábor vezetősége adózott ezen munkánkért teljes elismeréssel, de megáll kapunk előtt minden idegen s akinek fényképezőgép van a kezében, el nem mulasztja, hogy egy felvételt ne készítsen róla. Táborozásunk második napján már két hatalmas angol lap, a Daily Mail és a Daily Mirror is közölte táborkapunk képét, ezzel az aláírással: »Művészet a táborban«. Különben az egész magyar táborról az idegenek is megállapították, hogy a legrendesebb, legtisztább az egész jamboreen. Tábori élet. Ennek leírását hiába kísérelné meg bárki is, mert abból a sok színből, mely körülöttünk pompázik, egyet sem tudnánk a maga eleven ragyogásával megöröktíeni. A jamboree megnyitása, melyen a conaughti herceg és Baden Powel tábornok, a cserkészet megalapítója intéztek beszédet a cserkészekhez, a walesi herceg látogatása, mindkét alkalommal az összes csapatok zászlós felvonulása, az ünnepély után a skótok nemzeti táncainak bemutatása 2000 szoknyás skót cserkész és a százötven tagból álló dudás zenekaruk részvételével, az esténként megismétlődő tábortüzeknél a különböző nemzetek bemutatásai, a naponként háromszor rendezett színházi előadások, a déltől estig hullámzó látogató közönség, a különböző táborok látogatása, az ezer és ezer idegen cserkésszel való személyes érintkezés, mindannyi feledhetetlen élményt és a magunk s nemzetünk javára hasznosítható értékes anyagot szolgáltatnak, melyeket ma még csak elkönyvelni tudunk, de a feldolgozásukhoz több időre van szükségünk. Cséncs (change). A tábori életnek egyik legkedvesebb jelenete a különböző nemzetbeli cserkészek testvéri barátkozása. Ezt nagyban elősegíti a magukbanvéve csekély értékű, de mint emléktárgy, nagy becsnek örvendő kisebb felszerelési cikkek: cserkészjelvények, nyakkendőgyürük, próbaszalagok, kalapszijak, évjelző 'csillagok, vállpántok, kések kicserélése. Legnagyobb közkedveltségnek természetesen az árvalányhaj örvend, mely ma már ott diszlik sok idegen cserkész kalapja mellett is, de hölgyek, fiatalok, idősek egyaránt örülnek, ha hozzájuthatnak s kalapjuk mellé tűzhetik. Mily bájos csoport, mikor a szoknyás skót, a fekete néger, a sárgabőrü japán s az árvalányhajas magyar fiú összebújnak, hogy egymással emléktárgyakat váltsanak, egymástól autogrammokat kérjenek. Csencs, csencs (change), cserélj, ez a legelterjedtebb angol szó a táborban, melyet minden cserkész ismer. Ezzel szólítják meg egymást a különböző nemzetbeli cserkészek s a következő pillanatban már előkerülnek a zsebek rejtekéből az elcserélésre szánt holmik. De tervszerű, komolyabb barátkozások is vannak a táborban. Rendszeresen látogatjuk azoknak a nemzeteknek táborát, kik irántunk rokonszenvet mutatnak, tőlük minden napra egy-egy őrsöt hívunk ebédre a magyar táborba, mely meghívásunknak örömmel tesznek eleget s minden esetben viszonozzák. Ma, vasárnap délben, a pápai csapatnál három dán Örs volt ebéden s ugyancsak ennyien '’vezték csapatunkból a dánok vendégszeretetét. Különösen az angolok és skótok tüntetnek ki bennünket szeretetükkel. Ahol csak alkalom kínálkozik, mindenütt éljeneznek bennünket, sőt magyar csatakiáltásokkal köszöntik csapatainkat. Rajtuk kívül főleg a lengyelek, finnek, norvégok és dánok adják számtalan jelét rokonszenvüknek. Ha csupán ez az eredménye lenne a mi angliai táborozásunknak, e kedves barátkozások, melyek közül nem egy biztosan ki fogja állni az idő és távolság próbáját is, akkor is jóval közelebb jutottunk legszentebb célunkhoz, melynek elérését nagyban elősegíti, ha belejutunk a nemzetek érdeklődésének körébe s így sikerül igazunknak minél több barátot szerezni. Birkenhead, 1929 augusztus 4. Horváth Endre a XI. jamboree-csapat parancsnoka. A belsősomogyi egyhm. közgyűlése. Folyó hó 6-án tartotta rendes évi közgyűlését a belsősomogyi egyházmegye a csurgói ref. főgimnázium dísztermében. Halka Sándor esperes és Huszár Aladár egyházmegyei gondnok elnöklete alatt. A közgyűlést megelőző napon a tanügyi, belmissziói és segélyosztó bizottságok, valamint a leiké s z é r te kéziet készítette elő a közgyűlés tárgyait nagy érdeklődés mellett a késő éjszakába nyúló tárgyalások során. A lelkészértekezlet nagy sajnálattal vette
