Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-18 / 33. szám
Negyvenedik évfolyam. 33. szám. Pápa, 1929 augusztus 18. FELELŐS SZERKESZTŐ: PONQRÁCZ JÓZSEF THEOL. IQAZG. PÁPA, FŐ- $ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ- ®í© TANÁR PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDÖK. Az egyházalkotmányról szóló I. t.-cikk ismertetése és ahhoz tett javaslatok a mezőföldi lelkészegyesületben. 6. Újítása a törvénynek az is, hogy különbséget tesz már az elnevezésben a paróchus és a többi lelkészek között, amazt lelkipásztornak, a többieket lelkésznek nevezvén. Nem látunk benne egyházi szempontból semmi előnyt, legföllebb arra szolgál, hogy a kasztszellemet fejleszti és terjeszti, a fogalmak összezavarására ad több alkalmat és szokatlanságánál fogva idegenkedést és visszásságot szül; de bizonyos következetlenséget is mutat abban, hogy egyrészt igyekszik a lelkészeket közelebb hozni egymáshoz, mikor a tisztségi jogosultságot a nem paróchusokra is kiterjeszti s ezzel egyenlősíteni akar; az elnevezéssel pedig különbséget állít fel és szakadékot támaszt. 7. Uj dolog a püspök mellett másik lelkészi állások szervezésére vonatkozó intézkedés (38. §), amely állás feltétlenül szükséges, hogy éppen a püspök egyháza állandó lelkipásztori gondozás nélkül ne maradjon, amelyet a püspök másnemű elfoglaltsága miatt egyáltalán nem teljesíthet, de szükséges ezen állások bizonytalan jogi helyzetének tisztázása, amelyet e § középső bekezdése semmikép nem old meg, mert az nem egyéb, mint fából vaskarika. 8. A presbiterekre vonatkozó intézkedések között új dolog a presbiterség megszűnésének törvénybe iktatása mulasztás és kötelesség nem teljesítés esetén, ami sok tekintetben üdvös intézkedésnek látszik, de végrehajtása, kivált kezdetben sok helyen nagy prudentiát kíván. 9. Uj dolog az új képesítésű énekvezérek beállítása, a diakónusok, diakonisszák s iratterjesztők, mint egyházi segédmunkások jog- s munkakörének törvényes rendezése; kívánatos volna, ha minél több egyház minél előbb állíthatna be ilyen evangéliumi munkást. 10. Az egyházközségi tisztviselők választásának tisztaságát van hivatva védeni a 64. és 65. §, amely a lelkészválasztási törvény analógiájára állíttatott be a presbiterek választásánál is több helyütt előforduló visszaélések meggátlására, nem feleslegesen. 11. Elvi újításnak látszik, hogy az egyházmegyékben a tisztújítás kötelezővé van téve és pedig 12 évi cyklusra, hogy így a határidő egységesen legyen a presbiterek szolgálati idejével rendezve. Erről már nem kell vitázni, úgyis kevés már az olyan egyházmegye, ahol örökös tisztviselők működnek. 12. Uj dolog az egyházmegyei és kerületi tisztségek betöltésénél az elnökségek és más tisztviselők részére törvényileg biztosítandó ajánlási jog, amely egyáltalában nem egyez meg a befolyásolástól mentes szabad választás elvével és már eddig törvény nélkül megnyilatkozott formájában is élesen kihívta maga ellen a kritikát. Nem egyéb, mint burkolt kinevezés és az elnökség hatalmi körének szelíd oktroyyal való kiterjesztése, amit a törvényjavaslatból feltétlenül törölni, a gyakorlatból ki kell küszöbölni. Nem lehet felállítani ennek védelmére azt, hogy többen ismeretlenek az arra való egyének megtalálásában, a szavazatok szétforgácsolódnak, majd kialakul a közvélemény a szükebb körű pótszavazásnál ,s ha pár héttel később lesz is a választás befejezve, inem áll meg az egyházi közigazgatás szekere — legtöbbször pedig bátran várhat. 13. Uj dolog és eddig ismeretlen volt egyházigazgatásunkban az egyházmegyei és kerületi tanács, mely a háború óta felállított intéző bizottságot helyettesítené. Sokszor érezte hiányát az egyházi közigazgatás egy olyan szervnek, amely kevesebb költséggel, s gyorsabb mozgással ülésezhetnék, mint az egyházkerületi közgyűlés és kisebb jelentőségű helyi vonatkozású ügyeket intézne el amelyeknek hosszabb időre elmaradása az egyházak vagyonkörében többször f ennakadást és zavart idézhet elő. Ezeket, — mint szerződések, kölcsönök jóváhagyását — gyűlés nélkül, eddig kénytelenek voltak az egyházmegyei és kerületi elnökségek elintézni, a tanácsok felállítása után ez a felelősség is megoszlik és nem terheli kizárólagosan az elnökséget és kisebb jelentőségű közigazgatási ügyek nem foglalnák el a közgyűlés drága idejét, a fontosabb ügyekre több idő maradna. Azért a tanácsok felállítása — de nagyon szigorúan kötött hatáskörrel — helyeselhető, mint a közgyűlések egy bizottsága. 14. Az egyetemes kon vént körében újítást képez a konventi elnökség választása, amely tisztet eddig a hivatali szolgálatra legidősebb püspök és főgondnok töltött be, könnyen érthető, hogy az elerőtlenedett, vagy mással terhelt vállak túlontúl ne terheltessenek. 15. Az egyházi törvénykönyvbe először kerül bele a konventi iroda, élén a konventi tanácsossal és többi tisztviselőjével. Nem ártott volna jog- és hatáskörét főbb vonalakban törvényben szabályozni és ha a püspöknél ezt meg lehet tenni, meg kellene tenni a konventi tanácsosnál is. \ 16. A zsinati tagok számának megállapítását a tervezet az eddigi fix számokkal szemben a népesség arányában tervezi. 12 tagú minimum és 40 tagú maximum megállapításában kerületenként, ami a dunántúli és tiszáninneni kerületre 2—2 tag veszteséget jelentene. A zsinati tagok választása maradna az eddigi szerint, vagyis egyes kerületekben az egész kerületre vonatkozóan lajstromos szavazással, másik kerületben egyházmegyei elosztással, — ha a végeredményt nézzük, csaknem egyező az eredmény. 17. Végül megemlíti az indokolás, hogy megtartotta a tervezet a régi törvény sok helyen száraz, magyartalan és nem szabatos stylusát, — de szabatosságra igyekezett a stylus szépségének rovására is. Ez
