Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-18 / 33. szám

152. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

1929.

zel szemben pedig megállapíthatjuk, hogy a régi törvény szövege szabatosabb, világosabb, egyszerűbb és így érthetőbb, mint a tervezeté. Elég hivatkozni 28. 77/d. §-ra, továbbá a »pontatlan«, »illető« és »mikénti« szavak használatára, melyek bizony fülbántók a magyarosság szempontjából.

A fent előadott és részletezett intézkedések újak a törvénytervezetben a régi törvénnyel szemben.

(Folyt, köv.) Vargha Kálmán.

Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében.

Még május 6-án este 8 órakor a dadi lovasbandériumtól kisérve, átment Kömlődre, hogy másnap ott ejtse meg a generalis visitatiót. A község szélén felállított diadalkapunál Dereskey János főjegyző üdvözölte Püspök urat a község nevében, a templom előtt pedig, hol az esti sötétlő szürkületben nagy számmal jöttek össze a hívek, Magyaródi Dénes lelkész a ragaszkodó szeretet hangján, szép gondolatokból fölépített beszédben mondott istenhozottat. Püspök úr válaszolva az üdvözlésre, megköszönte a híveknek a szép fogadtatást, majd egyenesen Varjú József ny. p. ü. főtanácsos, földbirtokos, egyházmegyei tanácsbiró lakására hajtatott, hol úgy neki, mint kíséretének éjjeli szállása volt. Varjú József nővérei társaságában meleg szavakkal fogadta az érkező kedves vendéget. Kíséretével együtt egész kömlődi tartózkodása alatt Püspök úr Varjuék vendégszeretetét élvezte. Vacsora alatt a református énekkar Kiss László tanító vezetésével szerenádot adott, majd a tanító üdvözölte Püspök urat az énekkar nevében; Püspök úr az éneklés lélekemelő erejéről szóló lendületes beszédben köszönte meg az énekkar figyelmét.

Május 7-én délelőtt 9 órakor Püspök úr autóval ment a templomhoz, hogy megtartsa előbb az istenteletet, majd a visitatiót. A lelkészlakról a templomba vezető úton az iskolás gyermekek állottak sorfalat, kik közül Lovas Ilona rózsacsokrot adott át Püspök úrnak. A szépen feldíszített templomban, úgy hallottuk, hogy ott volt az egész gyülekezet, sajnos, azonban a régi nagymultu és hatalmas gyülekezetnek csak egy kis töredéke ma, nem is töltötték meg a hívek, mert ma már nem tölthetik meg a régi lélekszámhoz mérten épített templomot. A XXVIII. zsoltár 1. és 2. versének eléneklése után imádkozott Magyaródi Dénes lelkész, majd az énekkar énekelt Kiss László tanító vezetésével, melynek elhangzása után Püspök úr lépett a szószékre és pásztori intelmekben gazdag, ébresztő, elindító beszédet mondott, alapigéül választván Róm. X:ll., 13., 14. és 17. versét. Püspök úr mindegyik beszéde igen aktuális, a gyülekezet múltján és jelenén fölépített volt, azonban talán leginkább itt Kömlődön váltak élővé szavai, mogfogtak, mint az ölelő karok. »Azzal a kéréssel, intéssel és figyelmeztetéssel fordulok hozzátok, hogy gyakoroljátok az istentiszteletet, hogy a prédikáló szavaiból erősödjék a ti hitetek és segítségül hiván az Úr nevét, hit által bizonyosak legyetek megtartástok felől«, ezekkel a szavakkal fejezte be Püspök úr, megvagyunk győződve, kihatásaiban áldásos egyházi beszédét. Istentisztelet végeztével küldöttségek tisztelegtek az elemi iskolában. Elsőnek a környei egyház küldöttsége járult Püspök úr elé Németh Zsigmond kertész, presbiter vezetésével. (Erről a Németh Zsigmondról megtudtuk, hogy igen buzgó, missziói lelkületű ember,

jó vitéze a Jézus Krisztusnak; télen sorba járta a szórványokat és a református iskolába nem járó gyermekeket a Miatyánkra tanította. A tett magában hordja dicséretét.) A községi képviselőtestületet Győrffy Imre ny. tanfelügyelő, földbirtokos vezette, a levente ifjúságot Nagy Antal adóügyi jegyző s a presbitériumot Magyaródi Dénes lelkész. A látogatás adminisztrációs részének megejtésére szolgáló presbiteri gyűlésnek, mely Győry Elemér imádságával kezdődött s Magyaródy Dénes lelkészével végződött, egyik legfigyelemre méltóbb mozzanata volt Győrffy Imre presbiter javaslata a szórványok gondozásáról, melyre vonatkozólag memorandumot is adott át Püspök úrnak. Ebédre, mint egész tartózkodása alatt, szintén Varjú József látta vendégül Püspök urat, kíséretét és a község vezetőit. Püspök úr igen meleg szavakban mondott köszönetét Varjú József úrnak és nővéreinek a szives vendéglátásért.

A veszprémi egyházmegye f. évi aug. hó Lén tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből.

»Olvastatott a főtiszteletü és nagymélt. egyházkerületi intézőbizottság 1929 március 20-án tartott gyűlése jegyzőkönyvének 15. pontja, mely szerint — további intézkedésig — a közigazgatási államsegély és Baldácsi segély egyházmegyénkénti felosztási kulcsa azon lélekszám lenne, amely után a közalapi kivetés fizettetik.

Egyházmegyei közgyűlésünk sajnálattal érezte eddig is, hogy tarthatatlan az a gyakorlat, mely ezen segélyek egyházmegyénkénti szétosztását az egyházmegyék lélekszáma szerint eszközölte. Sajnálattal állapítja meg egyházmegyénk, hogy a segélyek szétosztásának szintén a lélekszám szerinti ezen újabb tervezete rá nézve újabb károsodást jelentene, amennyiben az eddigi 12o/0 helyett ezután csak 10o/o segélyben részesülhetne. De ilyen az arány a többi azon egyházmegyéinkre nézve is, amelyek kisebb lélekszám mellett több gyülekezetét számlálnak. Tisztelettel felhívja egyházmegyénk a szives figyelmet azon körülményre, hogy segélyek kiosztásánál legkevésbbé lehet irányadó a lélekszám, hiszen akkor például tizezerlelkes tiz gyülekezetből álló egyházmegye az egész egyházkerületre eső segélyek 50o/o-át is elvihetné, még olyan egyházmegyék elől is, amelyekben ugyanazon lélekszám mellett husszorannyi gyülekezetei tartanak fenn a sokkal szegényebb sorsú hívek. Az egyházmegyék segélyre utaltsága a lélekszámmal majdnem teljesen fordított, a gyülekezetek számával majdnem teljesen egyenes arányban áll. Az egyik kérdéses segély meg éppen: »közigazgatási államsegély«. A közigazgatási (esperesi) teendők és szükségletek sem a lélekszámhoz, sokkal inkább a gyülekezetek számához igazodnak. Az egyházmegyék lélekszáma szerinti ez újabb felosztási kulcscsal ellenben — hogy több példát ne vegyünk — a testvér tatai egyházmegye, mely 35.271 lélekszámúval összesen 35 anya-, leány- és misszióegyházat tart fenn, kapna 19.9o/o-ot, mig a veszprémi egyházmegye, mely 17.986 lélekszámával tart fenn 40 anya- és leányegyházat, részesülne csak 10o/o segélyben, pedig még hol van a tatavidéki gazdag területek lakosságának vagyoni helyzetéhez a» veszprémzalai sziklásköves vidékek lakosainak vagyoni helyzete? Mégis egyházmegyénk nem ragaszkodik mereven a gyüle-