Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-08-11 / 32. szám
148. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 1929. hetne tartani, ami az ügyek elintézését késleltetné, azért mellőzendő ezen újítás és meghagyandó a régi intézkedés. 4. Ugyancsak elvi újítás az is, hogy a választók közé felvételt bizonyos formaságok között s nyilatkozattétellel magának az egyháztagnak kell kérni. Felesleges, munkát szaporító célszerűtlen intézkedés s e helyett sokkal célszerűbb az eddigi hivatalból történő összeírás, illetve választói névjegyzék-készítés. Nagyon nehézkessé teszi ezt az eljárást az, hogy sokan nem fogják kérni, ha a lelkész egyik-másikat elfelejti felhívni, részrehajlással vádolják meg. S a 28. § 2. pontban kívánt nyilatkozatnak vajmi kevés jelentősége van, ezért mellőzendő s fenntartandó az eddigi gyakorlat a választói jogosultság szabatosabb meghatározásával főleg családtagokra nézve, amit összhangba kell hozni az adózási törvénnyel, amiről a kívánalmaknál szólunk. 5. Az egyházi élet sokoldalúságának a több munkás sikeresebb munkásságának folyománya a 34. és 35. §, melyek új állások,- tisztségek felállíthatását és annak módozatait szabályozzák, ami nemcsak az egyházközségnél, hanem a fokozatos hatóságokra is kiterjesztendő. (Folyt, köv.) Vargha Kálmán. Püspöki egyházlátogatás a tatai egyházmegyében. Május 6-án Dadot érintve érkezett Püspök úr Bokodra. A község határában Szűcs Pál lovasdandérium élén üdvözölte, a község szélén pedig Pataky Pál nyugdíjba vonuló főjegyző fogadta Püspök urat az elöljáróság élén. A községbe való bevonulás alatt a református és az evangélikus templomban szóltak a harangok. A lelkészlak előtt, mint Barsy Sándor lelkész mondotta, ádventi hangulatban várakozott a gyülekezet. Az ősz lelkipásztor biblikus beszéddel üdvözölte az örömhír hirdetésére érkező főpásztort. Püspök úr meghatottan válaszolt az üdvözlésre s útjára virágot szóró leányok sorfala között ment a parókhiára. Megérkezése után nyomban megkezdődött az istentisztelet; a 63. dicséret 1. versének eléneklése után imádkozott Barsy Sándor lelkész, majd közének után (31. dics.) Püspök úr hirdette az igét Ruth könyve 11:12 alapján, Rúthoz hasonlítva a bokodi gyülekezetei és imádságos lélekkel kérte Isten áldását erre a növekvő gyülekezetre. Az istentisztelet a 7. dicséret 5. versének eléneklésével ért véget. Istentisztelet végeztével volt a küldöttségek fogadása a lelkészlakon; az evangélikus egyház küldöttségét Balogh István lelkész, a fehér-komáromi egyházmegye esperese vezette, a r. kath. egyházét Radics Ernő r. kath. káplán, a község nevében Pataky Endre, akkor választott főjegyző üdvözölte Püspök urat, a ref. jótékony nőegylet nevében Szűcs Józsefné, az Olvasókör részéről Szűcs Lajos, a református leányok hevében Szijj Zsófi. Még ugyancsak a délelőtt folyamán volt a presbiteri gyűlés, melyen a megnyitó imát Löké Károly esperes, a befejező imát Barsy Sándor helybeli lelkész mondotta. A presbiteri gyűlésen Püspök úr teljes elismerését fejezte ki a nagy terheket hordozó, de a külső és belső épülésnek legbeszédesebb bizonyságát nyújtó gyülekezet iránt. És magunk is úgy láttuk, hogy Barsy Sándor, aki szivvellélekkel lelkész, kis gyülekezetét úgy pasztorálta, hogy könnyű volt neki »új szántást« szántani. Bár az új iskola építéséből kifolyólag súlyos terhet hordoz a gyülekezet, de mivel hitélete nagyobb a terhénél, hisszük, hogy buzgó lelkésze rövidesen megint bizonyságot tehet, mint már tett annyiszor építő munkája végzése közben, hogy semmi sem lehetetlen a hívőnek. Sajnos, a nagytiszteletü asszony betegen feküdt s így Püspök úr és kísérete csak férje útján üdvözölhette. Éppen ezért ebéd is az új iskolában volt. Ebéd alatt Püspök urat köszöntötték Barsy Sándor a református egyház, Balogh István ev. esperes-lelkész az evangélikus egyház nevében, mikre Püspök úr válaszolva, Bököd község lakosságára kérte Isten áldását. Püspök úr és kísérete egy végtelenül kedves együttlét emlékével távoztak Bokodról. Nekünk, akik a megfigyelő szerepét is betöltöttük, az volt az érzésünk, mintha ez nem is generális visitatio lett volna, hanem szövetségmegujítás a két idős, munkás lelkipásztor — Püspök úr és Barsy Sándor — között a jövő további feladataira. Délután fél 4 órakor indult el Püspök úr Bokodról a dadi egyházközség megvizsgálására, a dadi lovasbandériumtól kisérve, melynek nevében Szűcs Pál a határon vett búcsút Püspök úrtól, akit a dadi lovasbandérium ugyancsak itt köszöntött s kisért a községbe. A község bejáratánál felállított diadalkapunál Zala Kálmán főjegyző mondott üdvözlő beszédet a községi elöljáróság nevében. Zala azt mondotta üdvözlő beszédében, hogy a külső jelek nem mutatják azt a szeretetet, melyet szivükben éreznek, de azt hisszük, hogy megbocsát nékünk a főjegyző úr, hogy a külső jelek is megcáfolták, mert még az utat is, melyen a parókhiáig vonult Püspök úr, ad hoc »beültették« kis fácskákkal s azokat feldíszítették nemzeti lobogókkal. A lelkészlakás előtt elsőnek egy kis vasárnapi iskolásleány, Deák Erzsébet virágcsokrot nyújtott át Püspök úrnak ezekkel a szavakkal: »A szeretet soha el nem fogy.« Majd Mikos Lajos lelkész mondott igen komoly, Isten dicsőségét munkáló, lélekből fakadó beszédet. Üdvözlő szavai a lélek lebomlása volt az élő Isten előtt. Püspök úr válaszában hitbizonyosság és az isteni örök kegyelem minden emberi értelmet felülhaladó nagysága áradt lélekből lélekbe. Megérkezés után rövid pihenőt tartva, megszólaltak a harangok és hivó szavukra a hívek zsúfolásig megtöltötték a szépen feldíszített templomot. Püspök úr magyar ruhás s útjára virágot szóró leányok sorfala között ment az istentisztelet elvégzésére. Az úrasztala körül magyar ruhás leányok alkottak élő koszorút. A 7. dicséret és a CV. zsoltár egy-egy versének eléneklése után Mikos Lajos lelkész imádkozott, majd a gyülekezeti énekkar éneke után (Térj magadhoz drága Sión) Püspök úr végezte az istentiszteletet, ,alapigéül választván CXLV. zsoltár 18. versét. Az imádság értékéről szóló mély beszédében rámutatott a hitetlen ember magára hagyatottságára, de meggyőző erővel mutatott rá arra is, hogy a hivő ember soha sincs egyedül, mert mindig közel van hozzá az Ür. Istentisztelet után Püspök úr a lelkészi hivatalban küldöttségeket fogadott. Tisztelegtek a róm. kath. egyházközség Molnár János plébános, Dad község képviselőtestülete és elöljárósága Takács Pál biró, a tantestület Székely Zoltán kántortanító, a református leányegylet Kathona Piroska tanítónő vezetésével, aki gyönyörű azaleát adott át Püspök úrnak; az elemi iskolás növendékek nevében Baranya Mária VI. o. t., a református énekkar nevében ifj. Szőllősy György, a leventék nevében Farkas Pál segédjegyző főoktató, a presbitérium nevében id. Szőllősy György üdvözöl-
