Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1929-08-11 / 32. szám

1929. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 149. oldal. ték Püspök urat, aki mindegyik küldöttségnek külön válaszolt. Püspök úr már Bokodon sem tudta maga teljesíteni lábfájása miatt a látogatásokat, azért úgy Bokodon, mint Dadon az egyházmegyei elnökséget kérte meg, hogy fejezzék ki köszönetüket a küldöttsé­geket vezető uraknál. Az egyház Püspök úr tisztele­tére az elemi iskolában valóban fejedelmi uzsonnát adott, mely alatt Püspök urat Mikos Lajos lelkész kö­szöntötte fel s az énekkar több számmal gyönyörköd­tette a szépszámú vendégsereget. Genfi levél. Genfben a lakosság többsége protestáns. Büsz­kék vallásukra és múltjukra s nehezen hódíthatok meg Genf nemzetközi jellegénél fogva az idegenek közt eléggé elterjedt és meghonosodott szektárius moz­galmaknak. Meglepően finom ma a vallásos türelem és mások vallási fölfogásának tisztelése. Egy század­dal ezelőtt még a prot. többségű lakosság népszavazás utján akadályozta meg, hogy a közeli francia hegyekig terjedő és Svájcot megillető sik területet a genfi kan­tonhoz, tehát Svájchoz csatolják, tekintettel az ott élő lakosság katholikus vallására, sőt még ennek a század­nak az elején is a városi tanács ellenszegült a már el­készített Szervét szobor felállításának, amely jelenleg a szomszédos Anemasse nevű francia városban áll s Genfben Szervét emlékét csak az u. n. kiengesztelési kő jelzi Champelen, a kivégzés helyén. Ma már sok minden megváltozott. Az óváros ódon, patinával és mohával megbarnított, Kálvin korából fennmaradt vastagfalu és ódivatú házaiban békés tanyát találtak a különböző, többnyire idegen nyelvű szekták: (a quákereknek, akik csendesen nézik a hatalmas kandal­lóban lobogó tüzet, közvetlen a valamikor Kálvin és Béza hangjaitól viszhangzó St. Pierre tövében van egy kis imatermük, ép így az adventisták is a törté­nelmi kövek között senkitől nem háborgatva elmél­kednek a jövendőről. Genfben legnagyobb szekta a scientista felekezet, modernül berendezett diszes templomukkal, érdekes kettős szószékkel, ahol egy férfi és egy nő közösen végzi az istentiszteletet. Láto­gatottságára nézve jellemző, hogy vasárnap délelőtt két istentiszteletet tartanak; az egyiket francia, a má­sikat angol nyelven. Bőven találhatók spiritiszták, okkultisták és ehhez hasonló társaságok is — mutatva az emberi szellemben rejlő örök keresési vágyat, amely az örökkévalóságot akarja gyenge földi szemekkel megérzékíteni s közben elveszti az életnek szikla­bázisát: az isteni kijelentést. Az egyház a szekták ellen híveit csak preventive módon védi, nyilt hitvitatkozá­sok nyomai csak képekben élnek. Annál erősebb és következményeiben messze­­ható fontosságú a harc, amely egyre intenzivebbé válik a hit és hitetlenség között. Itt már nem egyszerű közönyösségről van szó, hanem a két világnézet, a keresztyén és keresztyénellenes eszmék nyilt küzdel­méről. Érdekből senki nem mutathatja magát vallá­sosnak, a vallást senki nem használhatja lépcsőfok­nak bizonyos pozíciók elnyerésére. A genfi s általá­ban a francia nyelvű protestantizmus életútját na­gyon is körvonalazza Krisztus mondása: »aki nem mellettem, ellenem van«. Egyetemi professzortól kezdve az utolsó anarchista munkásig találhatók em­berek, akik a maguk felfogása és osztálya apróbb­­nagyobb céljainak és érdekeinek ellenségét látja az egyházban és a keresztyénségben. Nem szokatlan je­lenség, amikor néhány hatalmas, többnyire vörös szinü plakát megjelenik a hirdetőoszlopokon, nyilt előadást jelentve valamelyik öblös teremben: »Miért nem va­gyok keresztyén« és hasonló vonatkozású tárgyakról. Természetes, hogy a tömeg valóságos ostromot indít a terembe való bejutás érdekében, ahol véleményt alkot pro és kontra, ilyen összejövetelek felejthetlen látványa: Genfben, a hajdani kálvinista Rómában a prof. és kath. együtt válaszolnak, együtt védik Krisz­tust és támogatják egymást szerető aggódással, tanú­bizonyságot téve az evangélium igazsága mellett. A mai lelkésznek fel kell készülnie a modern tudomá­nyok minden fegyverével, mert végzetes, ha vala­melyik terrénumon vérző sebet kap a keresztyén világ­nézet védője a tömeg előtt, amelynek hajlama van a tudományt szembeállítani a vallással s amelynek éle­tében sok helyen a hitetlenség szinte aktuálissá válik. Előadásokon kívül röpiratokban, plakátokban és kü­lönböző csoportok sajtóorganumaiban széles mező nyí­lik az egyházellenese harc számára. Mindennapiak a gúnyképek: Kálvin csókolja a pápa lábát, vagy papok egy emberiséget jelképező juhnyájat hajtanak egy akolba, ahol a kapitáüzmus képviselői nyírják és tor­kukat vágják nekik. Munkásfelvonulások alkalmával zászlókon öles betűkkel olvasható: Le a kapitálizmus­­sal és az egyházzal: az emberiség két nagy ellensé­gével. S mivel személyében senkit nyíltan meg nem sérthetnek, így névtelen levél gyakori jelenség a lel­kész asztalán. Pl. pár héttel ezelőtt hirdette. ki egy istentisztelet alkalmával a genfi fiatalabb lelkészge­neráció egyik legkiválóbb tagja: »ezentúl nem olvassa el többé a névtelenül érkező durvahangu leveleket. Gyávákkal nem veszi fel a harcot s aki sértő szavai miatt a bíróságtól fél — az hallgasson«. (Folyt, köv.) Pataky László. r KÖNYVISMERTETÉS :7-T A A budapesti ref. theol. akadémia idei Értesítőjét az intézet új igazgatója, dr. Sebestyén Jenő szerkesz­tette. Az ő tollából az Értesítő vezető helyén olvas­ható az a beszéd is, melyet »/Veonaciotialismus és kálvinizmus« címmel tartott az Akadémiának szept. 21-i évmegnyitó ünnepélyén. Az értékes előadást vé­gighallgatta gr. Klebelsberg Kunó Magyarország kul­tuszminisztere is. A beszéd programmbeszéd-féle, melynek végső célja »olyan új, friss lelkű, hivő akti­vitással és hivő keroismussal telített református lel­­készi gárda nevelése, mely mindent, tehát a maga egész életét is Isten dicsőségére, az anyaszentegyház virágzására s a földi haza javára kamatoztassa«. A tanári testület 14 tagból áll. A hallgatók száma az I. félévben 106, a második félévben 99; ezek közül egy meghalt. Külföldi főiskolákon folytatta tanulmányait kilenc növendék. Női hallgató volt 12. A theológusok vasárnapról vasárnapra járták a pestkörnyéki gyüle­kezeteket, s a szószéki szolgálatban segítkezve gya­korlati önképzésüket segítették elő. A legációk száma ' szaporodott, de »a legátumok még mindig a mi kerü­letünkben a leggyöngébbek«, mondja a jelentés. Va­sárnap reggelenként rendes akadémiai istentiszteletek voltak az internátusi ifjúság számára. Bibliakörök eredményesen működtek. Három »theológas-estély«. is volt. A tiszta jövedelem palást­alapra ment. A félévi kollokviumok nem valami jó eredményt mutatnak: a hallgatók 59.8 százaléka nem tett eleget a rendes időbeli kollokviumi kötelezettsé­

Next

/
Thumbnails
Contents