Dunántúli Protestáns Lap, 1929 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1929-07-28 / 30. szám
138. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1929. Cserkészeink már az év elejétől kezdve komoly céltudatos munkával készültek e nagyarányú táborozásra. Mivel az élelmiszerelosztás megkönnyítése céljából a 800 magyar résztvevőt 50 főből álló csoportba kellett beosztani, a Magyar Cserkészszövetség 8 más csapattól 14 cserkészt osztott be a kollégiumi jamboree-csoportjaa, mely 50 főből álló csapat vezetésével Horváth Endre gimn. tanárt, a kollégiumi gróf Tisza István cserkészcsapat parancsnokát bízta meg. Ez a XI. sz. jamboreecsapat julius 2—12-ig tartotta előkészítő táborozását, melynek utolsó napjaiban Gróf Khuen Héderváry Károly, Magyarország főcserkésze és dr. Temesi Győző, az angliai magyar tábor parancsnoka meglátogatván a csapatot, meggyőződtek arról, hogy annak minden tagja a komoly cserkészakarattal készül a nagy útra, az angliai táborozásra, hol 48 nemzet cserkészfiai közt megakarják tartani azt a helyet, melyet 1924-ben a kopenhágai hasonló táborozáson maguknak kivívtak, hol 33 nemzet cserkészei közt a harmadik helyre kerültek s megjelenésükkel, fegyelmezett fellépésükkel, céltudatos komoly munkájukkal, a nemzeti tárgyú bemutatásokkal, ének- és zeneszámokkal, nagy fegyelmezettséget és ügyességet kívánó játékaikkal befogják bizonyítani, hogy a magyar nemzetben nemcsak az akarás vágya van meg, de műveltségénél, tudásánál fogva minden joga megvan arra, hogy az isteni örök igazság alapján visszakövetelje s visszaszerezze azt a hazát, melyet ezer éven át Nyugat művelődésének biztosítására és annyi véráldozattal megtartott. Mi bízunk a mi cserkészfiainkban, akiket ma már idegen országokon keresztül röpít a száguldó vasparipa, tudjuk, hogy mindannyian egy nemzet keresztje alatt roskadva megfogják éreztetni néma tiltakozásukkal is az igazságtalanság ellen az egész világ ifjúságával, hogy há emberek, Krisztus követői, igazi cserkészek akarnak lenni, le kell venni a keresztet azok válláról, akikre azt önhibájukon kívül az emberi önzés, bosszú és hatalmi vágy helyezte. Ott fog állni a magyar ifjúság virágának sora a nagy lord előtt, aki — hisszük — örömmel fogja látni, hogy az a nemzet, melynek ilyen ifjúsága van, valóra fogja váltani az ő reményét, mindnyájunk vágyát: az isteni örök igazságot. A Mindenható kegyelme kisérje cserkészeinket nagy útjukon, segítse őket céljuk eléréséhez s hozza vissza őket testi és lelki áldásokban gyarapodva. Gyűlések a tatai egyházmegyében. Július 16-án reggel 8 órára jött össze a tatai egyházmegye lelkészi kara Tatán, hogy a másnap: 17-én tartandó egyházmegyei gyűlést megelőzőleg megtartsa előzetes értekezéseit, tanácskozásait. A lelkész gyámintézeti közgyűlés tárgysorozatát rövid idő alatt elintéztük, mert az ig.-tanács kellőképen előkészítette azt. Az eddigi tisztikart hat évre újra megválasztotta a közgyűlés. Ennek végeztével következett a belmissziói bizottsági gyűlés, melyet a XVIII. zsolt. első versének eléneklése után Löké Károly esperes-elnök imája, majd a belmisszió lényegére szükséges voltára frappáns szavakkal rámutató beszéde nyitott meg. A múlt évi belmissziói tevékenységről szóló jelentéseket, tekintettel arra, hogy a nyomtatványok még nem jelentek meg, nem tárgyalhatták kellő részletességgel, hanem megbízást kapott Baráth József előadó, hogy a nyomtatványok megjelenése után beérkező jelentésekből referádáját készítse el és az esperes felülvizsgálata után terjesztessék az fel a kerületi belmissziói bizottsághoz. A belmissziói munkák az előző évi mederben haladtak. Baráth József előadó beszélt a presbiterek szellemi neveléséről, melyre nézve hangsúlyozta, hogy azt már az egész ifjú korban kell megkezdeni ,mert csak így nevelhetünk minden tekintetben alkalmas presbitereket. Nagy Kornél jelentést tett a dunaalmási Kerkapoly-Bodor szeretetházról. Nagyszabású építkezés történt, sajnos azonban a növendékek létszáma jóval kevesebb, mint amennyi hely van, mert a minisztérium nem utal be annyi gyermeket, mint azelőtt. Nekünk magunknak kell azon lenni, hogy a nagyszerű intézet növendékeinek létszámát emeljük azzal, hogy a felvétel követelményeinek megfelelő gyermekek felvételéért folyamodjunk. A jövő évi munkaprogramm lényeges pontja, hogy a tél folyamán a belmissziói bizottság Tatabányán, mint az egyházmegye egyik legexponáltabb helyén belmissziói napot tart. A belmissziói bizottsági gyűlés után következett a »Lelkészértekezlet« gyűlése, melyet Besse Lajos ért. elnök nyitott meg. Komjáthy Aladár előadása alapján megtárgyaltuk Gál Endre pénz- és könyvtáros jelentését, számadásait és az 1929. évi költségvetést, melynél az értekezlet annak a nézetének adott kifejezést, hogy minél több theol. munkát vásároljunk az egyházi lapok járatásán kívül, hogy abból a szép és értékes könyvtárból, melyet elődeink teremtettek, a jelen tudományos művei se hiányozzanak. Tapsonyi Sándor ért. jegyző előadása alapján az ért. kimondta, hogy minden tag tartozik belépni az Orle-be. Majd Egerházy Lajos Orjo ig. hívta fel a lelkészi kar figyelmét arra, hogy ne legyünk közömbösek a saját dolgaink iránt, hanem karoljuk fel igazi ügybuzgósággal azokat az intézményeket, melyek a mi érdekeinket vannak hivatva munkálni. Legkiemelkedőbb pontja volt a tárgysorozatnak az I. t.-c. revíziója tárgyábani javaslat alapos megvitatása. Vörös János és Baráth József voltak az előadók. Részint az ő előadásuk alapján, részint Győry Elemér indítványára több változtatást javasoltunk, hogy a t.-c. az élettel is, meg az egész törvénnyel szoros összhangba jöjjön. Süvegh István előadása alapján a gróf Ráday Gedeon-féle indítványt az értekezlet nem fogadta el, hanem kimondta, hogy kívánatosnak tartja, hogy a lelkészek is vállalhassanak országgyűlési képviselőjelöltséget. Igen értékes és komoly előadást tartott Sáhó István a lelkész-tanítóság kérdéséről, rámutatva arra, hogy bár a két állást egy ember alig töltheti be kellő eredménnyel, mégis meg kell adnunk magunkat egyetemes egyházunk érdekében az állam szűkmarkúsága miatt a szükségszerűségnek. Várady Lajos az egyházi bálokról és táncról tartott igen élvezetes előadást, nem ítélve el a tisztességes táncot, mint a hangulat kifejezőjét, de tiltakozott az ellen, hogy az egyház cégére alatt tartassanak bálok. Az értekezlet így határozott. Ima és a CV. zsoltár eléneklése után az értekezleti gyűlés véget ért. Ezután következett a számvevőszéki ülés, melyen az egyházak számadásait és költségvetéseit bíráltuk meg, tárgyaltuk le, hogy az egyházmegyei gyűlés érdemleges határozatot hozhasson. Számvevőszéki ülés után a másnapi egyházmegyei gyűlés kényesebb természetű tárgyait tettük megbeszélés tárgyává, hogy azokkal a gyűlés minél több tagja tisztában lehessen az előadón kívül s a felszólalások érdemlegesek, a tárgyhoz szigorúan ragaszkodók legyenek és így a gyűlés sima lefolyását biztosítsák.
