Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-04-08 / 15. szám

60. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1928.

hatalom forrása a nép. A puritánizmus és a természetjog (amelyet Burlamaqui genfi tanár elvei alapján az angol egyetemeken tanítottak) az a két forrás, amelyből az amerikai gyarmatokban a Jogok kinyilatkoztatásának szerzői alapelveiket merítették (Boston 1772. Williamsburg és Philadelphia 1776); ezek a deklarációk megelőzték és inspirálták az 1776 julius 4-iki Függetlenségi Nyilatkozatot, amelynek szerzője Jefferson Tamás. Az Unió alaptörvényéről egy amerikai folyófolyóirat ezt Írja: »Ez az alkotmány nem csupán az értelem és az ész terméke, sőt inkább az isteni gondviselés jegyét viseli magán. Istennek megmentő ajándéka volt ez a fenyegetett és szorongatott Uniónak«.

Angolország reformációját a XVI. században felülről intézték, épen azért az nem talált visszhangra a nép körében. Az egész angol népet átható reformáció nem a XVI., hanem a XVII. században ment végbe; a nemzetnek jelentékeny része csak skót és holland hatás következtében fordult szívvel s lélekkel a reformáció felé. Ennek a reformációnak főtényezői, a puritánok mellett, az indenpendensek voltak, akik egyfelől az egyház és állam szétválasztását, az egyes gyülekezetek önkormányzatát, zsinati rendszerben való szabad társulást, az egyháztagok szavazati jogát és az egyházi gyűlések nyilvános jellegét, másfelől lelkiismereti szabadságot követeltek. »Lelkiismereti szabadságot mindenkinek, aki a Krisztusban hisz, kivétel nélkül!« hangoztatták a yorkshirei parasztok. A lelkiismeret szabadságának eszméjéből fejlődött aztán ki magától a politikai szabadság. A nyugalom csak akkor állt az országban helyre, a szabadság csak akkor lön biztosítva, mikor III. Vilmos németalföldi helytartó az angol trónra jutott. Orániai Vilmos türelmi rendelete (Toleration act), a skót ref. egyház függetlenítése, az állami költségvetés évenkénti rendszeres összeállítása, a parlament jogainak szaporítása és a titkos jelszolgáltatás eltörlése: mind az independensek szellemi munkájának gyümölcse volt.

Mint láttuk, a reformáció után és a francia forradalom előtt majdnem kizárólag csak Angliában, Hollandiában, Svájcban és Északamerikában lehet szó politikai szabadságról s minthogy mind a négy ország erősen kálvinista jelleget mutat, aligha tévedünk, ha ezek szabadságát Kálvinnak és a kálvinizmusnak tulajdonítjuk. Kimondhatjuk tehát, hogy azoknak az eszméknek, melyszerint az ember önmagáé és senki által, akarata ellenére valamely szolgálatra vagy adózásra nem kényszeríthető, hogy a kormányzati, birói és minden hatalom a néptől ered, — Svájcban, Skóciában, Hollandiában, Angliában és az Egyesült-Államokban életre keltét és magasra növekedését a kálvini reformáció demokratikus fuvalmának lehet köszönni s ezek egészen a XIX. századig csakis a protestáns államokban maradtak fenn és biztosítottak az illető nemzeteknek fejlődést és virágzást. pr r^cz Lajos.

— St. Andrae-ben, ebben a Villachhoz közel fekvő ausztriai helységben az ottani biblia-iskola julius 1-től szeptember 10-ig keresztyén családi otthont és üdülőt rendez be. Az Alpesekben fekvő, fenyvesekhez és az ossiachi tóhoz közel levő villa kedvelt tartózkodási helye lesz^ különösen az evangéliumi munkában elfáradtaknak. Napi ellátásért (szoba és háromszori étkezés) személyenként 7 osztrák schilling (5.70 P) fizetendő. Bővebb felvilágosítással Frln. Wenger, St. Andrae Bibel Schule, St. Rupprecht bei Villach, Austria, szolgál.

Harangszentelés a sólyi leányegyházban.

Nagy és felemelő ünnepség színhelye volt április

1-én, virágvasárnapján a dunántúli egyházkerület egyik legkisebb gyülekezete a sólyi leányegyház. Ezen a napon avatta fel a gyülekezet két új harangját s az újonnan beszerzett úrasztalát az egyházkerület püspöke dr. Antal Géza.

A Püspök úr reggel fél kilenckor érkezett meg Sólyba a Veszprém felől jövő vonattal. Kíséretében voltak : dr. Horváth Lajos Veszprémvármegye alispánja, dr. Szalóky József, a veszprémi járás főszolgabírója, Szűcs József esperes és dr. Tóth Endre theol tanár. Az állomáson a falu apraja s nagyja várakozott már a főpásztorra, kit a község nevében Németh Ignác körjegyző köszöntött szívből jövő szavakkal. Püspök úr meleg válasza után kocsira szállt s a tiz kocsiból álló menet, mely előtt 12 délceg lovas legény haladt s melyet a falu lakossága nyomon követett, áthaladt a község bejáratánál felállított díszes diadalkapu alatt, mely a maga „Isten hozott“ feliratával is kifejezésre juttatta a község lakosságának szeretetét. Az iskola udvarán Jákóy Pál, a hajmáskéri anyaegyház lelkésze köszöntötte lelkes szavakkal püspök urat, aposztrofálván őt, mint hív pásztorát a reábizott nyájnak, aki a legkisebb gyülekezetről sem feledkezik meg, de eljön, hogy örömükben osztozzon, hogy örömüket még nagyobb örömmé tegye. Püspök úr meghatva mondott köszönetét a lelkésznek meleg szavaiért s a gyülekezetnek a díszes fogadtatásért. A sólyi fehérruhás leányok élén Pruzsinszky Irma közvetlen szavak kíséretében pompás szegfücsokorral kedveskedett püspök úrnak, kinek azután bemutatták a sólyi gyülekezet presbitereit, akikkel néhány percig elbeszélgetett.

Délelőtt tiz órakor kezdődött meg a harangszentelési ünnepély. Fennálló ének és a Szűcs József esperes által szerzett alkalmi gyülekezeti ének elhangzása után — mely éneket a papkeszi gyülekezet csengő hangú kántora, Köntös Dezső vezetett —, püspök úr buzgó imában emelte fel a sziveket a Mindenhatóhoz és kérte az Isten áldását a gyülekezetre s annak új harangjaira s az újonnan beállított úrasztalára, majd a harangok egyenként megszólaltatása után megáldotta azokat. Ünnepi prédikációt Szűcs József esperes tartott, „Lélek az, ami megelevenít“ ige alapján fejtegetvén széles látókörű, mély tartalmú beszédben az ünnepi alkalom nagy jelentőségét. — Most Jákói Pál hajmáskéri lelkész ismertette a gyülekezet felett elsuhant közelebbi harminc év történetére való visszatekintés után a harangbeszerzés körülményét s olvasta fel az adakozók névsorát. Végül főtiszteletü püspök úr szólt még a gyülekezethez. A sólyi ref. egyház háromszázados történetére való rövid visszapillantás után — melyben odaállította a gyülekezet most élő tagjai elé az őseik áldozatkész, bátor és kitartó hűségét egyházuk iránt —, lelkes és lelkesítő szavakban buzdította a híveket a jó munka tovább folytatására, lelki életük megszentelésére; végül Isten kegyelmébe ajánlotta a gyülekezet tagjait.

Gyülekezeti záróének után a templom előtti téren várakozó hívek között Szűcs József esperes az egyházmegye, Jákóy Pál lelkész a gyülekezet nevében köszönte meg püspök úr szives készségét, mellyel részt vett a gyülekezet ünneplésében. — Püspök úr mindkét köszönetre annak hangoztatásával válaszolt, hogy az ő számára is nagy ünnep volt résztvenni hívei örömében.

Itt említjük még meg, hogy — bár a templomot zsúfolásig megtöltötték a sólyi és a környékbeli hívek —, sokan mégis kint szorultak a templomból. Ezek szá-