Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-04-08 / 15. szám
1928 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 59. oldal. séget. »Önmaguk, feleségök, gyermekeik és utódaik régi szabadságának fentartására és megoltalmazására nem rendelkeztek más eszközzel; már pedig azért, természeti jog szerint, kötelesek kockára tenni életöket s vagyonukat.« A skót kálvinizmus, mint Froude Írja, a középrend teremtménye volt, amint megfordítva mondhatjuk, hogy a középrend a kálvinizmus által teremteték. A hallgatóság, amely a mezőkön Wishart és Knox János körül összegyülekezék, leginkább majorosokból, munkásokból, mesteremberekből, kereskedőkből vagy az alsóbb nemességből állt, s így alakult meg, most először Skóciában, az embereknek egy szervezkedett osztálya, elszakadva a főuraktól és az egyháztól. Annak a szellemnek, amely idővel uralkodó hatalommá nőtte ki magát Skóciában, mely törvénye és hitvallása volt egy időben s elhatározó volt későbbi sorsára, mint nemzetére, — ott voltak első magvai ezen félig kilöketett vándorló gyülekezetekben. Egyebütt a reformáció már egy létező középosztályt talált, Skóciában a középrend, mint szervezett testület, pusztán és egyszerűen a (ref.) vallás által teremteték. A reformáció előtt ők politikailag nem léteztek; a reformáció művének terhe órájuk nehezült s midőn végre diadalmaskodtak, elkerülhetetlen lön, hogy egymásra kölcsönösen vissza ne hassanak. A vallás, amely a nemesek kezében csak játékszer vala, ezeknél az élet és halál határozott kérdése lett. Ők a kath. vallás visszahozatalát nem akarták megengedni. Az alattvalói hűség elég szép dolog; de im itt egy magasabb alattvalói hűség hirtelen fölfedezve, mely legyőz minden földi tekintetet. Nem ismerek felemelőbbet a történetben, mint Skócia középosztályának az az eljárása, amint a bekövetkezett nagy rázkódásokban Knox mellé sorakoznak. Knox szavai a skót középosztály szivének legbensőbb húrjait reszkettették meg. Nem csupán új hitvallás volt az, amit a skótok a megújított vallásban nyertek: az egy új élő hatalom vala. »A felsőbbek iránti engedelmességből nagyon kevés maradt meg. A szegény ember gondolkodik és tesz maga-magáért. Erősekké, önmagokban bízókká, függetlenekké kezdenek lenni. A mezei gazdaságok jobban vannak művelve, a majorosok gazdagodnak, a kereskedők gyarapodnak.« A diadal a skót középrend szellemének volt köszönhető s e diadal természetes következményeként saját jegyöket és pecsétjöket ütötték a győzelem gyümölcseire. S ez a diadalmas egyház továbbra is folytonosan tévé legelső funkcióját, mint a skót szabadság őre. Több mint felén a XVII. századnak Skóciában kellett a harcnak keresztülküzdetnie, mely valóságban a szabadság és despotizmus közötti harc volt. A skótok tiz nemzedéken át szilárdan hittek a reformáció elveiben s aszerint jártak el. Egy másik angol történetiró, Kidd B. a következő szavakba foglalja a kálvini reformációnak az angol és skót népjellemre gyakorolt átalakító hatását: »Hogy a XVI. százdbeli vallásos mozgalom hatása a nemzeti jellemre nevezetes volt, azt a társadalmi jelenségek tanulmányozói immár teljesen elismerik. így Marshall tanár az ő Principles of Economies (A közgazdaság elvei) cimü munkájában nemrég nyomatékkai emelte ki gazdasági jelentőségét annak a változásnak, melyet az az angol nép jellemében előidézett. »Tanai, mondja, a nemzeti jellemet mélyítették, visszahatottak életmódjára és iparát erősítették.« A családi élet bensőbbé vált, elannyira, hogy »a családi kötelék azoknál a népeknél volt legerősebb és azoknál legtöbb benne az emberi érzés, amelyek az új vallást fölvették; egy nemes társadalmi élet fölépítéséhez soha sehol azelőtt oly erős és finom alkatú anyagot nem használtak«. A népjellem nem csupán mélyült és erősbült, hanem addig ismeretlen mértékben meg is szelídült. Valószínű, hogy ezt az eredményt a tanokban történt változások közül főként azok idézték elő, amelyek az egyént bensőbb érintkezésbe juttatták a keresztyénség megalapítójának valódi életével és példájával, tehát a vallásos rendszernek alapját képező s azt minden egyéb rendszertől megkülönböztető szellem lényegével... A reformáció sarkeszméje a szellemi átalakulás szüksége volt az egyénben s annak erejénél fogva elismerése a papi méltóságnak saját magában. Mint Marshall megállapítja: »Az ember mintegy közvetlenül Teremtője elé bocsáttatott, emberi közvetítő nélkül; az élet erőteljes lett és telve félelemmel, s a nyers és műveletlen népek sokasága most először vágyódott a föltétien lelki szabadság titkai után. Minden egyén vallásos felelősségének elszigetelése embertársaitól, jól értelmezve, szükséges föltétele volt a legmagasabb lelki haladásnak«. így az egyéni jellemet az egyéni felelősség elszigetelése egyfelől nagyban erősítette, másfelől mélyítette és szelídítette az a körülmény, hogy szoros és benső érintkezésbe jutott ama csodálatosan megindító altruisztikus eszményekkel, melyeket a keresztyénség alapítójának egyszerű élettörténete és tettei kifejeznek. Viszont a jellemek szelidülése és mélyülése s a társadalmi életünkben azzal együttesen felszabadult óriási és mindent átható tömege az altruisztikus érzéseknek szolgáltatta valódi mozgató erejét annak az egész haladásnak, mellyel korunkat azonosították«. így a XVI. század végén, a többé-kevésbbé abszolút monarchiákkal benépesített Európában az önkormányzatnak, a népszuverénitásnak három kis tűzhelye volt: Svájc, Németalföld és Skócia, — mind a három a kálvinizmus szülöttje. S a politikai szabadságnak e három kis tűzhelye, mely a Kálvintól Géniben meggyujtott világítótoronyra szegzé tekintetét, e szabadság fényével lassanként az egész Nyugatot, sőt az új világot is el fogja árasztani. Hazánkban is Bocskai, Bethlen és Rákóczi, Erdély református fejedelmei a nagyobb részében kálvinista nemességgel együtt védelmezték meg a nemzet vallásos és alkotmányos szabadságát. Az északamerikai Unió szabadsága a Mayflower »Zarándok atyáinak« (Pilgrim Fathers) eszméiből és berendezéséből fakadt és áradt szét az egész Unióra. Uj-Anglia teljesen rányomta bélyegét az Unióra és Uj-Anglia valamennyi államát a református hit vértanúi alapították. Robinson követői saját bevallásuk szerint nem azért vonultak Rhode-Islandba, hogy egy mintaállamot alapítsanak, hanem hogy egy olyan darab földet találjanak, ahol Istent szivük sugallata szerint tisztelhetik. Az igazi demokrácia, fejlődésére nézve, oly kedvező talajra talált Amerikában, hogy itt valóságos erdővé nőtt. Virginia alkotmánya már 1620-ban felállítja a képviseleti kormányzatot, az esküdtszéki törvénykezést; Massachussetts kezdettől fogva létesíti a következő népoktatást s az állam és egyház teljes szétválasztását. Roger Williams 1633- ban az összes felekezetek teljes egyenlőségét követeli s ez elvek alapján alapítja meg Providence városát és Rhode-Island államot. A nép közvetlenül maga kormányozta magát; minden polgár egyenlő volt a törvény előtt s minden törvényt a népgyülésnek kellett megerősítenie. A quákerek Pennsylvániában és New- Yerseeben hasonló elvekre alapították az államot: a
