Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-02-19 / 8. szám
Harminckilencedik évfolyam. 8. szám Pápa, 1928 február 19. DDRÁNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..................................*........................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -...................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- .# FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. A presbitérium kálvini eszménye és a magyar református egyház. Kálvin János felfogása szerint a lelkipásztorok ugyan fontos tényezők az egyház életében, azonban az egyház feladatai sokkal nagyobbak és nehezebbek, semhogy azokat egymagukban megvalósíthatnák. Ezért hangsúlyozza, hogy az egész keresztyén társadalomnak kell munkába állani s küzdeni a nagy célért: Krisztus királysága diadaláért. Az igazi egyházban szerinte nemcsak pásztorok, hanem ezek mellett tanítók, diakónusok és vének (presbiterek) is vannak. Ez utóbbiak a lelkipásztorokkal együtt alkotják azt a tanácsot, melyet Kálvin „consistoire“-nak, mi presbitériumnak nevezünk. E testület kötelessége „mindenkinek életmódját figyelemmel kisérni, barátságosan meginteni azokat, akiknek buzgósága megapad, meginteni azokat, akik rendetlenül élnek.“ Kálvin szerint tehát a presbitérium hivatása az egyházfegyelem gyakorlása: a makacs bűnösök, vagy eretnekek a presbitérium által az űrvacsorától eltiltandók. A magyar református egyház szervezete a XVI. században nem Kálvin eszménye szerint alakul ki. A tarcali zsinat végzéseiben ugyan említést találunk a presbitériumról, de ez a körülmény onnan magyarázható, hogy említett zsinat Béza Tódor genfi lelkipásztor hitvallásos iratát tette magáévá több-kevesebb módosítással. A gyakorlatban senki sem próbálkozott a zsinat végzése alapján a presbitériumok felállításával. A XVII. században azonban egyfelől a dunántúli, másfelől a tiszáninneni egyházkerületben találunk példát erre. Amott Kanizsai Pálfi János, itt az úgynevezett puritán mozgalom hívei állítanak fel presbitériumokat az egyes gyülekezetekben, s úgy Kanizsai, mint a puritánok Kálvin szellemében fogják fel a presbitérium hivatását, a presbitériumban egyházfegyelmező, lelkigondozó testületet látnak. Kanizsai szabályzata szerint a presbiterek „morum censores et fidei, in ecclesiasticae disciplinae administratione adiutores“. Medgyesi szerint pedig a prédikátorokból és presbiterekből álló tanács elébe vitetnek mindennemű igazán egyházi ügyek, bajok és ott a Szentirásban kiadatott törvények szerint egyháziképpen megitéltetnek; ugyan ő nagy súlyt fektet a presbitérium fegyelmi hatáskörére, s bizonyítja e testület létjogosultságát, melynek feladata főkép a fegyelem gyakorlása. Tolnai Szabó Debrecenben tartott értekezése a presbiteri gyűlés munkakörét Ieirve többek közt felsorolja, hogy ezen a presbiterek a nékik kijelölt családok élete folytatásáról beszámolni, az engedelmeskedni nem akarókat meginteni s excommunicálni tartoznak. A XVIII. században egyfelől a már említett kezdeményezésekre, illetve újabb külföldi hatásokra visszavezethető törekvéseket találunk, a presbitériumok felállítását illetőleg. Ilyen volt Szőnyi Benjámin és Szikszai György lelkipásztorok tevékenysége e téren. Mindkettő elsősorban egyházfegyelmező testületet látott a presbitériumban. Szőnyi szerint a presbiterek első kötelessége a közönyösök és botránkoztató életűek megintése, a presbiteri gyűlés legfőbb tárgya a magokat meg nem jobbítok fegyelmezése, úgy mint maga a Krisztus Máté 18-ban parancsolja. A Szikszai által felállított makói presbitérium a rendetlen életüeket megintette, sőt az úrvacsorától s egyéb egyházi funkcióktól is eltiltotta. Másfelől azonban azt látjuk, hogy a presbitériumhoz hasonló testületek a községi, illetve városi elöljáróságokból is alakulnak és pedig nem a kálvini felfogás érvényesüléseképpen, hanem azért, mert az elöljáróságokban mindinkább tért hódít a római katholikus elem, s kívánatosnak mutatkozott, hogy a református egyház ügyeit tisztán reformátusokból álló testület intézze. így alakult meg a debreceni városi tanács református tagjaiból a református egyház konzisztóríuma. Megjegyzendő, hogy már a puritánok műveiben és gyakorlatában a presbitérium munkásságának egy olyan körével is találkozunk, mely az eredeti kálvini eszményképben nem foglal helyet: az egyház anyagi ügyeinek intézésével. S ennek a munkakörnek előtérbe jutását nagy mértékben előmozdította a községi, illetve városi szervezetből kiinduló fejlődés. Ennek a ténynek bizonyítéka az 1791. évi budai zsinat VI. kánona, mely szerint a presbilerium kötelességei közt csak mint 5-ik szerepel a következő pont: „Minden, ami a keresztyén szelídséggel gyakorlandó egyházi fegyelemre tartozik, amennyiben ez a helybeli presbitérium határán túl nem hág.“ Egyébként az említett kánonban az anyagi természetű feladatok dominálnak. A budai zsinat kánonai ugyan nem nyertek királyi megerősítést, de a kánonok nem egy követelménye, így a presbitériumok felállítására vonatkozó is, érvényesült a gyakorlatban. S ha figyelemmel kisérjük az egyes presbitériumok tevékenységét, megállapíthatjuk, hogy ez a kánonok szellemében történt, de megállapíthatjuk azt is, hogy a XIX. század folyamán mindinkább elhalványul a kálvini eszmény: a presbitériumok mindinkább csak anyagi természetű kérdésekkel foglalkoznak, az általuk tárgyalt fegyelmi esetek mindig ritkábbak s lassanként egészen eltűnnek jegyzőkönyveinkből. Papiroson ugyan még él a kálvini eszmény. Az 1881/2. évi debreceni, s az 1891/3. évi budapesti zsinat által megalkotott törvény a presbitérium teendői között első helyen az egyházfegyelem gyakorlását említi, s csak az 5. pontban emlékezik meg a vagyoni ügyekről, de a gyakorlatban más képet találunk. Végre az 1904—1907. évi budapesti zsinat törvényeiben szinte teljesen hiányzik a presbitérium kálvini eszméje. Ma már, hála Istennek, számos gyülekezetben ismét megkezdte hódító útját ez az eszmény. S hisszük és várjuk, hogy a közeljövőben összeülő zsinatunk törvényhozási úton is útját egyengeti a presbitérium kálvini eszménye megvalósulásának a magyar ref. egyházban. Ifj. dr. Szabó Aladár.
