Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)

1928-11-18 / 47. szám

Harminckilencedik évfolyam.

47. szám.

Pápa, 1928 november 18.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

•..............-........................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. •—.......-..............................................

FELELŐS SZERKESZTŐ: FONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR FÁI'A, FŐ- A FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL.

ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. SÍ® IGAZGATÓ FÁFA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK

Az új Agendas könyv és a liturgiái kérdés.

Irta és a dunántúli református egyházkerület lelkészértekezletén felolvasta: Medgyasszay Vince esperes.

A textusfelvétel előtt való gyülekezeti ének nagyon sok helyen szokásos s a gyülekezet aktiv szereplésének kívánatos szaporítása. Ahol kántus van, az is itt szokott énekelni ünnepélyek és ünnepek alkalmával. Hogy pedig a gyülekezet az istentisztelet végén, a kimenetel előtt egy teljes énekverset elénekeljen, már csak azért is feltétlenül szükséges, hogy megszűnjék az a végtelenül bántó látvány, mintha a gyülekezet a katedrái szolgálat után mintegy menekülne az Isten házából. Ennek gyakorlati megvalósításánál szép szerep vár a tiszteletes asszonyokra, kik rendszerint meg szokták kezdeni a templomból való kimenetelt, mig ők nem mozdulnak, nem fog mozdulni senki sem. A kimenetelnél az Agenda által is megkívánt jó rend megtartandó.

A vasárnap délutáni, vagy katechétizáló istentisztelet rendjét csak azzal kívánom kiegészíteni, hogy első imádság elé előfohász kell, elfogadható a hétköznapi vagy könyörgéses istentisztelet rendje is, hol a bibliaolvasás mindenütt és mindenkor, télen, úgy mint nyáron meglegyen. Megjegyzem, kívánatos még, hogy az ádventheti reggeli szentirás-magyarázatokat — hetenként legalább kétszer — ahol meg vannak, megtartandóknak, ahol nincsenek meg, bevezetendőknek tartom.

Az alkalmi istentiszteleteknél a harang stb. felszentelésre vonatkozó észrevételeimet már megtettem, mert mindez — legalább a mi kerületünkben — rendesen az első imádságban történik. Ez azonban nem „lényeges“. Az egyházkelőkkel mi az istentisztelet végeztével, a gyülekezet eltávozása után szoktunk könyörögni az úrasztalánál, erre nézve a mi régi szokásunkat fenntartandónak vélem, mert az édesanyák szép szokása, hogy felgyógyulásuk után a templom csendes magányában adnak hálát a megtartó isteni kegyelemért, az én lelkipásztori gyakorlatomban még nem fordult elő, hogy az Istentől és nyilvános istentisztelettől leginkább elfordult családok női tagjai is ezt az istentiszteleti szertartást elmulasztották volna, eljönnek oda még a törvénytelen gyermekek anyjai is, s a hitetlenek megmentésére s a hívek megerősítésére szolgáló ez alkalmat a mi lelkipásztori fegyvertárunkból kivenni annál kevésbbé szabad, mert az Ágendának az a kívánalma, hogy a keresztelésnél a szülék jelenléte feltétlenül szükséges, nagyon sok esetben egyenesen kivihetetlen. Gondoljunk csak a távolabb eső puszták és tanyák református családjaira, a téli idők zordságára s arra a református hitelvileg tán nem helyes, de könnyen megérthető törekvésre, mely azt a kisdedet még az anya teljes felgyógyulása előtt a Krisztus kebelére óhajtja helyezni a szent keresztség által. A távollakó gyermeket be lehet pólyálgatni, de az anyát nem mindig úgy, hogy a meghűlés ellen biztosítva legyen.

A sákramentumos istentiszteletek közül a keresztelési szertartásban új az apostoli hitforma felvétele. Egyebekben az egész istentiszteleti rend a református hitvallásnak és gyakorlatnak’megfelel.

Az úrvacsora rendtartása a templomban felveszi az apostoli hitformát és kihagyja a nálunk Dunántúl tán mindenütt gyakorolt hálaadást a kenyér és bor felett. A felvétel helyes: tegyünk vallást arról is, hogy az egyetemes keresztyén egyház hitét valljuk a szentháromságban, arról is, hogy a tiszta evangéliumi tudományt hisszük és követjük. A református istentisztelet alaki része a 36-ik lapon azt mondja, hogy az „Absolució után jön a konsekráció: a kenyérnek és a bornak a szereztetési Igék kíséretében való megszegése és felmutatása, ami rövid imádságban végződik. Azután történik — a meghívás után — a kiosztás“. Az elmélet így tanít, a Rendtartás azonban elfeledkezik erről. Az úrvacsora kiszolgáltatásának nézetünk szerint is az a legegyszerűbb és legtökéletesebb rendje, módja és alakja, mely leginkább megközelíti az Úr szerzését és az apostoli tudományt, vagyis amely Isten igéje hirdetéséből, buzgó imádságokból, a szerzés igéinek ismétléséből, az Úr teste evéséből és vére ivásából, az Úr halála üdvös emlegetéséből, szives hálaadásból és az egyház testével való, szent egyesülésből áll (Helvét Hitv. XXÍ. 13. §.), az Úr szerzését legteljesebben megírta Pál apostol, ki az „Úrtól vette“, mit erre nézve előadott. Pál apostol szerint pedig az „Úr Jézus vette a kenyeret. És hálákat adván megtörte“. A pohárt is „hasonlatosképen“, tehát hálaadással vette, minek utánna vacsoráit volna. Semmiképpen sem indokolt hát a kenyér és bor felett való hálaadásnak elhagyása, ha oly módon akarunk élni az úrvacsorájával, hogy az Úr szerzését leginkább megközelítse. Jól tudom, hogy a pap imádsága a kenyeret és bort az Úr testévé és vérévé át nem változtatja, sőt meg sem szentelheti, arra is vigyázni kell, hogy a nyilvános könyörgések és istentiszteleti szertartások „felette hosszúk“ ne legyenek, bizonyosan tudom azonban azt is, hogy a kenyér és bor feletti hálaadást a mi gyülekezeteink évszázadok óta megszokták, azt az úrvacsorái szertartás lényeges részének tartják, annak elhagyása botránkozást szül s azt a gondolatot keltheti az egyszerüebbeknél, hogy a szertartással a hit is változott. Lehet az a hálaadó imádság rövid s kell is, hogy az legyen, de legyen s az úrvacsora-osztás rendjébe a bünbocsánat hirdetés után a meghívás elé iktatandó be.

Az úrvacsora-osztás a templomon kívül is történhetik a tervezet szerint, természetesen a hálaadó imádság beiktatásával. (Folyt, köv.)

— Egyházkerületi főgondnok-beiktatás. A

kárpátaljai református egyházkerület Beregszászban, dec. hóban tartandó kerületi közgyűlésen iktatja be új főgondnokát dr. Polchy Istvánt.