Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-11-18 / 47. szám
218. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1928. Az őrségi egyházmegye püspöki meglátogatása. Szeptember 14-én Senyeházán már 7 óra tájban szitáló, majd mind jobban megeredő esőben, a lelkészlak udvarán ünneplőbe öltözve gyülekeztek az egyházközség presbiterei, férfi- és nőtagjai, hogy elbúcsúzzanak Püspök úrtól. Megható volt látni, hogy édes anyák nagykendőbe burkolva, vagy esernyő alatt elhozták kis gyermekeiket is, hogy ők is lássák mégegyszer az áldást osztogató főpásztort. Püspök úr szives búcsút vett a megjelentektől és áldását adta családjaikra és kíséretével zárt autókba szállt, hogy elinduljon a körút következő egyházközségének: Szenígyörgyvölgynek meglátogatására. A parochiától a község széléig az útvonalat magyarruhás leányok, férfiak és nők sokasága állotta végig, akik a szakadó esőt is meghaladó virágzáport zúdítottak Püspök úr autójába. Ez a virágeső megismétlődött minden községben, melyeken Szentgyörvölgyre vezető útjában keresztülhaladott. Őrbajánházán a község bejáratánál felállított diadalkapunál Hári Kálmán községi biró üdvözölte Püspök urat őszinte, keresetlen szavakkal, Pongrácz Ilona pedig a diadalkapunál sorfalat álló magyarruhás leányok élén az őrbajánházi ifjúság nevében szólott néhány szót és szeretetük szimbólumaként virágcsokrot nyújtott át. Ferenczy Ferenc a diadalkapuhoz kivonult tűzoltóság hódolatát tolmácsolta Püspök úr előtt. Magyarföldön Tóth Pál biró a díadalkapunál fogadta, Tóth Ilona a magyarföldi leányok nevében, kik szintén magyarruhába öltözve jelentek meg, mondott lelkes hangú beszédet. Püspök úr válaszában köszönetét fejezte ki a szeretet megnyilvánulásáért és sajnálatának adva kifejezést, hogy Magyarföldön nem állhat meg, arra kérte a leányegyházközség tagjait, hogy jöjjenek Szentgyörgyvölgyre, hogy ott szólhasson hozzájuk Isten igéjében. A jó magyarföldiek nyomban kocsira ültek s követték Püspök úr autóját. Zalamegye határán, a lenti járás főszolgabirája: Vizkelety Árpád várta és fogadta Püspök urat és kisérte Szentgyörgyvölgyre, hol a község bejáratánál felállított diadalkapu előtt nagy közönség várakozott az érkező Főpásztorra és a község nevében Púnk István körjegyző a község és az egész körjegyzőség nevében igen meleghangú beszédben szólt az érkezőhöz. Püspök úr válaszában köszönetét mondott a kellemetlen idő dacára is gyönyörű fogadtatásért és ama reményének adott kifejezést, hogy ha az eget sötét felhő borítja is, Szentgyörgyvölgyön tartózkodása idején a hit és a szeretet napja fogja beragyogni egymás szivét, az övét is, a hívekét is. A diadalkapuhoz kivonult leventék és tűzoltók sorfala között hajtatott Püspök úr a parochiára. Az útvonalon apró kis zászlók lengtek, zöld ágak és virágok mosolyogtak. A lelkészlak előtt felállított diadalkapunál újra nagy és hatalmas tömeg. Itt Tánczos Dezső helyettes-lelkész igen szép beszédben tolmácsolja a gyülekezet ragaszkodó szeretetét és azokat a váradalmakat, amelyeket a gyülekezet a püspöki egyházlátogatáshoz fűz. Györke Emma elemi iskolás növendék virágcsokrot nyújtott át Püspök úrnak, majd Fülöp Vilma tanító bájosan köszöntötte Püspök urat. A lelkészlakon pár percnyi pihenőt tartva, 10 órakor megkezdődött az isteni tisztelet, melyen Püspök úr Mát. 13:45—46. alapján hirdette az igét. Beszédében rámutatott azokkal a kincsekkel szemben, melyek után a csak földi életet élő ember lihegve rohan, de melyek békességet és igaz gyarapodást nem nyújthatnak, az igaz gyöngyre, az evangélium és vallás értékére. „Azok a megpróbáltatások, — mondotta beszéde befejezésében — melyeken ezek a határmenti községek átmentek, lehetetlen, hogy meg ne érlelték volna azt a vágyat, hogy az Istenben való hitben erősödjenek és gazdagodjanak meg — az igehirdetés és a biblia tanulmányozása által.“ Ä templomból kijövetelkor előbb a leventék, majd a tűzoltók haladtak el diszfelvonulásban Püspök úr, előtt s végül a község legkisebb leventéje: Györke Gyula kis fiúcska szólott néhány szót Püspök úrhoz és egy díszes virágcsokrot nyújtott át neki. A vizitacionális presbiteri gyűlés mindjárt az isteni tisztelet után megtartatott az elemi iskolában; számosán jelentek meg a presbitériumon kívül nemcsak szentgyörgyvölgyi hívek, hanem a szomszéd, illetve leányegyházközségek tagjai közül is. Püspök úr főleg az isteni tisztelet látogatására buzdított, rámutatott az erkölcsi élet meglazulásának káros következményeire egyházi és nemzeti szempontból, énekkar szervezésére és orgona beszerzésére lelkesítette a jelenlevőket és ez utóbbi célra első adományként ő maga ajánlott fel 80 P-t. Püspök úr és kísérete a lelkészlakon voltak szívesen látott vendégei az egyházközségnek ebédre, a háziasszony szerepét a három Fülöp-leány igen kedvesen töltötte be. KÖNYVISMERTETÉS sé> „Ne felejts el élni!“ Irta: Pass László. A szerző kiadása 1928., 145 oldal. Csak örömmel üdvözölhetjük az oly irányú és tárgyú könyveket, amilyent Pass László ad kezünkbe. Annyival is inkább, mert szerzőnk könyvét a magyar intelligenciának szánta. Lendületes, sokat Ígérő és a könyvtől sok eredményt váró bevezetés után a szerző hét fejezetben szól a „racionális“, „pozitív“ életről, amely alatt az egyetlen életet: a keresztyén életet érti. Tehát a legnagyobb „témáról“ ir szerzőnk: az életről! Fiabár a fejezetek élén ilyen cimek állanak: „Az élet racionalizálása,, ; „Az élet statisztikája“ ; „Az élet misztériuma“; „Áz ember helye a mindenségien“; „A pozitív élet elve“ ; „A szeretet értelme és célja“; „A szeretet formájai“, mégsem lehet mondani, hogy a könyv újat ad. De nem is újat akar a szerző mondani. Ő a „régi“ igazságokat akarja megkedvelteim a mai emberrel, mert ma sokan „új„ igazságokat keresnek. A mü tehát apologetikus hangú. Az első két fejezet nem egészen sikerült. A legelső még fárasztóan unalmas is a részletező leírás miatt. A másodikban szerzőnk a statisztika miatt mesterkélten feldarabolja az életet és olyanokat is mond, ami nem állja meg a helyét! „Az élet misztériuma“ cim alatt sokkal többet vár az ember, mint amennyit kap. Különben a címnek megfelelően arról kellett volna szólni, mi is hát az élet misztériuma és nem arról, hogy a megszokás az egyetlen fekete szemüveg, mely eltorzítja a világ és az élet szépségét. Határozottan jó az utolsó három fejezet. Itt megtudjuk, hogy mit is ért szerzőnk az annyit emlegetett „racionális“ és „pozitív“ élet alatt. Itt határozottan, néhol egész megragadóan, tárja elénk szerző a keresztyénség mindent megoldó erejét, hatalmát és mutatja világosan a Krisztus útját, melyen egyedül lehet hazatérni. A könyv több megragadó részével egészen jó és valószínű valami be is fog teljesülni szerzőnk óhajtásából, amikor megjelöli, hogy gondolataival az új magyar tavaszt akarja közelebb hozni. Azonban még jobb lett
