Dunántúli Protestáns Lap, 1928 (39. évfolyam, 1-53. szám)
1928-09-09 / 37. szám
Harminckilencedik évfolyam. 37. szám. Pápa, 1928 szeptember 9. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE —............................—MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. - ...................................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONORÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. jSKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. 5*® IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ ,A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. Püspöki egyházlátogatás az őrségi egyházmegyében. Az őrségi református egyházmegye e hó 10-étől 16-áig egyházi szempontból nagy jelentőségű, következményében pedig bizonyára áldásos hatású esemény színhelye lesz. Egyházkerületünk ihletett, lángbuzgalmu, fáradhatatlan főpásztora, dr. Antal Géza püspök úr e napokban fogja az egyházmegye gyülekezeteit meglátogatni, hogy buzdítson, lelkesítsen, a hitben, buzgóságban erősítsen és ha kell, intsen, krisztusi szelídséggel dorgáljon is. A belsősomogyi és mezőföldi egyházmegyék után tehát most az őrségi részesül abban a szerencsében, hogy főpásztorát a maga körében örömmel, szeretettel és megillető tisztelettel láthatja, üdvözölheti. Valóban a legnagyobb elismeréssel párosult csodálat illeti egyházkerületünk püspökét azért a hivatásbeli buzgóságért és bámulatos munkabírásért, hogy a mezőföldi egyházmegye rr 38 anyagyülekezete után pár hónapi megszakítással Őrséget is felkeresi, tehát egy évben két egyházmegyét is meglátoat. Mert hiszen e lap minden olvasója értesülhetett az ennek hasábjain a mezőföldi látogatásról közölt tudósításokból, hogy napról-napra milyen fárasztó munkát végzett. Igen, kézzelfogható, szemmel látható tények bizonyítják, hogy püspökünk Pál apostolnak nemcsak azt az önmagáról hangoztatott nyilatkozatát tette magáévá, hogy semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csakelvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliomáról, hanem szivén viseli és követi ezt a figyelmeztetését is: Viseljetek gondot magatokról és az egész nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet utlajdon vérével keresett. Ennek az apostoli, lelkes buzgalomnak, fáradhatatlan munkának áldásos hatása lehetetlen, hogy meg ne nyilatkozzék a hitélet erősödésében, az áldozatos buzgóságban, egyházhoz való hűségben, melyekre oly erőteljesen, meggyőzően tud lelkesíteni ékesszólásu püspökünk. Abban a biztos reményben, hogy ez a hatás őrségi egyházközségeinkben is nyilvánulni fog: örömmel és szeretettel hangoztatjuk a közelgő kedves, nagy vendég felé: Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Fülöp József körmendi lelkész. — A pápai református gyülekezet f. hó 9-én a délelőtti istentisztelet alkalmával avatja fel a reformációi emléktáblát és a gyülekezet hősi halottainak emlékművét. Ez alkalomból prédikál Olé Sándor megválasztott pápai lelkész, az avatást végzi ür. Antal Géza püspöklelkész. Az angol püspöki egyház liturgiális könyve körül folyó harc. Amennyire külföldről figyelemmel tudtam kisérni, úgy találtam, hogy hazánkban egyesek megmutatták érdeklődésüket az anglikán „Common Prayer Book“ sorsa iránt. Nem a napilapok vésztjósló cikkeire gondolok, melyek nem is származhatnak hozzáértő emberek tollából, hanem arra, hogy egyházi lapjaink híradásai szerint több lelkészértekezleten is foglalkoztak az anglikán egyházban folyó harccal. Nem tudom, hogy itthon, ezzel kapcsolatban mit mondottak el, ám legyen szabad az érdeklődők sorába belépnem e néhány sorral nékem is, mire a bátorságot onnan veszem, hogy szinte közvetlen közelről volt alkalmam nézni a harcot és azt érdekesnek találtam. A harc a liturgikus könyv, a „Common Prayer Book“ revíziója miatt a parlament alsóháza elutasító döntése következtében pattant ki. Természetesen a harcnak előzménye is van. Tudnunk kell, hogy a most revízió alatt álló liturgiális könyv immár a harmadik az anglikán egyházban. Az első kryptokatholikus volt, mert a reformáció csak kicsit érintette még, a másodikban egészen Kálvin szelleme érvényesült s ezt a parlament 1549-ben fogadta el. A harmadik 1660-ban készült és magán viseli az Erzsébet-korabeli egyesítő törekvéseket, azaz ez már nem oly határozottan protestáns, mint az előbbi, de a parlament ezt is elfogadta 1662-ben s ez időtől fogva ezt a liturgiális könyvet használták az angol püspöki egyházban. Ebből is világos, hogy az anglikán egyház nem esett át igazi reformáción, illetőleg a reformáló törekvések csak félig diadalmaskodtak. Csak arra nézve döntöttek határozottan, hogy ki az egyház feje, de még ennek sem vonták le következményét a továbbiakban. Hitvallásos könyve is olyan általános ez egyháznak, hogy sok minden belemagyarázható. A régebbi „42 cikkből“ csináltak 39-et, melyben gyengítették az erősebb kitételeket, hogy lehessen együtt az egyházban mindaz, ami benne maradt a római egyházból és ami bele vitetett a reformáció idején. Az anglikán egyház nem más, mint próbája annak, vájjon lehet-e kompromisszum a római egyház és az evangéliumi egyházak között. Egyedül az anglikán egyház volt az, mely ezt a legmerészebben végig merte csinálni. De nem minden kár és romlás nélkül. Ebben az egyházban mindig van valami, amivel kapcsolatban könnyen lehetne katholizálni és mindig lesz benne valami, amit reformálni kellene. Ez a kettős harc: a régi és az evangéliumi törekvéseknek a harca világos ez egyház életében, ez a harc lesz jövője is, ha nem végzete! Ez a harc nem látszott meg az első időkben, mert a reformáció hatása ezt nem engedte felszínre jutni. A XVII. és XVIII. században ez az egyház is
