Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-08 / 19. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 19. szám. Pápa, 1927 május 8. DDMNTDLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ..................................-.....——......... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. •.................................................. ................................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .................................................................FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL- TANÁR PÁPA, FŐ- « FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®ÍÖ IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK j Dr DARÁNYI IGNÁC | Nem született bíborban; de bíborban halt meg. Bölcsőjénél egy kis család szűk köre örvendezett; koporsójánál egy egész nemzet gyászolt. Hetvennyolc esztendeig tartott az út a bölcsőtől a koporsóig s ez a hosszú út kezdetben nehéz és göröngyös volt, később sem lett könynyü, de a sikerek és diadalok egész sorához vezetett, egy nagy és boldog nemzet sorának az intézéséhez: a közönséges budapesti ügyvéd Magyarország földművelés ügyének a feje, miniszter lett. Hosszúra nyúló minisztersége alatt nemcsak a királyi kegy fényében sütkérezett, hanem elérte azt, amit a hatalmon levők közül csak kevesen érnek el, hogy megnyerte honfitársainak a szeretetét s ez a szeretet „a nép minisztere“ címével tisztelte meg. Találóbb nevet nem lehetett volna neki adni, mert csakugyan a nép, a nemzet minisztere volt. Minden gondolata oda célzott, minden tette azt munkálta, hogy hazája nagy és boldog legyen. A közboldogság és jólét előmozdítását szolgáló törvényeinek és intézkedéseinek a puszta címét sem tudnánk itt fölsorolni. A közélet terén elért nagy sikereinek a titka jórészt kedves egyéniségében, nyájas modorában keresendő s abban, hogy kezét állandóan a nemzet szivén tartotta, így megérezte, hogy hol mire van legnagyobb szükség. Amint tudomást szerzett a szükségről, nem tétovázott, kereste a végrehajtás eszközeit, az alkalmas embereket s legtöbbször meg is találta. Abban is különb volt másoknál, hogy nem maga akart érvényesülni, a kivitelnél inkább másokat tolt előtérbe. Igazán jó ember volt. Amint dr. Ravasz László püspök mondotta róla a temetésén, sohasem volt azon, hogy a mások fejéről letépje a babért, mert az ő fején mindig volt elég, a koporsójára is jutott annyi, amennyi még közéletünk jelesei közül is igen kevésnek jut. S hogyne jutott volna, hiszen élete nemzete szolgálatában emésztődött el! Hogy milyen magyar szive volt s mennyire iparkodott a magyarságot minden téren erősíteni, sok nagy alkotása között legszószólőbb bizonyságai azok a szinmagyar telepes községek, melyeket ő alapított s melyeknek lakói velünk siratják az elmúlását. A szövetkezetek ügyének állami fölkarolása, a Felvidék megmentése, stb. stb.,örök bizonyságai az ő magyar érzésének sfajszeretetének. Még nem áll a szobra; de ha csak egy kis hála van ebben a nemzetben, biztos vagyok benne, hogy állni fog, mert igaz magyar ember volt. Ám, amilyen hű fia volt hazájának, épen olyan buzgó híve volt egyházának is. Benne református anyaszentegyházunk egyik vezető emberét siratja. Közéleti tevékenysége, mint annyi sok másé, úgyszólván az egyházi élet terén indult meg. Középiskolai tanulmányait a budapesti református gimnáziumban végezte. Fiatal korában lett a komáromi ref. egyházmegye gondnoka, majd pápai főiskolánk világi gondnoki székébe ültette a közbizalom. Ebben a minőségében örök emléket állított magának a főiskola szép épületével s nevét nemcsak a főiskola falán levő márványtáblán örökítette meg a hála, hanem örökre bevéste a szivekbe is. A dunántúli egyházkerület s a pápai főiskola dr. Darányi Ignácot mindig a magáénak tartotta, még akkor is, mikor 1902- ben a dunamelléki ref. egyházkerület gondnoka lett. Hogy hozzávaló ragaszkodását külsőlegjs kimutassa az egyházkerület, megválasztotta a pápai ref. főiskola örökös tiszteletbeli gondnokává. 0 erre a megtiszteltetésre mindig büszke volt s évenkénti adományaival segélyezte az ifjúsági egyesületeket. E sorok írója előtt úgy áll ma is, mint 32 esztendővel ezelőtt, mikor mint főiskolai gondnok az óráján meglátogatta s az óra végén a lelkére kötötte, hogy becsületes magyar embereket s jó hazafiakat neveljen. Szelleme itt él a tőle emelt falak között s hatni, munkálni fog akkor is, mikor mi is elmegyünk oda, ahová ő most mindnyájunk nagy fájdalmára elköltözött. Faragó János.
