Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-08 / 19. szám
78. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. Iratterjesztés. A belmissziói munkák közül egyike a legfontosabbnak : az iratterjesztés. Az a meggyőződésem, hogy ahány kálvinista szellemű ébresztő iratot, vagy vallás-erkölcsi tárgyú elbeszélést eljuttatunk híveink kezei közé, azok mindegyike által, mintha azoknak Íróit szólaltatnánk meg előttük. így lesznek ezeknek a munkáknak írói, mintegy segítőtársaink abban a munkában, amelynek végzése közben oly sokszor kell tapasztalnunk azt, hogy egyedül vagyunk, nincs aki szivvel-lélekkel támogasson bennünket. Ezért elengedhetetlennek tartom az iratterjesztést, sőt szükségesnek vélem annak minél nagyobb mértékben való foganatosítását úgy, hogy annak nem szabad szünetelnie az esztendő egyetlen időszakában sem. Az iratterjesztéssel megbarátkoztatni természetesen nagyon nehéz helyenként különösen a mi falusi népünket. Pedig nagyon szeret olvasni a mi népünk. Csak az a legnagyobb akadály, hogy nem szívesen adja a pénzét olvasnivalóért. És azt teszi nemcsak nyáron, amikor az a kifogása, hogy nem ér rá olvasni, hanem télen is, amikor pénztelenségére hivatkozással, vagy hogy csak nagy pénze van s más egyéb mentegetődzéssel tartja vissza magát a csak pár fillérbe kerülő irat megvásárlásától. De ha ellenszolgáltatás nélkül, ingyen jut kezébe a kis irat, szívesen elolvassa még nyári időben is, mert hiszen akkor is tud magának időt szakítani, ha többször nem is, legalább egyszer, ha ép úgy akarja. A legfontosabb teendőnek tartom azért, hogy állandóan juttassuk el a református szellemű nyomtatványokat népünkhöz. így gyülekezetünk tagjait lassanként hozzátudjuk szoktatni az iratterjesztéshez. Az ne vegye el kedvünket, hogy csak egy-két füzetet vásároltak meg s a többit pedig visszahozták az elárusításra vállalkozók. Én időközönként az elárusítók által ingyen is szoktam kiosztatni apró traktátusokat és ilyenkor nagy az örömöm, ha nemcsak az ingyen példányok fogytak el, hanem azonfelül még egy pár eladott füzetnek az árával is elszámolnak. Ugyancsak szüntelen propagálnunk kell a „Keresztyén Családot“. Legalább is negyedévenként meg kell kerestetni a családokat, hogy fizessenek elő az újságra, így több előfizetőt lehet szerezni, mintha jelentkezésre szólítjuk fel őket. Tapasztalatból mondhatom, hogy lassanként hozzá lehet szoktatni az előfizetőket ahhoz, hogy eszükbe jusson, hogy elkövetkezett már az új negyedévi előfizetési díj beküldésének ideje. Akadnak, akik már előbb befizetik, mint ahogy az előfizetési díjakat összegyűjtő megjelenik náluk. Azután idők múltával arra is rájönnek az emberek, hogy nemcsak a téli időben, de nyáron is van annyi idejük, hogy olvashatnak, hogy lelkűk számára egy kis táplálékot szerezhetnek. Az alábbi kis statisztikai kimutatás feltünteti, hogy évnegyedenként gyülekezetemben hány példány járt: , Keresztyén Család Év---------------------------i-------------j------—--- Téli Újság I. II. III. IV. 1922. — — — 10 33 1923. 10 11 14 16 25 1924. 19 18 21 19 12 1925. 10 16 9.8 9 1926. 9 15 16 24 9 1927. 20 22 — - — Ez a néhány esztendőről szóló kimutatás is igazolja, hogy akadnak gyülekezetünk tagjai között olyanok, akik az év I. és III. negyedében is örömmel veszik kezükbe a vasárnaponként megjelenő kis újságot. (Az 1925. évi csökkenés magyarázata a templomjavítási kivetés, mely súlyosan érintette az egyháztagokat.) Az iratterjesztés úttörő munkáját végezzük. Ennél a munkánál is sok sikertelen kisérlettel kell számolnunk. Kérjük az Istent, hogy ezek a sikertelenségek ne gátolhassanak meg törekvésünkben, amellyel szolgálni igyekszünk anyaszentegyházunk szebb jövőjét s mindenek felett pedig Isten ügyét. Füiöp László. Lelkészbeiktatás Kisigmándon. A kisigmándi ref. gyülekezet újonnan megválasztott lelkészét, Szűcs István volt püspöki titkárt folyó hó 1-én iktatta be hivatalába Süvegh István kocsi lelkész, mint esperesi megbízott. A beiktatási ünnepélyre Komáromból a bábolnai ménesbirtok négyesfogatán érkezett főtiszt, dr. Antal Géza püspök úr Asztalos Béla ny. alispán kíséretében. A főpásztort Kisigmánd község határánál a községi képviselőtestület élén dr. Reviczky István főszolgabíró fogadta, a templom előtt pedig Bóday Dénes gondnok az egyházközség nevében meleg szeretettel üdvözölte főtiszt. Püspök urat. Az iskolás gyermekek nevében Bóday Irénke csokrot nyújtott át főpásztorunknak. Dr. Antal Géza püspök úrral egyidőben érkeztek a vendégek s istentisztelet előtt villásreggelit adott a vendégeknek Bóday Dénes gondnok. 10 órakor kezdődött az istentisztelet, melyen Süvegh István közvetlen, kedves szavakkal mutatta fel a nagyszámban, felekezeti különbség nélkül megjelent hivek előtt, hogy milyennek kell lenni az ideális gyülekezetnek és a lelkésznek. A beiktatási szertartás után dr. Antal Géza püspök úr, Mészáros András dudari lelkész, Csizmadia Dániel h. lelkész a beiktató lelkészszel együtt megáldották az új lelkészt, aki a Rómabeliekhez irt levél I. r. 15—16. versei alapján hirdette az evangélium hatalmát. A beiktatási ünnepély után Püspök úr küldöttségeket fogadott. A nagyigmándi presbitérium élén Csizmadia Dániel, a kisigmándi községi elöljáróság élén Kerner Lajos községi jegyző, a kisigmándi presbitérium és egyháztagok élén az új lelkész üdvözölte a főpásztort, aki az üdvözlésekre meleg szeretettel válaszolt. A kisigmándi róm. kath. leányegyház nevében pedig Huszár Imre nagyigmándi róm. kath. lelkész üdvözölte dr. Antal Géza püspök urat. A küldöttségek fogadása után dr. Antal Géza püspök úr látogatást tett Lózert Kálmán kisigmándi földbirtokos, kormányfőtanácsosnál. A feldíszített iskolában tartott 42 terítékes beiktatási ebéden az első felköszöntőt Csizmadia Dániel püspök úrra mondotta. Felköszöntőt mondottak még Bóday Dénes, Mészáros András, Lózert Kálmán, Asztalos Béla, majd dr. Antal Géza püspök úr, végül Szűcs István. Délután 3 órakor a templomban vallásos ünnepély tartatott, melynek műsora a következő volt: 1. Imádkozott és bibliát olvasott Süvegh István. 2. Eötvös munkájából részletet adott elő dr. Jakus Benő. 3. Dr. Antal Géza püspök úr gondolatokban gazdag előadásában mutatta fel a kálvinista ember eszményét, vonatkozással a dunamelléki egyházkerület nagynevű, most elhunyt főgondnokának, a pápai főiskola örökös tiszteletbeli gondnokának személyére és működésére, buzdítván a híveket, hogy a maguk kis munkakörében ugyanazokat a vallásos elveket igyekezzenek megvalósítani, amelyek Darányi Ignácot a maga országos működésében vezették.
