Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-01 / 18. szám
Harmincnyolcadik évíolyam. 18. szám. Pápa, 1927 május 1. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ........................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. —.................................................. ........................................................... FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .............-........ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- ^ FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDÖK. I KIS JÓZSEF I Fölrepült a gyászlobogó a pápai református paróchia és a dunántúli református egyházkerület Pápán lévő intézeteinek az ormára és a pápai egyházmegye összes református templomainak tornyára. Meghalt Kis József. Sok volna leírni, ki volt s milyen munkaköröket töltött be a dunántúli egyházkerületnek ez a közel három évtized óta kimagasló, egyik vezéralakja, a magyar református lelkészi kar egyik markáns egyénisége. Azok a. beszédek, melyek koporsója felett és a sírjánál elhangzottak, az a több ezer főből álló temetési menet, mely utolsó utján elkísérte, bizonyságtétel volt a Jézus Krisztus jó vitéze, a lelkipásztor mellett. Nem azért Írjuk ezeket a sorokat, hogy újra elmondjuk, amiket temetésekor hallottunk, sem, hogy azokat kiegészítsük, hanem, hogy lapunk jelen hasábjait Kis József emlékezetének szentelve, gyászkeretbe foglalt alakját oda állítsuk lapunk olvasói elé, melynek több mint két évtizeden át szerkesztője volt. Kis József, mint igehirdetésben — különösen polemikus és apologetikus beszédeiben —, a Dunántúli Protestáns Lapban megjelent számos cikkében, sokszor apró híreiben is s egyéni életében megbizonyította, azok közé a nagyjaink közé tartozott, kik a magyar kálvinizmus kettős pillérén állanak. Hogy a Jelenések képét használjuk, egyik lábával, a hitével a vallás értéke megismerésének, a konfesszionális meggyőződésnek szilárd talaján, a másikkal, a szivével az erkölcsi élet kristálytiszta hullámain állott vala. Ebből az elhelyezkedéséből önként alakult ki a személyisége. Izig-vérig kálvinista lelkész, minden bűnnek, erkölcstelenségnek, divatnak kérlelhetetlen ellensége. Irtózott a kétfelé sántikálástól. Legfőbb gyönyörűségét a megismert igazsághoz való ragaszkodásban s ennek diadaláért vívott, csüggedést nem ismerő harcban és a magasabb világrend érvényesülésében, a református keresztyén életeszmény diadalában találta. Hittudata s a magas ethikai érték, miket életébe beledolgozott, megélt s magából árasztott, kálvinista egyszerűsége, hűsége s lelkiismeretes kötelességtudása tették most félbeszakadt pályályát fölfelé ivelővé s szereztek számára sok jó barátot az egyetemes magyar református egyházban s ezen kívül is. Ha voltak, kik nem tudtak barátai lenni, nem meglátásai s eszményei miatt nem tudtak vele szolidaritást vállalni, hanem gondolatainak ruhája, kifejezési modora miatt. Minden sor írása, minden mondata annyira egyéni volt s teljesen az övé, hogy olvasása, vagy reprodukálása folytán egész alakjában megjelent Kis József. Nagy adag volt benne a hadakozó ember vonásából, aki állandóan kész a védekezésre, vagy ha szükséges, a támadásra. Aki valaha vizsgálta Dunántúl speciális jellemformálását a kálvinista embert, közelebbről lelkipásztort illetőleg s ezt összevetette Kis József személyiségével, lehetetlen volt meg nem éreznie Kis Józsefben ennek a formáló erőnek inkarnálódását. Nyíltságával, akarásával, puritánságával, szüntelen munkásságával a dunántúli kálvinista lelkész típusa, nyílt ellenfél, félszegségeket kérlelhetetlenül ostorozó, egyszerű, nagy igényeket nem tápláló munkás, lelkipásztor volt Kis József. Az utóbi években erősen megtört testében, életkedv és munkaszeretete azonban az utolsó napokig megmaradt. Hatvanas éveit megcáfoló fiatalos lelkesedéssel járta sorba, az igét hirdetve, Dunántúl gyülekezeteit, kért és gyűjtött, hogy refundálja a devalválódott templomépítési alapot s 1931-re megvalósíthassa élete nagy célját, a pápai új templom fölépítését a város egyik legszebb helyén, kerületi intézeteink, a főiskola és a nőnevelőintézet szomszédságában s közel, az ő lelkipásztorkodása idején megszerzett gyönyörű telken elhelyezett református elemi iskolához. Ezt a tervét ugyan nem valósíthatta meg, de megalapozta s megteremtette a megvalósítás lehetőségét. Munkásságának sok jele hirdeti a pápai gyülekezetben, melynek jövőjét tekintette és munkálta akkor is, amikor készséggel karolta fel s lehetővé tette, hogy Pápa püspöki székhely legyen, a pápai egyházmegyében s a dunántúli egyházkerületben Kis József áldásos működését. És hirdetni fogja érdemeit a mi szerény keretek között mozgó kis lapunk is azzal a meleg szeretettel, mellyel a szerkesztés nem épen könnyű munkáját végezte 21 esztendőn keresztül. Hű szolga, jó vitéz volt. Legyen áldott emlékezete. Gy. E.
