Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-05-01 / 18. szám
74. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. Kis József életrajza. A megboldogult a somogymegyei Hedrehelyen született, földmíves szülőktől, 1862 január 25-én. Az elemi iskola után, melyet szülőfalujában végzett, 10 éves korában Csurgóra ment a gimnáziumba, ahol hat évig tanult. A VII.—VIII. osztályt Pápán végezte, ahol érettségi vizsgát tett. A jóeszű, gyors felfogású ifjú korán felkeltette figyelmét Körmendy Sándor hedrehelyi lelkésznek, akinek messze kiható egyházi tevékenységét a lelkes növendék gyermeki elragadtatással szemlélte. Bizonyára ez a nagy ívelésű pálya is buzdította az érettségi után, hogy ő is a lelkészi hivatást válassza életfeladatává. A theológiát, egy félév kivételével, melyet Budapesten töltött, Pápán végezte. A lelkészi vizsgáit Csurgón és Pápán tette le. 1884—85. években Csertőn és Darányban káplánkodott, 1885 szept. 1-től a csurgói gimnázium és az ottani állami tanítóképző vallástanára volt 1892 szept. 10-ig, amikor Révész Mihállyal szemben az egyházkerület pápai theol. akadémiai tanárrá választotta meg a Révész Kálmán Kassára távozásával megüresedett gyakorlati theológiai tanszékre. Mint ilyen működött 1901 március 12-ig, amikor Kis Gábor halála után' a pápai gyülekezet lelkészévé választotta, lelkészi állását elfoglalta. Még az állás elfoglalása előtt, 1900 aug. 26 és szept. 2-án tartott egyházi beszédeivel megkezdte nagy terve előkészítését: új templomot építeni a pápai gyülekezetnek. Irt, prédikált, gyűjtött, rengeteget levelezett, a pénz szépen összejött, amikor kiütött a háború. A mintegy 200.000 aranykorona papirkoronává lett. Egyedül a templom helyéül kiszemelt és Pápa városától 30.000 aranykoronáért megvett szinháztelek maradt meg az első akcióból. De Kis József törhetetlen munkakedve felvette újra a kényszerűségből félbenhagyott munka fonalát. A közállapotok javulása után újra sorra járta egyházmegyéje és az egyházkerület sok-sok gyülekezetét és ifjúi hévvel propagálta régi eszményét: a pápai új templomot meg kell építeni. E legkedvesebb reménye valóra válását Isten kifürkészhetetlen bölcsesége nem engedte neki megérni, de bizonyára itt is igaz lesz a régi mondás: Isten eltemeti munkásait, de folytatja munkáját. Kis József el nem múló érdeme marad, hogy e fontos ügyet nagy agitálással bevitte a gyülekezet és az egész egyházkerület köztudatába. Mint lelkész, teljes erővel rávetette magát a gyülekezet anyagi és szellemi ügyeinek lehető felvirágoztatására. Megszerezte az Ajkay nemesi fundust, ezen helyezték el a gyülekezet tanítói lakásait és iskoláit. A Református Nőegylet és a Református Leányegylet élénk tevékenységében ő is jelentős részt vett. A belmissziói mozgalmakat rokonszenvvel kisérte és szívesen adott engedélyt a vasárnapi iskola és a bibliaköri munka megkezdésére. Készséggel támogatta a háború után megszervezett Gondozó-bizottság sokirányú munkásságát, mert belátta, hogy ezzel csak saját magának és gyülekezetének nevel önkéntes munkásokat. A pápai egyházmegye 1903-ban esperesévé választotta, e tisztet azóta állandóan ő töltötte be. Nagy gonddal végezte az évenkénti egyházlátogatást, az újabb időkben valóságos ünnepnapok voltak ezek a gyülekezetek életében, mert istentisztelettel és vallásos ünnepéllyel köttette össze, mikor is ihletett ajakkal hirdette az evangéliumot és buzdította hithűségre az egyháztagokat. Az egyházkerület 1915-ben főiskolai gondnokká választotta, mely tisztét 1919-ben történt lemondásáig töltötte be. 1914-ben Antal Gábor halála után a kerület igen sok gyülekezete, mint püspökjelöltre, reá adta szavazatát. A ref. egyetemes zsinatnak 1904 óta rendes tagja volt, ugyancsak rendes tagja volt az egyet, konventnek is. Irodalmi működését főleg a Dunántúli Prot. Lapban fejtette ki. 1898 január 1-én vette át a szerkesztést. A szerkesztői beköszöntőjében körvonalazott elvekből és programmból láthatni, hogy tisztában volt feladatával: szolgálni az egyházak, az egyházmegyék, az egyházkerület ügyéit és így javára lenni az egyetemes magyar református egyháznak. Világosan látta, „hogy egyháztársadalmi, valláserkölcsi életünk nincs egészen rendben“. Úgy gondolta, hogy e tekintetben a hatásos „gyógyszer elsősorban nem lehet más, mint a lelkipásztori és a gyülekezeti tanítói hivatalnak ama jó pásztor példája szerint való betöltése“. A lapot 21 évig szerkesztette. Az 1918. évi utolsó számmal vonult vissza a fáradságos munkától. A gyakorlati egyházi és tanügyi élet köréből írt cikkei, beszédei a következő lapokban és folyóiratokban jelentek meg: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a K. Tóth Kálmán és Pap Károly szerkesztésében megjelent Kalászok, Iskolai Szemle, Protestáns Pap, Igehirdető, Debreceni Lelkészi Tár. A középiskolák III.—IV. osztálya számára 1891-ben írt Hit- és erkölcstana, valamint az elsőizben 1902-ben megjelent Konfirmációi kátéja számos kiadást ért. Prédikációi közül több megjelent önálló alakban, így a pápai ev. ref. főgimnázium felavatása alkalmával 1895 szeptember 15-én tartott egyházi beszéd, a templom-alap létesítésre felhívó egyházi beszédek (1901); értékes termékei ez irányú működésének az 1914-ben Egyházi beszédek az 1914. évi világháború idején címen és 1917-ben Egyházi beszédek és imádságok címen megjelent kötetei. Theol. tanári székfoglaló értekezése, mely Házasságjogi reform címen jelent meg, bizonyítéka az alapos tudásnak, világos okfejtésnek, ami Kis Józsefet, az előadó tanárt jellemezte. Hogy mennyire értékelte a nyomtatott betű szerepét a gyülekezeti életben, mutatja, hogy régebben Tükör címen, ez évben pedig Egyházi Értesítő címen a pápai gyülekezet számára lapot adott ki. Az ORLE-nak megalapításakor alelnöke lett, mint ilyen képviselte az egyesületet az 1909. évi genfi Kálvin ünnepségeken, ahol beszédet is mondott. A beszéd francia szövege a szónok arcképével együtt megjelent a Claparéde szerkesztésében megjelent Les Voix Magyares au Jubilé de Calvin, Génévé 1909. c. díszes kötetben. A soproni missziói egyházat évek során át gondozta és nagy volt öröme, amikor ezt a gyülekezetei megerősödni látta Házasságot 1886 november 17-én kötött Körmendy Ilonával; boldog családi életüket Isten három gyermekkel áldotta meg, akik már mind önállóak. Pápa város közéletében is tevékeny részt vett, mint a képviselőtestület tagja; a kaszinónak választmányi, a Pápai Hitelbanknak igazgatósági tagja, a Hitelszövetkezetnek egyik megalapítója volt. Az életben puritán egyszerűség jellemezte, de a kedélyes barátságot mindvégig nagyrabecsülte és vendégszerető asztalánál sokan megfordultak. Egészségi állapota az utolsó három évben szemmel láthatólag gyöngült, de ez csak testére hatott, szellemi energiája mindvégig megmaradt. Májbajához az utolsó héten influenza járult. Virágvasárnap még prédikált. A nagyhéten már lekellett feküdnie és nagyon bántotta, hogy husvétkor nem hirdethette az Igét. Ápr. 23-án reggel félnyolc órakor csendesen elszenderült,
