Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-13 / 11. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 11* szám. Pápa, 1927 március 13. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE •....................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ......................................................... •.........................................-.................— FŐSZERKESZTŐ : DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .......................—...................................... FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZJÓZSEF THEOL. TANÁR PÁRA, FŐ- Ä FŐMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL. ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK. A magyar biblia hatása.* A magyar nemzet a bibliának a huszita szellemű előreformátorok által magyar nyelvre történt lefordításával belekapcsolódott abba az Európaszerte elterjedt mozgalomba, amely aztán hazánkban is úttörője volt a nagy reformációnak. A magyar nyelvű Szentirás-fordítás azonban a kódexek korában úgyszólván csak a kolostorok lakói előtt volt ismeretes. A kódexek korának végén a legtöbb kódexben már csak az elsőrendű szükségletet kielégítő darabok után következnek a Szentirásrészletek. A kódexek nem a bibliafordításért készültek, hanem azért, hogy a vallásos szükségletet kielégírő kultuszi, vallásos és építő könyvül szolgáljanak. A papok, mikor az istentiszteleten a biblia szövegére volt szükség, nem a magyar fordítást használták, hanem az egyházi rendtartás értelmében a hivatalos latin Vulgata szövegét. A kódexek korában a nép közt nem terjedhetett el a Szentírás. Igazi népkönyvvé a reformáció tette. A reformátorokat a Szentírás, annak szellemébe való beleélés, az evangélium diadalomra hivatott, magasztos „eszméibe való elmélyedés tette igazi reformátorokká. Ők egyedül a Szentirást fogadván el hitszabályozó tekintélynek: élőszóval és írásban szüntelen az egyetlen forrásra, az igazság, a vallás, az erkölcs egyedüli forrására utalnak s kérik, kényszerítik hallgatóikat, követőiket, híveiket, hogy olvassák azt és a saját meggyőződésük szerint magyarázzák annak tételeit. Az új hit követői előtt a biblia igéje volt a legerősebb fegyver az ellenkező véleményekkel szemben. Csak azt tekintik, csak azt fogadják el igazságnak, amit a Szentirás be tud bizonyítani. Kezükbe volt adva nemzeti nyelven a forrás, hogy mindenki, még a legegyszerűbb hivő is, maga keresse ki azt a prófétai, jézusi, vagy apostoli mondást, amely az ő vallásos nézetét, álláspontját támogatja és erősíti. De nemcsak ezért adják a bibliát a nép kezébe, hanem azért is, — ez a másik főcél, főszempont — hogy a biblia a maga valláserkölcsi életelveivel az embert hívőbbé, jobbá, becsületesebbé, istenfélőbbé, igazabbá, kegyesebbé, a vallásos javakban gazdagabbá tegye. Egyszóval hatást gyakoroljon egész életére. Az Ozorai Imre munkájával megindult vitairodalom kifejlődésével, az ellenfelek érveinek helyes és elfogadható, hatásos, meggyőző erejű vagy éppen döntő jelentőségű szerepét az olvasó csak a hivatkozott szentirási helyek gondos átolvasásával ellenőrizhette. És a nép élt is a reformációadta eme, jogával. A maga szemével akarta látni, olvasni és a maga értelmével akart * Harsányi István: A Magyar Biblia c., a Bethlen-könyvtár 10—11. számaként megjelent legújabb müvéből. ítéletet akart mondani s ahhoz az irányhoz csatlakozni, amelynek álláspontját, tanítását a Szentirásból a legvilágosabban igazolva látta. Innen van, hogy a vallás ügyei iránt melegen érdeklődő közönség a biblia minden egyes részének magyar fordítását hozsánnával üdvözölte, várva-várt vendégként fogadta. Örült, hogy végre-valahára anyanyelvén olvashatja isten igéjét s a fölmerülő vitás kérdésekben szabadon nyilváníthatja saját meggyőződését. A reformáció híveiből alakult egyházközségek iskolái első sorban azért tanítják olvasni a gyermekeket, hogy a könyvek könyvét, az Isten igéjét tartalmazó szent bibliát, saját anyanyelvükön olvashassák. Ezért van az is, hogy a katechismusirók, Gálszécsi, Székely, ábécét csatolnak kézi könyvecskéikhez s az első magyar nyelvtani könyvecskét azért írják (Sylvester), hogy a hívők a bibliát minél jobban megérthessék. Dévai Biró Mátyás még nyelvtani munkáját (Őrthographia Ungarica. 1549.) is kifejezetten azért írja, hogy hívei a Szentirást jobban megérthessék. (It. 1: 166.) A nyelvtanok előkészítőkul, ránevelőkül szolgálnak a bibliaolvasáshoz. Ladivér Illés zsolnai, majd bártfai s eperjesi ágostai evangélikus tanár (f 1686), hires magyar nevelő szerint a növendékek, mihelyt az iskolában magyarul jól megtanultak olvasni, naponként olvassanak a bibliából, az Ótestamentumból egy szép történetet. A magyar reformátorok nagy buzgalommal munkálják a Szentirásnak a nép között való elterjesztését. Amint ők tették a kultúrát nemzetivé: ők tették a bibliát magyarrá, nemzetivé is. Amint a protestáns papok a tudomány, irodalom és könyvnyomtatás mesterei: úgy ők a biblia terjesztői, árusai is. Az ő közvetítésükkel, meg a vásári árusok útján jút el az a nép kezébe. Maguk a protestáns zsinatok is arra törekszenek, hogy a breviáriumok helyét mindenütt a magyar biblia foglalja el. Az 1555-iki erdődi zsinat elrendeli, hogy a prédikátorok a Szentirást forgassák kezükben éjjel-nappal s mindkét részét tanulják meg jól s az Isten igéjét a néppel a Krisztus parancsolata szerint közöljék. Az 1566-iki gönczi zsinat kimondja, hogy a lelkipásztoroknak bibliájok legyen és semmit se forgassanak úgy kezeikben és ne olvassanak, mint a Szentirást. Az 1567-iki debreceni zsinat nagyobb cikkei azt is elrendelik, hogy a lelkipásztorok a biblián kívül megpróbált tudósok magyarázataival is föl legyenek szerelve. A tudósabbak latin és magyar, a tudatlanabbak magyar bibliát vegyenek maguknak. A XVI. század második felében a biblia olvasása már a köznép körében is kedvelt foglalkozássá lett. Olvasták nemcsak azért, hogy az egyes hittételeket igazolva lássák, hanem olvasták az Isten igéje iránti szeretetből, az iránt táplált hódoló érzéssel; olvasták igazi, tettetés nélküli kegyességből, Istenfélelemmel. Meggyőződtek arról, hogy Isten igéje a csüggedőt bátorítja, az
