Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-03-13 / 11. szám
42. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. erőtelen erejét megsokasítja, a szegényeket lelki gazdasággal táplálja, a hitükben kételkedőket útbaigazítja, megerősíti; a restekre serkentőleg hat, a kisértésnek kitett lelkeket ellenállásra készteti; a háborúságot, üldöztetést szenvedőket vigasztalja, boldogoknak mondja, a hívőket hitükben még jobban megedzi; magasztalja a tisztaszivüeket, az irgalmasokat; jutalmat, boldogságot igér az igazaknak, a hűeknek s büntetést és kárhozatot a gonoszaknak. Az Isten igéje iránti őszinte szeretet s az abban kifejezett fenséges valláserkölcsi életelvek megvalósítására való törekvés' teremtette meg a kegyesszivű bibliaolvasókat úgy a nép, mint a főranguak körében. „Kántortanítói készpénzfizetések.“ Ez alatt a cím alatt a Dunántúli Protestáns Lapban egyházkerületünk több tanítója is foglalkozott a kántortanítói készpénzfizetések valorizálásával. Mivel a hivatalos lapban jelentek meg e cikkek, így úgy gondolom minden iskolaszéki elnököt és minden kántortanítót, mint javadalmast érdekelnek. Á miniszteri rendelet szerint csak akkor és ott szolgáltatandó ki valorizálva, ahol az újra értékeléskor ez megállapíttatott. E lap legutóbbi számában Dezső Lajos noszlopi kántortanító ír erről a kérdésről, aki mintegy kéri a lelkészeket, illetve az egyházhatóságokat, hogy ezen valorizált járandóságok megállapításánál jóakarattal járjanak el. Szerintem fizetések kiutalásánál, amely fizetés régi, csonkíthatatlan díjlevélben szerepel, nem lehet jó, vagy rosszakaratról beszélni, mert a díjlevélszabta fizetés minden körülmény között jár a tanítónak. A készpénzfizetések valorizálásával kapcsolatban, mint iskolaszéki elnöknek, az a felfogásom, hogy a kántortanítói díjlevelek értékelésekor a kultuszkormány általában és mindenütt a készpénzjárandóságokat épen olyan mértékkel értékelte, mint a föld évi hozamát, tehát valorizáltan, így logikus, hogy a készpénzjárandóságnak buza-alapon való értékelésével hozta ki az u. n. „értékegységet“. Az állam különösen gondoskodott ebben az esetben is arról, hogy- egyházaink egy fillérrel se viseljenek kevesebb terhet, mint a múltban, épen azért egészen természetes, hogy az állami hozzájárulás mértékének az „értékegységnek“ megállapításakor minden egyházi járandóságot felértékelt aranymérlegén és ebből számította ki a kiegészítés összegét. Tehát egyházaink, amikor kántortanítói készpénzfizetését valorizálja, kötelességet teljesítenek minden félelem nélkül. A kultuszkormány amennyiben levonná az államkiegészítésből a valorizált összeget, szerintem csak úgy tehetné, hogy ezen egyházi fizetést kétszeresen levonná, amennyiben egyszer már megtette. Ismerek gyülekezeteket, ahol 500, illetve 1000 K volt a kántortanítói készpénzjárandóság. Ezen gyülekezetekben a 70—80 „értékegységet“ csak úgy állapíthatta meg az állam, hogy annak idején aranyalapon értékelte az 1000 koronát (egyébként 70—80 értékegységet miből hoz ki ?), következésképen az egyházközségnek, mint régen tette, tényleges értékben kell a készpénzt fizetnie. Azért a kántortanítóknak egyáltalán nem lesz több fizetésük, mint Dezső tanító úr örvendezve, de tévesen megállapítjá, ha az egyház valorizálja is ezt az összeget, csak díjlevél szerinti járandóságuk, mivel ez a készpénz az „értékegységbe“ aranyalapon van felszámítva. Ezt az összeget jutalom címén az egyház nem adhatja, mert ez járandóság. Szerintem tehát attól semmiképen sem függhet a fizetésnek a kiutalása, hogy a lelkész miképen értékeli a tanügyet, mert ez a díjlevélben szereplő összeg épen olyan mértékben fizetés, mint a gabonajárandóság, érzelmi motívumok nem szabályozzák. Hogy sok, megroncsolt kicsi egyházunk van, amelyik húzódozik a valorizálástól, annak szerintem nem az iskolaszéki elnök az oka, sokkal inkább azok a súlyos terhek, nagy „malomkövek“, amelyekkel roskadásig terheltek pici egyházközségeink. Timótheus. Az Egyetemes Tanügyi Bizottság folyó hó 9—10. napjain tartotta meg szokásos évi gyűlését dr. Baltazár Dezső püspök elnöklete alatt. A 103 pontból álló tárgysorozat bő anyagot adott a munkára. Ä határozatok közül kiemeljük a következőket: A tanítók hadipótlékát a'kormány szeretné áthárítani az egyházközségekre, ami ellen, mert állami feladat volt a háború, tehát annak következményeit is az államnak kell vállalnia, felirattal fordulnak a kormányhoz. A középiskolák helyettes tanárai eskütételre köteleztetnek működésük megkezdésekor. A külföldet látogató theoíógusok ügyét ezentúl a konventi elnökség fogja irányítani, mert a visszásságok megszüntetéséről kell gondoskodni. A theoíógusok ezentúl a tanítói vizsgát is le fogják tenni, hogy a lelkésztanítóságok a 30-nál kevesebb növendékkel biró iskoláknál elláthatók legyenek. A kecskeméti egyetemes jogakadémián csak 28% volt református, ellenben 52% római kath. és 20% zsidó. A gimnáziumok tanulói közül 65'5% a református és 17'8% a r. kath., 8-6% a zsidó. A tanulók által élvezett jótétemények értéke megközelítette a három milliárd koronát. A más intézetekben tanuló növendékeink száma az összes református tanulók 71%-át felülhaladja, ami a hitoktatókra nagy felelősséget hárít, azért erkölcsi és anyagi megbecsülésük érdekében újabban zörgetünk az államkormánynál. A Középiskolai Missziói Tanács megalakulását örömmel üdvözli legmagasabb tanügyi hatóságunk, sőt anyagi szempontból is készséges a nagyjelentőségű kezdeményezés támogatására. A középiskolai ügyek referensévé Domby László, a miskolci leánygimnázium igazgatója választatott meg, a lemondott Ravasz Árpád helyébe s ő referálta is ezeket az ügyeket, mig az egyetemes vonatkozásunkat dr. Dóczi Imre, a tipológiaiakat Marton János, a jogakadémiáét dr. Kun Béla, a tanítóképzők és polgári iskolák ügyeit Veress István, a vallástani ügyeket lie. Rácz Kálmán és a népiskoláinkat Mocsáry László. Kerületünket Kis József és Faragó János képviselték. (jn -t? KÖNYVISMERTETÉS $ Fosdick E. H.: A Mester jelleme. Vezérfonál bibliata-nulmányozó körök és magánosok számára. Fordította ifj. Vidor János. Harmadik kiadás. Kiadja a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség Szövőinek kiadóváll., Budapest, 1926. 8-r. 150 1. Ára 2 60 P. Fosdick nevét világszerte ismerik a mai diákok. Amerikai ember, de úgy tudja a diákok lelkét megközelíteni, mint nagyon kevesen korunkban s ezért müvei számtalan kiadásban és fordításban forognak közkézen minden országban. Magyarul: Az imádság értelme, A hit értelme című nagyobb művei jelentek meg a Mester jellemén kivíil. Kolozsvári diákok adták ki: A második mérföld cimü füzetének magyar fordítását. A Mester Jelleme a Keresztyén Diákszövetség ki-
