Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-23 / 43. szám
186. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927 jutott bennük. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is állítani merészelné azt, hogy a tökéletes istentiszteleti forma valamelyikben is megnyilvánulna. Mindannyiunknak meg lehetnek a maga sajátos vágyai, amelyek nagyobbára habitusának és szokásainak függvényei, azonban ami megfelel nekünk, úgy lehet, hogy egyáltalában nem fog megfelelni másoknak, s épen azért nem látom semmi akadályát annak, hogy az Egyesült Egyházban e különböző istentiszteleti formákat meg ne tarthatnánk; bár másfelől kétségtelen az, hogy mihelyt az egyházak egyesülnek egymással, mindegyik tanulni fog a másiktól és nem fog vonakodni az asszimilálódástól sem. Valóban, már az Anglikán Egyházban is rájöttünk arra, hogy a teljesen egyöntetű istentiszteleti rend nem vihető keresztül. Különösen nagy városainkban, a különböző rétegű lakosság változatos szükségletei sokkal nagyobbak, semhogy egyetlen sajátos istentiszteleti forma annak kielégítésére valóban képes is volna. Sokan vannak, akik különbözőképen akarják imádni az Istent és nem hinném, hogy egyiknek az istentiszteleti formája inkább és mélyebben kifejezésre juttatná a keresztyén kegyességet, mint a másiké. Ugyanaz a különféleség és változatosság az istentiszteleti rendtartásban, amely az Anglikán Egyházban megtalálható, egész szépen kiterjeszthető és fenntartható volna az Egyesült Keresztyén Egyházban is. Második helyen tárgyalnom kell a különböző egyházak sajátos hitvallásaival kapcsolatos kérdéseket. Mit mondjunk a Westminsteri Hitvallásról, avagy az Ágostai Hitvallásról, vagy pedig a Formula Concord iáéról ? Feltétlenül szükséges az, hogy minden egyes keresztyén társadalom rendelkezzék a Hitvallásokon kívül a keresztyén hit más rendszeres tételezéseivel is. A Hitvallások egyedül még nem elegendők arra, hogy a keresztyénség lényegét feltárják előttünk. Összpontosítják ugyan az emberi elmét az alapvető igazságokra, azonban ezeket nem fejtik ki, nem magyarázzák meg. Minden egyes egyháznak szüksége van és lesz a maga kátéjára, amelynek alapján ifjúságát tanítsa, szüksége lesz oly kézikönyvre, amely papjainak megadja a szükséges irányítást a tanítás munkáját illetőleg. A keresztyén igazságok kifejtésének szempontjai Angliában és Németországban pl. ha nem is nagyon, de némileg mégis különböznek egymástól. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha az egyik szempont igaz lenne, a másik pedig hamis, csupán azt akarom jelezni ezáltal, hogy ugyanegy igazságnak különféle megvilágításai és interpretálásai lehetségesek és hogy ezt nem is szabad megakadályoznunk. Ha most hirtelen a keresztyénséget úgy kezdenénk tanítani Spanyolországban, mint ahogy Angliában tanítják azt, avagy Angliában úgy, ahogy Spanyolországban tanítják, úgy bizonyára nehezen tudnák felfogni és megérteni azt azok, akik tanításunkat hallanák. Éppen ezért azt hiszem, hogy a különböző hitvallások még sokáig fenn fognak maradni, de nem úgy mint a keresztyén közösségből kizáró dokumentumok, hanem mint tanítási kézikönyvek, amelyekben a keresztyén gondolatrendszer hagyományos irányvonalait a mindenkori papság megtalálhatja. Kétségtelenül mindegyik egyház tanulni fog a másiktól, a formulákat fokozatosan módosíthatják is, sőt ezek idővel átadják helyüket új tanítási kézikönyveknek is, avagy oly kátéknak, amelyek a hagyományos igazságokat a modern gondolkozásnak és az Egyesült Egyháznak megfelelő új köntösben fogják elénk tárni. Azonban ez csak egy nagyon lassan előhaladó folyamat lehet. Éppen azért nem merném azt az állítást megkockáztatni, miszerint szükség volna arra, hogy a theológiai gondolkozás kifejezés-formáinak hagyományos típusait egyszerre és gyökerestől ki kellene irtani. Azután, harmadszor, a keresztyén papi rendben is különböző módon lehet kifejezésre juttatni az egyes részeknek egymáshoz való viszonyát. A papi rendnek nem annyira a kormányzati egysége, avagy szervezeti egysége, mint inkább a szellemi egysége a fontos. A püspöki rendszer (episcopacy) lehet autokratikus, alkotmányos, avagy demokratikus. A keresztyén gyülekezetnek adott jogkör változhatik. A különböző formák mindig a civilizációnak különböző fokai, avagy a különböző nemzeti vérmérsékletek szerint igazodnak. Nem látom szükségesnek azt, hogy bármelyik formát, mintegy ráerőszakoljuk az egyes egyházakra. Manapság a tendencia az alkotmányos püspökség irányában igazodik és hangsúlyozza a gyülekezeti, demokratikus elemek fontosságát. Azonban ez nem mindig volt így; s lehet, hogy később újra másként lesz. Amit én most csupán hangsúlyozni kívánok, az nem más, mint az, hogy a püspöki rendszer elfogadása még nem okvetlenül jelenti e rendszer egyetlen típusa mellett való feltétlen állásfoglalást. Továbbá, negyedszer, figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a keresztyén egyháznak a nemzeti élethez való viszonya is sokféle formát ölthet magára és egyáltalában nem látom indokoltnak azt, hogy miért kössük le magunkat itt is feltétlenül egyetlen sajátos forma mellett; ezt ma különösképpen hangsúlyoznunk kell, mert e viszonylatoknak nagyon sok fajával találkozhatunk manapság és az itt található változatosság továbbra is fennmaradhat. így pl. a skandináv országokban erős nemzeti egyházakat találunk, amelyek szoros kapcsolatban állanak az egyházzal; Amerikában a vallásos eszmék teljesen független egyházakban jutnak kifejezésre; Rómának a különböző kormányokhoz és államokhoz való viszonya mindenütt teljesen sajátlagos. Ép azért egyáltalában nem merem állítani azt, mintha a nemzeti egyháznak valamelyik sajátos típusa volna szükségképen a helyes. Gyakran mondották nekem, hogy az Angol Szabad Egyházakban elénk tárul az az eszmény, amelyben az államnak és egyháznak egymáshoz való ideális viszonyát szemlélhetjük. Én teljesen ellene vagyok ennek a felfogásnak. Szerintem az eszményi állapot az, midőn a nemzeti egyház a legszorosabb viszonyban van az állammal. így például én szimpatizálok az angol non konformista mozgalommal, mint vallási mozgalommal, de nem mint politikai mozgalommal. Azonban egyáltalában nem az én dolgom az, hogy itt arról beszéljek, hogy milyen legyen az egyháznak és államnak egymáshoz való viszonya. Csupán azt akarom hangsúlyozni, hogy mindegyik nemzet és mindegyik nemzeti egyház tegyen úgy, amint az népének és hagyományainak legmegfelelőbb akkor, midőn az egymáshoz való viszonyukat szabályozzák. (Folyt, köv.) A Lorántfy Zsuzsánna Egylet választmánya és közgyűlése elhatározta, hogy székházat épít s ebben helyezi el a diakonissza-intézet és kórház kivételével mindazokat az intézményeket, amelyeket már eddig létesített és amelyeknek létesítését a mai nehéz viszonyok követelése folytán elodázhatatlannak látja. Ide hozza át a leányinternátust, amelyet eddig bérházban tartott fenn. Ebben nyit otthont annak az akciónak, amelyet a fiatal leányok megmentése érdekében megindít. Itt helyezi el munkaközvetítő- és cselédelhelyező-