Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-23 / 43. szám
1927. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 187. oldal. hivatalait. Ebben tart fenn helyiséget azok számára, akik a nyomor enyhítése végett önként vállalnak varrómunkát, Végül itt akar vendégszobákat nyitni Budapestre jövő vidéki tagjai számára. A székházzal kapcsolatban ki akarja építeni a vasúti missziót, amely abban áll, hogy a budapesti állomásokon állandóan ügyeletet tart fenn. Ott őrködik a maga jelvénnyel ellátott tagjaival, akik szemmeltartják az érkező és távozó egyedül álló nőket, védik azoknak érdekeit, fogadják a vidékről Budapestre jövő s a lelkésztől ajánlólevelet hozó tagokat. Azokat, ha csak pár órára jönnek fel bevásárlásaik elvégzése végett, eligazítják, hogy hol találják legbiztosabban és legjutányosabban, amire szükségük van, ha pedig pár napra jönnek, eligazítják, hogy melyik villamossal érik legközvetlenebbül a Lorántfy-székházat, ahol itt tartózkodásuk ideje alatt jutányos árban kapnak teljes ellátást és munkájuk végzésére útbaigazítást. A Lorántfy-Egylet ezeknek a céloknak elérésére már nagyon fontos lépéseket tett. Szerzett egy szép telket, több mint százezer pengő értékben, a Lónyayuccán, tehát teljesen központi helyen. Gyűjtött magának számottevő tőkét, amely a nagy akció megindításánál alapul szolgálhat. Van reménysége arra, hogy mind a magyar királyi kormány, mind a székesfőváros segítségül jön nagyobb adományokkal ebben a munkában, amelynek megvalósítása egyenesen államérdek. De ez még mind nem elég. Csak akkor tudjuk tervünket megvalósítani, ha a mi vidéki testvéreink megértik a mi célunkat, belátják, hogy annak megtestesülése legelsősorban az ő javukat szolgálja és két kézzel jönnek a mi támogatásunkra. Nem kevesebbet akarunk tehát, mint megszervezni a vidéki református női társadalmat. Megszervezni arra a céltudatos munkára, amely az egyesek érdekeit van hivatva szolgálni, de amely ugyanakkor munkálja a református öntudatot, az összetartást és így építi az anyaszentegyházat és gazdagítja nemzeti életünket. Bizalommal fordulunk azért Nagytiszteletü Lelkész Úrhoz és kérjük, szíveskedjék gyülekezetében legalább száz olyan református nőtestvért gyűjteni, akik hajlandók tiz éven keresztül évi két pengő hozzájárulást adni a székház építésére. Szíveskedjék azokkal az intézet vezetőségétől kért vagy kapott ivet aláíratni és az aláirt ivet Lorántfy Zsuzsánna Egylet, Budapest, IX., Kálvin-tér 8., I. em. 6. szám címre folyó évi november hó 15-re visszaküldeni. E felhívásunk sikerét a mi református céltudatosságunk próbakövének tekintjük. Itt mindenki többet kap, mint amennyit ad. Ha ez a kérésünk pusztába kiáltó szó lesz, amelyre visszhang nem felel, akkor elnémulnak gondolataink és szép terveink eltemetődnek. Akkor mi, reformátusok, nem akarunk semmit! Hisszük, hogy nem tartunk itt! Hisszük, hogy a fentieket a teljes siker reményében ajánlhatjuk Nagytiszteletü Lelkész Úr megértő szeretetébe! A székesfehérvári egyház köréből. Október hó 9-én örömünnepet ült a székesfehérvári egyházközség; e napon avatta fel az ótemetőben épült halottas- és ravatalozóházat, mely közegészségi és valláskegyeleti célokat szolgál. Fehérváron ugyanis a városi (helyesebben: róm. kát.) temetőben mindenütt van kápolna, amelyben történik rendszerint a temetési szertartás végzése is, de — természetesen — abban protestáns lelkész nem végezhet funkciót. Viszont a református és a lutheránus temetőkben nem volt eddig halottas ház s e miatt vagy a közel fekvő városi sirkertben levő deszka halottas-ház előtti téren, vagy a ref. temetőben a sirparton elhelyezett koporsó mellett kellett sok esetben a temetési szertartást végezni. Ez a viszásság végtelenül bántotta a ref. híveket s azt kívánták, hogy a ref. temetőben is állíttassák fel olyan alkalmas helyiség, amelyben a szűk lakásokban sokáig nem maradható halottak mielőbb elhelyezhetők és ravatalozhatok legyenek. A városi hatóság is nélkülözhetetlenül szükségesnek ismervén fel a kívánalmat: nagyértékü pénz- és építőanyagbeli segítséget nyújtott s ezenfelül a hívek, sőt nem ref. vallásu testvéreink adományai is lehetővé tették, hogy a célnak megfelelő díszes épületet emelhettünk. Á Varga Elemér műszaki főtanácsos és presbiter tervei alapján a római dór-stílusban készült, vörösréz kupolás s bazilikaszerü épület két helyiségből áll: a 49 Q-méter területű, köralaku nagyobb csarnokban a ravatalozás s a szertartás végzése történik, az ehhez csatlakozó kisebb teremben pedig a koporsók helyeztetnek el s a ragályos betegségben meghaltak is ebből temettetnek el. Az egész épület létesítési költsége, pénzértékre számítva át az adományként nyert építési anyagokat is, megközelíti a tízezer pengőt; s ami felettébb örvendetes, — az áldozatkészség kiapadhatatlan forrásából mindez fedezve van. A felavatási ünnepen a Jézusi ige: „Békesség Néktek“ (Lukács ev. 24. r. 36. v.) alapján, mely a ravatalozó-csarnok homlokzatát is díszíti, rövid alkalmi beszédet, majd felavató imádságot és áldást mondott Miklós Géza lelkész, a városi törvényhatóságot képviselő Simon Sándor h. polgármester, dr. Csitáry G. Emil főjegyző és Rohringer Richárd főszámvevő, az evangélikus egyházközség képviseletében megjelent Irányi Kamill lelkész s Hoffer Ferenc gondnok, valamint a szép számú református hívek jelenlétében. Ugyancsak ez év folyamán végeztetett az egyház nagyobb méretű átalakíttatást az iskolaépület emeletén levő helyiségekben, a tanácskozó és evangelizáló termet, mely a vallásos-esték közönségének befogadására szűknek bizonyult, kibővítvén egy nagy erkélyes szobának a hozzácsatolásával. S minthogy ekként három egymáshoz csatlakozó terem és ezekhez tartozó előszoba, konyha és éléskamra áll a különféle egyesületek, Dalkör és Protestáns Kör rendelkezésére, összejövetelek, előadások és tea-estélyek tartására: remélhető, hogy a célszerű helyiségek is emelőleg hatnak a gyülekezeti és egyesületi élet föllendüléséhez. m. G. ® @©®®®@©@@(3®®®©©@®®®@®®®®®®®®®®@®©®©§)@ j|) VEGYESEK 8 ©@@@©<3®® ®@©®®Sx©@®®®®®©@®@@®©®®®©®®® @@ & — Dr. Darányi Ignác emlékünnep. A dunamelléki egyházkerület az őszi egyházkerületi közgyűlés alkalmából október 21-én kegyeletes emlékünnepélyt tartott dr. Darányi Ignác nagynevű főgondnoka emlékére. Ez emlékünnepélyen kerületünk és főiskolánk és nőnevelő-intézetünk is képviseltette magát. — Halálozások. Tóth Béla deáki segédlelkész, megválasztott csallóközaranyosi lelkész f. hó 16-án elhunyt. Tóth Kálmán deáki lelkész, a komáromi, egyházmegye volt esperese fiát gyászolja a megboldogultban. — Özv. Bálint Károlyné szül. Torday Ilona, a neszmélyi gyülekezet két évvel ezelőtt elhalt lelkipásztorának özvegye, 61 éves korában elhunyt. Az Úr adjon csendes pihenést a Hozzá megtérteknek. — Külföldön a pápai ref. theol. akadémia hallgatói közül az idei tanévben az alábbiak tanulnak: Boda József IV. éves pn. Daytonban (Amerika), Szabó Dezső IV. éves pn. Kampenben (Hollandia), Németh János IV. éves pn. Párisban, Pataky László III. éves pn. Genfben, Márkus Jenő III. éves pn. Baselben. Végzett hallgatóink közül Mátyás Lajos Aberdeenben, Benedek Sándor pedig Glasgowban kapott stipendiumot.
