Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-09-18 / 38. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 38. szám. Pápa, 1927 szeptember 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ......................................................... MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. -----------------------------------------—•------------------------------------------FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. --------------------------------------------------FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- « FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK Az államhoz való viszonyunk. (Részlet a püspöki jelentésből.) Az államhoz való viszonyunk tekintetében a lefolyt év egy fontos mozzanatáról kell elsősorban megemlékeznem. Az a tanácskozás ez, melyet a kultuszminiszter úr vezetett, úgy a r. kath. egyház legfőbb képviselőivel, mint konventünk elnökségével (mely alkalommal a gyengélkedő gróf Degenfeld Józsefet dr. Darányi Ignác helyettesítette), az 1848. XX. t.-c. tárgyában. E tárgyalások ma még az előkészítés kezdetleges stádiumában vannak, s így azokról érdemileg jelentésemben nem szólhatok. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy amint azt Darányi Ignác elhunyt dunamelléki főgondnok úr nagyon helyesen megjegyezte: nekünk nem a rom. kath. egyházzal, hanem az állammal, illetve a kormánnyal lehet csak tárgyalnunk, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a r. kath. egyház részéről előterjesztett emlékiratot a magunk részéről megfelelő objektiv bírálat tárgyává ne tegyük. Ez a bírálat azonban csak az államkormány tájékoztatására szolgálhat a mi felfogásunkat illetőleg, tőlünk távol az, hogy mi e kérdésben a r. kath. egyházzal keveredjünk vitába. F. évi julius hó 1-től kezdődőleg kiutaltatott végre a lelkészek részére az annyi idő óta sürgetett korpótlék. A kiutalás a törvényben biztosított korpótléknak 50 százalékáig terjed ugyan csak, de mégis őszinte hálával és elismeréssel kell fogadnunk a kultuszminiszter úrnak azt a törekvését, amellyel lelkészkedő papságunknak ezt a sérelmét orvosolni igyekezett s részben orvosolta is. Minden esetre igyekeznünk kell, hogy a korpótlék további emelésével lelkészeink tisztességes megélhetését biztosítsuk. Az üdvös kezdeményezésért azonban fejezzük ki a kultuszminiszter úrnak őszinte köszönetünket. Az államsegély az 1848. XX. t.-c. 3. §-ának rendelkezése szerint ez évben újra emeltetett. A rendelkezésre bocsátott összegből a konventi határozat értelmében 40.000 P a nyugdíjalap javára foglaltatott le, hogy nyugdíjas lelkészeinknek nyugdíját némileg emelni lehessen, egyébként az emelés a maga egészében az egyházak adócsökkentésére fordíttatott. A konvent elnöki tanácsa, a mintegy öt év óta fennállott külön városi segély megszüntette s azt is az adócsökkentési segélybe olvasztotta bele, amely így 31 százalékra emelkedett. További törekvésünk itt is az lesz, hogy az adócsökkentési segélynek minél magasabb százalékra történő valorizációját a kérdés állandó szorgalmazásával kieszközöljük. A városi külön segélyeknek megszüntetése, illetve az általános adócsökkentési segélybe olvasztása súlyos helyzet elé állítja kisebb városi gyülekezeteinket, főleg azokat, melyek missziói jellegüknél fogva ezelőtt jelentékeny missziói segélyben részesültek. Kívánatosnak tartom, hogy egyházkerületünk ezeknek az egyházaknak segítségére jöjjön s éppen ezért a közigazgatási célokra juttatott segélynek egy részét ilyen szűkölködő egyházak segélyezésére kívánnám fordíttatni, annyival is inkább, mert közigazgatási tisztviselőink tiszteletdíjai a többi testvérkerületek tiszteletdíjaihoz hasonlítva nemcsak elérik, hanem két egyházkerületnél meg is haladják az ott megállapított tiszteletdíjakat úgy, hogy mi arány szerint sokkal jobban honoráljuk tisztviselőinket, mint a többi kerületek. Szükségesnek tartom ezenkívül azt is, hogy a konvent a közalapi járulékok emelése folytán magasabb összegben megállapítandó missziói segélyeket első sorban ezeknek a régebben is missziói segélyt élvezett s nagy szükségben lévő egyházaknak juttassa s eredeti rendeltetésétől más célra ne vonja el. Nehéz viszonyok között levő egyházaink, illetve lelkészeink terhén ez évben is több helyen jelentékeny könnyítést eszközölt a kongruarevizió, melynek elrendeléséért illesse elismerésünk a kultuszminiszter urat, végrehajtásáért pedig a protestáns ügyosztály vezetőjét, aki ezt a kérdést teljes jóindulattal kezeli s a változott viszonyok mérlegelésébe a legteljesebb objektivitás mellett megértő lelkének jóindulatát is beleviszi. A tanítói helyi javadalmak értékelése s a nyugdíjjárulék dolgában múlt évi jelentésem óta változásról nem számolhatok be. Több helyről érkezett hozzám panasz, hogy a nyugdíjjáruléknak a községek által történt vállalását a törvényhatóság azon az alapon semmisítette meg, hogy a tanítói nyugdíjjárulék vállalásával a községi pótadó az 50 százalékot meghaladja. Tekintettel arra, hogy a konvent ez ügyben már a múlt évben előterjesztést tett a kultuszminisztériumhoz s a tárgyalások a kultuszminisztérium és a belügyminisztérium között folyamatban vannak, újabb határozathozatalnak szükségét nem látom fennforogni, de igenis szükségesnek látom azt, hogy a kérdést állandóan szorgalmazzuk és végre dűlőre jutni segítsük. Az egyház üzenete a világhoz: az evangyéliom. A szellemi történet területén nagy félreértést kell eltüntetnünk. Jézus evangyéliuma távol állott attól, hogy egy új iskolának theológiai alapelvét képviselje, vagy hogy pusztán egy új filozófiai eszmének, avagy tisztán elméleti jellegű, világnézeti programúinak tekintsék. Kétségtelen dolog azonban az, hogy a keresztyénség szellemi történetében Jézus evangyéliuma mély hatást gyakorolt a theológiára, a történetfilozófiára, a jogra és az emberek egyetemes világnézetére. 1927 tavaszán, egy konferencián, amelyet Canterbury-ban tartottunk a canterbury-i dékán vezetése mellett, 12 britt és német theológus egy teljes hétig folytattunk mélyen szántó és in
