Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-21 / 34. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 34. szám. Pápa, 1927 augusztus 21. dunántúli protestáns lap A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .......................................................... MEGJELENEK MINDEN VASÁRNAP. ........................................................-.................................................-.........— FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. .................................................................. FELELŐS SZERKESZTŐ: FONGRÁCZ JÓZSEF THEOL. TANÁR PÁPA, FŐ- A. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK INTÉZENDŐK A konfirmáció reformjához. — Mezőföldi ref. egyházmegye közgyűlési határozata. — Az egyházkerületi közgyűlés 247/1926. számú határozatával javaslattétel céljából az egyházmegyékhez tette le az „Útmutatást“, melyet a dunamelléki egyházkerület készített a konfirmáció körüli eljárásra vonatkozóan s melyet az egyetemes konvent 28/1926. számú határozatával véleményezés végett küldött meg a dunántúli egyházkerületnek is. A mezőföldi egyházmegye közgyűlése áhitatos félénkséggel nyúl hozzá a konfirmáció szükségszerű reformjának nagyfontosságú kérdéséhez. Eszményieknek tekinti azokat a szempontokat, miknek figyelembevételével a dunamelléki kerület az ő „Útmutatását“ egybeállította, s mert neki is eszményei vannak, fáj alászállnia ezek fenkölt magasságából a próza sivár világába, a lehetőségek szűkös korlátái közé. De legyen bármily magasztos a cél elérése, megvalósítása végeredményében mégis gyakorlati kérdés. Ezért a mezőföldi egyházmegye közgyűlése a keresztülvihetőség szempontjából foglalkozik a konfirmációi reform kérdésével. Az Útmutatásban gondosan csoportosított kérdések közül kiragadja a legfontosabbat: Mikor, hány esztendős korában konfirmáltassék a gyermek ? A felelet csak egy lehet: Ahol a halasztás nem jelent veszélyt; az a helyes, hogy 12 éves korúnál későbben, minél fejlettebb értelemmel, de korábban, mintsem gyermeksége teljességgel bevégződnék. De mert a konfirmálás kérdését nehéz lenne külön választani az általános iskolázási kérdésektől, ez az irányelv csaknem kizárólagosan városi gyülekezetekben követhető, ahol a gyermekek 12 éves korukon felül is tanulmányokat folytatnak, legalább is tanonciskolába járnak. Más a helyzet a falusi gyülekezetekre nézve. Itt a konfirmációnak 12 éves koron túlra halasztása azzal a veszéllyel járna, hogy egyeseknél véglegesen elmaradna, a többinél pedig a jelenleginél kisebb fokú lenne az előkészültség. Nem ó-testamentumi szokásnak hódoltak, hanem a szent célt a mindennapi élet követelményeivel egyeztették össze azok a néhai való tiszteletes tudós prédikátorok, kiknek bölcsessége a mindennapi iskolás kor utolsó esztendejére tette a konfirmációra való előkészítés munkáját. Amikor az a gyermek még mindennapon szeme előtt és keze alatt lehet a lelkipásztornak. Mert ha már egyszer vége a naponkénti iskolába járásnak, attól a szülőtől, akinek a gyermekéből szintén földmíves lesz, azt a gyermeket, aki neki kisebb-nagyobb dolgokban már segítségére van, a rendelkezésre álló büntető vagy kényszereszközökkel sem tudná többé a lelkipásztor konfirmációi előkészítésre keze alá kapni. Az ellen a felmerült gondolat ellen, hogy inkább hetefiként s két télen keresztül lenne végzendő a konfirmációi előkészítés, még pedig az ismétlőiskola köteles korban, pedagógiai szempontokból merülnek fel aggályok. Tanterv szerint az ismétlőiskolai oktatásra télen 7 óra, ősszel és tavasszal pedig 5 óra fordítandó hetenként s ebből 2—2 óra van a vallástani anyagra számítva. Ezentúl nem terjed a tankötelezettség mértéke. Teljes konfirmációi előkészítésre kevés idő; inkább annak kiegészítésére szolgáló. Egyéb tárgyaktól — miknek anyaga szintén elő van Írva — nem lehet időt elvonni, mert ez más téren is éreztetné hatását, t. i. a mi gyermekeink hátrányát a nem reformátusokkal szemben. A tudás anyja az ismétlés. Ez az elv pedig egyáltalán nem érvényesülhetne, ha konfirmandusainkkal csak hetenként tudnánk foglalkozni. A konfirmáció munkájára egyébként is sokkal alkalmatosabb légkör a mindennapi iskoláé, ahol — mert hiszen falusi iskoláink átlagban csak 2 tanerősek — 3—4 osztály vallástani anyaga is fel-fel újul a konfirmálandó gyermekek emlékezetében s így sokkal könnyebb a külön konfirmációi anyagnak ezekhez kapcsolódása. Bár mindezen szempontokból jelen viszonyok között a 12 éves kort tartja falusi gyülekezetekben a konfirmáció idejéül alkalmatosnak az egyházmegyei közgyűlés, mégis számít reá, hogy rövid időn belül nem lesz semmi akadálya annak, hogy falun is 14-ik életévükben készíttessenek elő a konfirmációra a gyermekek. Elhozza ennek a kérdésnek megoldását az általános iskoláztatás reformja, a mindennapi tankötelezettségnek 6 esztendőről 8-ra felemelése. Ugyanezekért az egyházmegyei közgyűlés véleménye szerint e tekintetben nincs szükség az egyházi hatóságok imperativ intézkedésére. Ennyit az „Útmutatás“ 4. és 6. pontjaiban tárgyalt kérdéseket illetően. Minden külön megjegyzés nélkül helyesli az egyházmegyei közgyűlés az „Útmutatás“ javasolt intézkedései közül az előbbi pontokba foglaltakat: 1. Nyilvántartás nemcsak a konfirmáltakról, hanem a konfirmálandókról is. 2. Az urasztalához járulhatás feltételei. 3. Kik bocsáthatók vallás- és fogadástételre. 9. A gyülekezetek sürgős felvilágosítása a konfirmáció és úrvacsora helyes felfogásáról. 10. Hetenkénti bibliaóra tartása az iskolákban. 11. Az egyházmegyei belmissziói bizottságok megfigyelő munkája. A fegyelmezési intézkedések közül nincs észrevétele egyházmegyei közgyűlésnek az 5. pontban foglaltakra, a gyermekeiket konfirmációra nem bocsátó szülők ellen. Azonban a 8. pontra vonatkozóan már megjegyzi, hogy lehetségesnek tart eseteket, mikor az együgyüek is részesíttetnek az úri szent vacsorában és ez még sem sacrilégium, hiszen „boldogok a lelki szegények!“ A szent jegyek vételéhez az előirt ismeretek bírásánál nem kisebb jelentőségű kivánalom a lelkűiét,
