Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-08-21 / 34. szám
142. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1927. az érzelmi világ hozzá illő és méltó volta. Mi, akik nem hiszünk a szent jegyeknek átlényegülésében, nem követünk el fegyelmi vétséget azáltal, ha kiszolgáltatjuk az úrvacsorái jegyeket gyülekezetünk olyan felnőtt tagjának is, akit esetleg nem lehetett kellőképen megtanítani az általánosan megkívánt tudnivalókra. Ha másképen cselekednénk, egész jóravaló református családokat idegeníthetnénk el az úrasztalától, akiket fájdalmasan — s az ő megítélésük szerint megszégyenítően is — érintene hozzátartozójuknak visszautasítása. Végül az Útmutatás 7. pontjában foglaltakra nézve egyházmegyei közgyűlésünk így nyilatkozik: Semmi körülmények között nem engedhető meg, hogy a konfirmándusok közül a vizsgán valaki megbukjék. Nem olyan jellegűnek kell e vizsgának lennie, mint aminők a megszokott iskolai nagy osztályvizsgák. Ettől a vizsgától nem szabad előre félnie a növendéknek, erre a vizsgára életének minden idejében csak kellemesen és boldogan szabad visszagondolnia. A konfirmációi vizsga napja olyan legyen napjai sorában, mint majd később az esküvője napja lesz. A lelkipásztor bölcsességére tartozik elbírálni, kikre nézve volna még kívánatos az előkészítés munkájának folytatása — és ha ez a halasztás nem jár veszéllyel, ne bocsássa őket együttes vizsgára azokkal, akik jól előkészülteknek tekinthetők, hanem tovább is foglalkozzék velük. Ennek a további előkészülésnek nem szabad az osztályismétlés jellegével bírnia s mikor a kielégítő vagy elérhető eredmény biztosítva van, a többitől elmaradt növendék azonnal külön vizsgát tehet a presbitérium előtt. Aki vizsgára bocsáttatik, az okvetlenül tehessen hitvallást és fogadalmat, annak legyen megengedve az úrasztalához járulhatás is. A külön vizsga gondolatától a növendékek ösztönszerüen idegenkednek s azon igyekeznek, hogy társaikkal együttesen állhassanak ki az ünnepélyes vizsgára. Erkölcsi fogyatkozás miatt hiba lenne a serdülő gyermeket a konfirmációtól elutasítani, mert ez csak siettetné a kamaszkodó növendék romlását, — éppen ezért sürgős, hogy minél hamarabb a konfirmációi előkészítés áldásos, nevelő hatása alá kerüljön. * A konfirmáció reformjának megvalósításánál a mezőföldi egyházmegye közgyűlése mindezen szempontok figyelembevételét tisztelettel javasolja a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek s ezen keresztül az egyetemes konventnek. A Hit és Egyházszervezet Világgyülése. — Lausanne! levél. — Hetven különböző felekezet mintegy 500 képviselőt küldött. Érdekes megfigyelni a különböző érdekeltségek deputációit. Nyugat és Kelet egyaránt nagy gondot fordított arra, hogy képviselői megállják helyüket világviszonylatban is. Á mozgalom 1910-ben az amerikai püspöki egyház kebeléből indult ki és így természetesnek tarthatjuk, hogy a püspöki egyház nagyszámú képviselőt küldött a különböző országokból. Amerikából itt vannak Brent, Manning és Macdowell püspökök, az anglikán egyház legkitűnőbb theologusait küldötte ki Gore, Headlam és Temple püspökök személyében, itt van Írország prímása, és sereg anglikán püspök a brit világbirodalom minden részéből: Egyptom, Fokföld, Kanada, India, Hongkong mind képviselve van. Nagyon fontos volt, hogy a keleti, orthodox egyházak megfelelően legyenek képviselve. Ez sikerült is: a konstantinápolyi oekumenikus patriarchátust négyen képviselik, köztük az Európában jól ismert Germanos metropolita, az alexandriai patriarchátust két érsek: Leontopolis és Nubia érseke. Képviselőt küldtek Görögország, Románia, Szerbia és Bulgária, Lengyelország orthodox egyházai, az örmény egyház. Az orosz orthodox egyházat Globukovszky, Boulgakoff, Euloge képviselik, ezek azonban nem hivatalos kiküldöttek. A konferencia t. i. három rétegből áll. A legtöbben vannak azok, akiket egyházuk hivatalosan delegált e gyűlésre, vannak olyanok, akiket a konferencia vezetősége hivott meg, ezek az úgynevezett coöpted members és végül vannak az Előkészítő Bizottság tagjai, akik hivatalból jelentek meg. Nagyon erős delegációjuk van a lutheránusoknak. Ezek vezérférfia a svéd prímás, Söderblom upsalai érsek. Szép számmal jöttek Norvégiából, Svédországból, Dániából. Hognestad és Ostenfeld püspökök igen közel férkőztek sokunk szivéhez apostoli hitükkel, jánosi szeretetükkel és catholicitásukkal. Sandegren svéd lelkész egyik jobbkeze a konferencia bizottsági elnökeinek, egyaránt jól fordít németre, angolra. A finn lutheránusokat Lehtonen lelkész, régi jó barátja nemzetünknek, képviseli, akivel még 1913-ban Lake Mohónknál, Amerikában ismerkedtem meg. A kálvinista irányzatot az amerikai és nagybritanniai presbiteriánusok és a kontinens református egyházai képviselik. Amerikából itt van Ross Stevenson, a princetoni theologia igazgatója, Mudge főtitkár, Master, a Ref. Egyházak Világszövetsége amerikai ágának titkára, Herron tanár, aki járt Magyarországon is, Richards lancasteri igazgató, aki most jött hazánkból. Skóciából Forgant és Barbourt említem meg az Egyesült Skót Szabad Egyház képviselői közül. A francia reformátusokat Merle d’Aubigné, a Ref. Egyházak Világszövetségének elnöke, Monnier és Moned tanárok, Gounelle és Jézéquel lelkészek képviselik. Ide lehet számítani Svájc küldötteit is, köztük Choisy genfi tanárt, Kellert, az Európai Segélyakció irodájának vezetőjét. A német egyházak nem küldtek hivatalos képviselőket, de 35 tanár és lelkész jelent meg „külön megbízatás“ alapján, köztük a tudományos theológia világhírű képviselői: Deissmann, Hermelink, Tifius, Wobbermin. Hollandiából, sajnos, egyik egyház sem küldött hivatalos képviselőt. Aalders groningeni tanár az államegyházat és Rust utrechti lelkész a lutheránus egyházat képviselték meghívás alapján. Mindketten jó barátjai hazánknak is. Külön felemlítést érdemelnek a missziói területek képviselői: Indiából hindu anglikán püspök, aki igen bátran síkra szállt az egység mellett. Dornakal püspöke, Japánból két lelkész, Kinából a pekingi keresztyén egyetem három doktorátussal rendelkező rektora Lew, aki ugyancsak oda mondogatott a székesegyházban tartott hatalmas beszédében a nyugati, folyton egymással civódó keresztyénségnek. A missziói területek érdekeit képviselik természetesen a misszionáriusok, akik közül felemlítem Zwemert, akit Magyarországon is jól ismernek, ez az erős református meggyőződésű ember — felszólalt, hogy a konferencia kiáltványában az egyházi fegyelmet is hangsúlyozni kell, ez pedig mint mondá, a református egyházak jellemvonása, — ma a mohamedánok közt végzett missziói munka legelső munkása. Erőteljes egyéniség Fiunevelly és Madura (Indiában) püspöke, valamint Richmond Cairoból. Magyarországból konventünk hivatalos kiküldöttei
