Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-31 / 31. szám
Harmincnyolcadik évfolyam. 31. szám Pápa, 1927 julius 31. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE .........................—........................ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ..............................................—....... .............................................................................FŐSZERKESZTŐ: DR. ANTAL GÉZA PÜSPÖK. ..................................-.................................................-........ FELELŐS SZERKESZTŐ: PONGRÁCZ JÓZSEF THEOL TANÁR PÁPA, FŐ- #. FÖMUNKATÁRS ÉS A KIADÓHIVATAL VEZETŐJE: TÓTH LAJOS THEOL ISKOLA, AKIHEZ A LAPOT ÉRDEKLŐ MINDEN KÖZLEMÉNY KÜLDENDŐ. ®í© IGAZGATÓ PÁPA, FŐISKOLA, AKIHEZ A REKLAMÁCIÓK 1NTÉZENDŐK Az 5. európai keresztyén szövetségi konferencia előkészítő bizottságának kiáltványa a magyar protestantizmushoz. Rendkívül sok gonddal, harccal és szenvedéssel, és mégis nagyon sok örömmel is teljes munka után eljutottunk az 5. európai keresztyén szövetségi konferencia küszöbéhez. E munkában sok szeretetteljes támogatásban volt részünk, amiért nem tudunk eléggé hálát adni. Sok közönnyel, sőt itt-ott ellenérzéssel is meg kellett küzdenünk. Vállaltuk mindezt, mert két érzés hevített bennünket: Isten országának és magyar nemzetünknek szolgálatot tenni. Előttünk lebegett az, hogy az evangélium ügyének már egyszer Magyarországon is hozzá méltó hatalommal és fénnyel kell fellépnie. A nagy indiai misszionáriusnak, Carey Vilmosnak mondásai lángoltak előttünk: „Várjatok nagy dolgokat Istentől!“ és „Kíséreljetek meg nagy dolgokat Istenért!“ A keresztülvitelben pedig Mott János lelkesített: „Az akadályok arra valók, hogy legyőzzük őket!“ Isten sok szeretetet és buzgóságot adott e munkához s nem engedte, hogy összeroskadjunk alatta. De előttünk lebegett folyton az is, hogy földretiport nemzetünknek szerezzünk barátokat. Nem elfogult sovinizmus, nem nemzetünknek mindenestől való istenítése, nem ellenfeleink gyűlölete vezet bennünket, hanem az a szilárd meggyőződés, hogy Trianonban a történelem egyik legnagyobb igazságtalansága történt s hogy Isten világkormányzása ezt az igazságtalanságot előbbutóbb megszünteti. Ennek az útját a magunk részéről is egyengetni akartuk, mikor látószemü külföldieket, befolyásos külföldi protestáns hittestvéreket minél nagyobb számban hívtunk ide. Elérkeztek a legnagyobb erőfeszítésnek napjai. Úgy érezzük, hogy most van legnagyobb szükségünk a magyar protestantizmus szeretetére és támogatására. Mindenekelőtt a testvéri imát kérjük. Azt, amelyik eddig is tartotta bennünk a lelket, melyre azonban e napokban különösképen szükségünk lesz. Kérjük azután a részvételt. Julius 31-ével a jelentkezési határidő lejár és mi fizikailag képtelenek leszünk az elkésve beérkezett jelentkezéseket feldolgozni és kielégíteni. De a budapestiek és budapestkörnyékiek, továbbá azok a vidékiek, akik szállásról maguk gondoskodnak, ezután is jelentkezhetnek és kérjük is, hogy jöjjenek. Hisszük, hogy Isten gazdag áldásokkal és felejthetetlen élményekkel gazdagítja életüket. Kérjük végül most is az anyagi támogatást is. Bizonyos pontokon nem lehetett takarékoskodnunk az ügyre való tekintettel. A külföldiekkel szemben a magyar vendégszeretet jóhirnevét sem csorbíthattuk meg. A rendezési költségek a konferencia megkezdése előtt már többször tízezer pengőre rúgnak. A testvéri segítséget hálásan vesszük. Magyar protestánsok! Konferenciánk ügyében álljatok mellénk „Istenért, hazáért!“ Az előkészítő bizottság nevében: Dr. Podmaniczky Pál Dr. Csia Sándor elnök. főtitkár. Püspöklátogatás Belsősomogyban. XI. Az egyházi adózásról szólva, megemlítette püspök úr az utóbbi évek nyomasztó voltát s a többek közt azt mondotta: gazdálkodó közönségünk rendkívül érzi a reá nehezedő különféle adóknak a terhét, nem csodálhatja az ember, ha a tehertől ott, ahol lehet, szabadulni igyekszik. Ez a körülmény nagyon szükségessé teszi, hogy megokolatlan kívánalmakkal ne lépjünk fel, nekünk kell a gyülekezet teherbíró képességét legjobban tudni; nem törvénytelenséget, csak méltányosságot ajánl, különben erősen őrködik a törvény megtartásán. A pasztorációról a következőképen nyilatkozott püspök úr: a lelkész és a gyülekezet közti jó viszony megteremtésére, én egyedül célra vivőnek azt tartom, hogy a lelkész a gyülekezet tagjaival foglalkozzék. Nem gondolok arra, hogy a lelkész körzetekre ossza be gyülekezetét, ennek helye lehet városokban, de nincs helye a falusi gyülekezetekben, itt pár év alatt a lelkésznek mindenkit kell ismerni. Nem gondolok arra sem, hogy a lelkész állandóan látogatásokat végezzen, mert igen sokszor feleslegesen zavarná a híveket és különféle beszédekre adna okot, mikkel ártana saját magának és hivatásának. Hanem arra gondolok, hogy gyakorolja az iskolai felügyeletet, a konfirmandusokat oktassa, később is állandóan érdeklődjék a sorsuk iránt, ahol szükség van a megjelenésére, oda menjen el és a súlyos betegeket látogassa meg. A lelkész adjon tanácsokat, útbaigazításokat híveinek ügyes-bajos dolgaikban, nem mondom, hogy adjon orvosi, vagy jogi tanácsot, hanem tudja megmondani, hogy kihez forduljanak. így olyan kapcsolat áll elő, minek áldásos hatását első sorban a lelkipásztor fogja megérezni. A hívekkel való érintkezés megmutatja a maga hatását az istenitisztelet látogatásában is. Én mindenütt telt templomokban beszéltem, de a beérkezett jelentésekből látom, hogy az istenitisztelet látogatottsága, különösen a Dráva mentén sok kívánni valót hagy. Meg vagyok győződve, hogy az érintkezés folytán a hitélet felvirul s mindenütt üdvös átváltozás áll elő. Végül kifejezte püspök úr azt a meggyőződését, hogy látogatásának eredménye Isten kegyelmén kívül a lelkészek munkásságától függ. Halka Sándor esperes emlékkönyv kiadása iránt tesz javaslatot, melybe kinyomatnának püspök úr pre-
