Dunántúli Protestáns Lap, 1927 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1927-07-31 / 31. szám
130. oldal. dikációi is. Az értekezlet az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadta, ezért nem kértük be és nem ismertettük püspök úr igehirdetését, csupán textusait jegyeztük fel lapunk hasábjain. Püspök úr d. u. 725 órakor elhagyta Kaposvárt és visszatért székhelyére Komáromba, honnan másnap junius 1-én körlevéllel fordult a belsősomogyi egyházmegye gyülekezeteihez és lelkipásztoraihoz, megköszönve a szeretetet, mellyel kőrútján fogadták és buzdítva a híveket az istenitisztelet gyakorlására, az úri szent vacsorával való élésre és hitüknek jó cselekedetekben való megbizonyítására. A körlevelet minden lelkész felolvasta a gyülekezetben. Ezekben irtuk le a belsősomogyi egyházmegye meglátogatásának lefolyását. Mi csak a külső keretekre mutathattunk rá, de láttuk és megéreztük, hogy püspök úr fogadtatása, nem külsőség volt, hanem a szeretet és ragaszkodás- őszinte megnyilvánulása és hisszük, hogy a látogatás, kiváltképen püspök úr lelkeket rabul ejtő igehirdetése virulást, virágzást és gyümölcsözést fog eredményezni a lelkekben és gyülekezetekben, miket a jövő nemzedék fog csak valójában meglátni és élvezni. Mi úgy érezzük, hogy minden püspöki vizitáció, nagy aratásra való vetés. Bizonyítsa meg a jóságos Isten, hogy tényleg így van a belsősomogyi egyházmegye életében is, püspök urnák pedig adjon lelki és testi erőt, hogy a többi egyházmegyéket is meglátogathassa. (Vége.) Tudósító. Egy éve távozott el negyedszázados működése szinteréről: abból a városból, melyet úgy szeretett, attól az intézettől, mely szivéhez nőtt. Ment, mert a munkát, mit nálánál hivebben és becsületesebben alig végzett valaki, alapjában is gyönge, megroncsolt szervezete nem bírta tovább. Ment pihenni az áldott szülőföldre, melyet ma, mikor idegen járom alatt nyög, százszorta jobban imádott. Azt hitték, remélték mindazok, kik szerették, hogy a nyugalom, a gyengéd testvéri, rokoni környezet még soká megtartja őt a magyar kultúra számára, melyért ott, a távolban sem szűnt meg dolgozni. De ember tervez, Isten végez. Vozáry Erzsébetnek e földön csak rövid pihenés adatott. Megtért örök pihenőre mindazok őszinte gyászára, kik közel álltak szivéhez. Pedig ezeknek száma igen nagy. Vozáry Erzsébet a legideálisabb tanárok fajtájából való volt. Édes apja, Vozáry Gyula volt, a munkácsi gimnázium évtizedeken át tanára, ismert irodalomtörténeti iró, lelkes magyar és hazafi. Az ő szellemét, irodalmi érzékét, nevelő és tanító hajlamát örökölte leánya s az öröklött kincsét a magaszerzette tudás fegyverzetével megerősítve, 22 éves korában lépett az akkor újonnan felállított pápai nőnevelőintézet szolgálatába. Azóta folyton itt dolgozott. Tanította szaktárgyait, főkép magyart, aztán németet, franciát és sok egyebet egyforma lelkesedéssel, pedáns pontossággal, csodás lelkiismeretességgel. Tanítványait végtelenül szerette s azok hasonló érzéssel viseltettek jó Erzsiké nénijük iránt. Az intézet Lorántffy Zsuzsánna önképzőköre éveken át vezetése alatt működött. Hosszabb ideig az internátusi felügyelönői tisztét látta el nagy buzgalommal. Tanári működése körében folyton képezte magát. Önálló irodalmi értekezéseket irt az Értesítő számára, megírta az intézet történetét 1917-ben és saját költségén ki is adta, hogy a jövedelemből ösztöndíj1927. alapot teremtsen, amit a háború katasztrófája meghiúsított. A nagy összeomlás után egy évig betegsége miatt otthon volt felvidéki hazájában és titokban, lopva magyar iskolát tartott fenn, ellenséges fegyverektől gyönge nő létére nem rettegve. Majd visszatért és tapasztalatairól itt tartott az intézetben több előadást azzal a lelkes magyarsággal, izzó nemzeti érzéssel, melynek füzében szinte elégett. 26 évi működés után nyugalomba vonulván, még irodalmi tervekenr gondolkozott. Sajnos, ezeket már nem válthatta valóra. Élete lassú sorvadás volt. Tudta, hogy távoznia kell és keresztyéni megnyugvással várta a megváltó halált, mely 23-án este szelíden lezárta szempilláit. A Munkácstól 15 kilométernyire fekvő Fornoson halt meg. Itt áldotta meg kihűlt hamvait a Felvidék református püspöke, Bertók Béla. Azután Munkácsra szállították holttestét. A városhatárában kezükben virággal várta az egész város magyar lakossága s kisérte el a temetőbe. Ott volt a református püspök mellett a róm. kath. főesperes, a munkácsi kanonok, a munkácsi volt magyar gimnázium még meglevő tanárai, az ottani katholikus, protestáns és zsidó magyarok kivétel nélkül. Mikor a koporsót, melynek mélyén összekulcsolt kezében nemzeti szalagos violaággal a drága halott pihent, a földbe eresztették, nem maradt szem szárazon. Sirüregébe egyetlen koszorút bocsátottak le, melyet Pápáról küldött szeretett intézete „mélységes hálával és kegyelettel“. A többi koszorúval a frissen hantolt sírt borították el. Ott pihen most már Vozáry Erzsébet a munkácsi sirkertben és álmodik magyar szabadságról, magyar feltámadásról, Nagy-Magyarországról. Pihenjen csendesen! Álmodjék édesen ! ■íí-Haláláról a nőnevelő-intézet a következő gyászjelentést adta ki: A dunántúli református egyházkerület pápai nőnevelőintézete igaz szivbéli fájdalommal tudatja, hogy az intézetnek alapításától kezdve lelkes és hűséges munkása, tanártársainak igaz barájta, tanítványainak önfeláldozó és szerető nevelője és tanítója R. VOZÁRY ERZSÉBET ny. tanítónőképző-lntézeti tanár életének 49-ik évében, 26 évi tanári működése után, nyugalomba vonulása esztendejében, hosszú betegség után, Isten akaratában megnyugodva, a megszállt Beregben levő Fornoson csendesen elhunyt. Hült tetemét e hó 25-én, Munkácson, a magyar református anyaszentegyház szertartása szerint helyezték örök pihenőre. Nemes harcát megharcolván, az édes, örökké-magyar anyaföldben várja a magyar föltámadást. Pápa, 1927 julius havában. Áldott volt munkája, áldott legyen emlékezete! Dr. K. E. Lelkészértekezletek. I. A Kaposvár-vidéki kör. A Kaposvár-vidéki lelkészi kör julius 6-án tartotta meg rendes nyári értekezletét Kaposváron a szokott érdeklődés mellett. Vendégekként megjelentek: Boross István egyhm. ügyész, Bódis Ferenc tanár, B. Szabó János ny. lelkész, Dóczy József, Zákány József lelkészek. Az értekezletet közének és B. Major János bibliaolvasással kisért áhítata után üdvözlésekkel megnyitotta és vezette Kovács József, a kör elnöke. Lefolyása a következő volt: 1. Az elnöki előterjesztéseket, amik között szerepelt a kör nevében a múlt ülés óta történt elnöki DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. | VOZÁRY ERZSÉBET |
